0:00 családi háttér, gyermekkor 4:44 1956-ban három nappal a forradalom előtt házasodtak össze, felidézi a forradalommal kapcsolatos emlékeit, az apósát megválasztották a forradalmi tanács vezetőjének, ami miatt később 13 hónap börtönt kapott, mesél a kistarcsai börtönlátogatásukról 10:18 13 hold földjük volt, azt munka mellett művelték, a beszolgáltatás kötelező volt 1956 előtt a birtokosoknak 14:45 mesél a háborús emlékeiről, de akkor még kisgyerek volt 16:43 a férje olvasta fel a 12 pontot egy gyűlésen, de neki ebből nem lett gondja, sőt, az apósát kiszabadítandó még Kádár Jánossal is beszélt, de nem történt semmi, ezért belépett a pártba, de az sem segített 20:43 a gyerekeket beíratták hittanra, de a tanácselnök kötelezte őket, hogy írassák ki őket, mesél a rendszer negatív megkülönböztetéseiről, különösen a beszolgáltatásokról 24:45 a gyerekeknek is be kellett segíteniük a mezőgazdasági munkákba, nem volt gépesítve még semmi, amikor fiatalok voltak 28:14 a fő szórakozási lehetőségeket a bálok jelentették 31:20 az első háztartási eszközökről mesél 41:13 a rendszerváltoztatás nem hozott nagy változást az életükben, egyedül a közbiztonság romlását érzik nagyon

Az interjúalany beszél szüleiről, nagyszüleiről és Salgótarján kisiparáról (0:40), valamint a háború alatt működő vendéglőjükről (6:20). Rátér a világháború eseményeire és arra, hogyan költöztek le vidékre, majd hogyan próbálták meg elrejteni állataikat a katonák elől (8:55). Beszél arról, hogyan házasodott cseléd nagymamája és milyen értékeket adott át a családja (12:12). Külön szól a román katonák felbukkanásáról (13:55). Szól az 1950-es évek mezőgazdasági terrorjáról, a megélhetési nehézségekről, és arról, hogyan találták fel magukat mégis. Elbeszéli azt is, hogyan zaklatták és verték meg édesapját a hatóságok (15:22). Szól a szakszervezetek jelentőségéről és 1956-os eredetükről (24:40). Házasságáról, oktatásáról és munkába állásáról is beszél (31:44). Rátér a salgótarjáni ipar jelentőségére és hanyatlására (35:00). Beszél a csernobili atomkatasztrófáról, a környékre gyakorolt hatásáról (43:58). Végül visszatér a szakszervezet jelentőségének bemutatására (42:44).

0:00 családi háttér, szülei is tanyán éltek 2:51 egy tanyán általában több generáció élt, de később sokáig csak hárman éltek a tanyán 3:51 mesél a gyerekkorról, ekkor voltak a beadások, padlássöprések, a szülei paraszti származásúak voltak, édesapja egy kis méhészetet is fenntartott 6:27 a félig kész új tanyát el kellett adniuk, mert nem tudták teljesíteni a beadási kvótákat 7:59 mesél a tágabb családja világháborús éveiről, édesanyja a szovjetek bevonulása idején volt nagylány, és bújtatták őket a katonák elől 10:50 Tázláron csak általános iskola volt, mert kis település volt 12:14 jó tanuló volt, Soltvadkerten járt gimnáziumba, de a gimnázium megszűnt két év múlva, ezért Kiskunmajsára jár gimnáziumba 14:57 mivel szegények voltak, ezért munkahelyet keresett a gimnázium után, a drótfonatgyártó vállalatnál dolgozott öt évig, a munkahelyen többen voltak fiatalok, akik esti iskolában tanultak tovább 18:22 a téeszesítés nagyon nehéz volt a családnak, az állami gazdaság elveszi a területeket 20:21 mesél az állami ünnepségekről, bár vallásos család révén a búcsúkat is ünnepelték, a munkahelyén is sok volt a szervezett program, főleg kirándulások és üdülések 25:50 az albérletbe nem sok mindent tudott vásárolni, de később tudott venni gáztűzhelyet és televíziót is 27:07 először 1978-ban tudott külföldre utazni, egy krakkói zarándokútra, így kerül közel a zarándokutak szervezéséhez 29:25 az első televíziós élményei a tázlári kultúrházban nézett táncdalfesztiválok voltak 31:05 a rendszerváltoztatást nagy várakozással élték meg, a Tázlár környéki ipar, és munkahelyek, valamint a nagy szőlők megszűntek, nagyon sokan vesztették el munkájukat 38:01 őt is elküldték 1992 novemberében a vállalattól, két év múlva talál munkát a plébánián, és ott dolgozott végül nyugdíjazásáig