Az interjúalany beszél származásáról, családjáról, tanulmányairól és munkába állásáról varrónőként (0:50). 1938-ban Budapestre került lányinternátusba, emellett folytatta a varrónői munkát. Részletesen beszél az internátusi életről és kulturális lehetőségeikről (4:10). A rendház vezetője Salkaházi Sára volt: beszél a zsidómentésben játszott szerepéről és személyiségéről (7:56). Kitér találkozására Mindszenty Józseffel (9:17). Részletesen beszél Budapest ostromáról, óvóhelyekről, bombatámadásokról, a Vörös Hadsereg fővárosi harcairól (10:54). Ismerteti az ostrom utáni élet nehézségeit: élelmiszerhiány, romeltakarítás, félelem a szovjet katonáktól (25:45). Beszél viszontagságos visszatéréséről Pécsre (31:35), majd az újrakezdés lehetőségeiről varrónőként Szederkény sváb faluban (38:15).

Az interjúalany 1964-ben született Móron, de Vértesacsán nőtt fel. Fegyvergyárban majd kormány vendégházakban dolgozott szobaasszonyként. (00:52) A rendszerváltoztatás idején harmadikos gimnazista volt. Az első jelek azok voltak, hogy a tanárok másképp kezdtek tanítani. (01:50) Nagyszüleinél nevelkedett, akik nem engedték, hogy politizáljon és templomba járjon. (03:02) Beszél kisdobos és úttörő élményeiről. Az ideológiai nevelés a középiskolában kezdődött. (04:52) Elmondja, mit hallott a vértesacsai 1956 utáni kemény megtorlásokról. A megfélemlített lakosok ezután nem mertek ellentmondani a hivatalos pártpolitikának. (06:10) Beszél az úttörőavatásokról, programokról. (07:46) A falubeli pártemberek bármit megtehettek, sokak életét tönkretették. Nagyapja is csak egy budapesti ólomgyárban kapott munkát. (11:20) Visszaemlékszik gyermekkori életkörülményeire. (11:46) Beszél a KISZ gyűlésekről, kirándulásokról. Az interjúalanyt nem érdekelte a politika, csak szórakozott a KISZ-ben. (14:44) Beszél arról, hogy diákként milyen munkákat kellett végeznie a mozgalmak keretében. (18:36) A gimnáziumban a tanárok nem ugyanazt az anyagot adták le, amely a könyvben volt. Az oktatásban is érezhető volt, hogy haldoklik a Kádár-rendszer. (21:10) Érettségi után fegyvergyárban dolgozott újítási előadóként, majd a Belügyminisztériumba került. Ezeken a helyeken el volt zárva az újító politikai eszméktől. Később családjával foglalkozott, nem politizált. A '90-es évek közepén figyelt fel a politikai eseményekre. A tüntetéseken azonban sokszor részt vett. (23:10)Beszél a szórakozási lehetőségekről (Zánka, Csillebérc, disco, konceretek). (29:42) Elmondja, hogyan változtak az életkörülmények, mikor jelentek meg a TV-k, rádiók és egyéb "luxuscikkek". (32:56) Beszél a Kádár-korszak zenei életéről, a régi, de Magyarországon újdonságnak ható külföldi zenekarokról. (34:44)

Édesapja bányászcsaládból származik, édesanyja cselédlány volt. 1946-ban született a mára Tatabányához tartozó Bánhidán. Jó módban éltek, édesapja megbecsült ember volt a környéken. Erről mesél az interjúalany(0:05). Az akkori politikáról nem nagyon értesült akkoriban, de személyes élményei alapján vissza tud emlékezni pl. a bányában dolgozó politikai foglyokra(3:11).1956-ban 10 éves volt, eleinte örült, hogy édesapja nem mozdult ki a család mellől. De mivel egy helyi nagygyűlésen megjelent, a forradalom után az édesapját is elvitték a hatóságok(6:08).Édesapja disszidálni akart, bár az édesanyja nem. Miután az édesapját elvitték nagyon nehéz anyagi helyzetbe kerültek(9:04).A rossz anyagi helyzet miatt nem tudott továbbtanulni(11:45).Az interjúalany az édesapja munkáskitüntetéseiről, a munkaversenyekről mesél(12:04).Édesapját az éj leple alatt vitték el, fekete autóval. Kihallgatták, kiengedték, megint elvitték, majd egy koncepciós perbe fogták. A pert Győrben rendezték meg, itt 10 év börtönre ítélték(13:32).Az interjúalany elmeséli a kihallgatás és a per körülményeit(15:07).Az édesapja'56-os múltja miatt az interjúalany nem kapott munkát és végig megbélyegezték(17:23).1956-ban az édesapja járőrözést szervezett, nehogy az oroszok elvigyék a fiatlokat(19:42).Egy hónap híján 6 évet ült börtönben, ekkor amnesztiát kapott. A börtönben töltött évek után édesapja nagyon megrokkant(22:16).Az ismerősök, barátok a forradalom után cserben hagyták a családot(24:10).Édesapja 1971-ben ment nyugdíjba, a következő évben meg is halt. Ehhez kapcsolódóan az interjúalany elmesél egy történetet(26:13).