Az interjúalany beszél II. világháborúval kapcsolatos emlékeiről, a háborút követő szlovák-magyar lakosságcseréről és ennek valamint származásának a tanulmányaira gyakorolt hatásáról. Elmondja, hogy hogyan jutott be a végül a felsőoktatásba, és milyen emlékeket őriz az 1956-os szegedi eseményekről. 0:08--születés, család; 0:40--II. világháborúval kapcsolatos emlékei, hogyan érkezett meg a front a községbe, mit ettek az emberek a háború alatt, milyen kapcsolatba került a partizánokkal; 10:02--hogyan alakul meg a nyilaspárt a faluban, hogyan próbálják az apját beszervezni, majd hogyan próbálják meg kicsivel később a nyilaspárt szervezői megszervezni a helyi kommunista pártot; 12:18--iskolái a háború alatt és után, miért hagyja ott az iskoláját, ami a háború után szlovákká lett; 14:50--hogyan hatott rájuk a magyar-csehszlovák lakosságcsere egyezmény, hogyan szöktek át a határon, hogy tanulni tudjanak Magyarországon, hogyan kerültek Hódmezővásárhelyre; 19:05--hogyan hat a származása a tanlumányaira, továbbtanulására, hogyan sikerült végül mégis továbbtanulnia és elhelyezkednie; 21:42--élményei Sztálinváros felépítéséről; 27:45--hogyan jutott be végül a felsőoktatásba; 30:00--esküvője, házassága; 33:58--emlékei az 1956-os szegedi eseményekről, a nemzetőrség megalakításáról

Az interjúalany egy kislány szemszögéből meséli el elhurcolásának történetét: a kitelepítés éjszakáját(0:19),a marhavagonbani utazástól elkínzott deportáltak brutális fogadtatásról, amikor elhangzik az interjú címéül választott mondat: „Itt mindenkinek dolgozni kell addig míg bele nem döglik!”(2:45) azt, hogy mint 16 éves szerelmes lány,gyermekként mit tartott fontosnak magával vinni a lágerbe(8.09). Képet kapunk a lágerviszonyokról, a hodálybeli mindennapi életről, az őrség foglyokkal szembeni bánásmódjáról(9:24). Részletesen mesél a munkakörülményekről (silózás, rizsföldek, megerőltető fizikai munka kalóriaszegény táplálkozás mellett szélsőséges időjárási körülmények között)(11:40), a teljesítendő normákról, a fizetségről, a munkaképtelenek sorsáról, azokról, akik belehaltak a megpróbáltatásokba. Ennek kapcsán szól a higiéniáról és az orvosi ellátásról is(20:27).Beszél a hodálybéli együttélés körülményeiről (a zaj, a tömeg, a bűz, stb...) és az őrökről is(28:30). Egyetlen szép élményeként elmeséli a deportált kisgyermekekkel való törődését, akiknek tanítgatása révén készül fel későbbi édesanyai szerepére(35:32). Az interjú utolsó része a kiszabadulás körülményeiről és a szabad életbe való visszailleszkedés nehézségeiről szól(39:52). 1990-ig a férjén kívül soha, sehol, senkinek, még gyermekeinek sem mert beszélni a vele történtekről(44:35).

Az interjúalany beszél a II. világháborúról, arról, hogyan lett tolmács az orosz katonák mellett, majd rendőr (2:10). Később a határőrségnél dolgozott, és a Titó-Sztálin szakítás magyarországi hatásai miatt kihallgatták az Andrássy út 60-ban (09:00). Végül internálták (11:26) több mint három évre. Hazatérése után ismét szembekerült a hatóságokkal, amiért több mint egy évig börtönbe került (20:05). Beszél arról, miként vett részt tevékenyen az 1956-os forradalomban (29:26), majd arról, miként folytak a megtorlások a korai Kádár-korszakban (40:10).