Az interjúalany beszél a családjáról, magáról (0:18), tanulmányairól (2:45), a katonaságról (4:32), a második világháború alatti katonai szolgálatról, az újvidéki bombázásokról, az első bevetéséről az oroszok ellen, arról, hogy Szálasira is fel kellett esküdni (9:58), a hadifogságról (12:47), Szovjetunióba hurcolásáról és lágerbeli emlékeiről (20:16), végül hazatéréséről (25:52).

0:00 gyermekkor, 1967-ben intézetbe került, mert a szülei osztályidegenek voltak, édesapja nemes volt, édesanyja cigány, a szülei házasságát nem nézték jó szemmel 6:15 felidézi az intézeti időket, nehéz idők voltak, a lányokat többnyire prostitúcióra kényszerítették 8:41 ő kis korában került az intézetbe, ezek börtönszerűek voltak, verték a gyerekeket folyamatosan 12:18 minden nap fél hétkor kellett kelni, általában üvöltéssel ébresztették a gyerekeket, a rendszer nem engedte, hogy jót tegyenek a gyerekekkel, a társadalom szemetévé tették őket 14:23 középiskolába nem mehetett akárhova, mert osztályidegen is, és cigány is volt, ennek ellenére akkoriban nem volt viszály a cigány és a magyar gyerekek között 18:39 kisdobos és úttörő is volt, manapság ez nagyon hiányzik a fiatalokból 20:44 a KISZ a középiskolában volt, a zenés estek voltak a legjobbak, de a politika nem érdekelte 21:11 kötelező volt a sorkatonaság számára, ahol egészségügyi katona volt, a szabályok nagyon szigorúak voltak, amelyeket minden áron betartottak, voltak Oroszországban is hat hónapot 24:23 Péli Tamás műtermében találkozott először a festészettel 26:55 később épületszobrász lett 29:04 a rendszerváltoztatás jót és rosszat is hozott, a 80-as évek több publicitást tettek lehetővé a roma művészek számára

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, és arról, hogyan kezdett énekelni a pécsi fiúkórusban, majd arról, hogyan lehetetlenítette el, majd szüntette be a kórus működését az állambiztonság (0:06). Szól a két világháború közötti életkörülményekről, a II. világháborúról és arról, hogyan élte meg gyermekként a bombázásokat (4:30). Szól arról, hogy milyen nehezen találták meg a közös hangot az újonnan betelepített csángók és a svábok maradéka (8:00). Szól arról, miként került a pécsi kollégiumba (11:30), valamint arról, hogyan tört ki Pécsett az 1956-os forradalom (12:48), majd arról, hogy a forradalom után fél évre eltörölték az orosz nyelv tanítását (16:36). Szól a Kádár-korszak konszolidációjáról (17:40), majd arról, hogyan került a pécsi zeneiskolába (19:53), és arról, milyen személyes emlékeket őriz Kodály Zoltánról (22:28). Elmesél egy történetet, mikor a forradalom ötödik évfordulóján semmiség miatt zaklatták őket a titkosrendőrök (27:55). Beszél családalapításáról és munkahelyeiről (31:28). Elmeséli, hogy megbízták egy zenetagozatos iskola megalapításával (33:42). Végül a megélhetésről és a Kádár-korszak hétköznapjairól beszél (38:10).