Interjú
Gyűjteményhez ad
Gyermeki szemmel 1956-ról
2910 megtekintés
Hossz: 00:26:00
Leírás:
Az interjúalany 1945-ben született Szabolcsveresmarton. Elmondja földműves családjának történetét, gyermekkorának élményeit. A második világháború végén az orosz megszállás szörnyű volt, a katonák sokakat megerőszakoltak. Az interjúalany édesanyját és nővérét erdőben, bunkerban, gallyak alatt bújtatták. Édesapját meg akarták ölni, amikor a szomszédasszony védelmére kelt. A háború után is nagyon rosszak voltak az életkörülmények. (02:56) 11-évesen, 1956-ban került fel Budapestre, iskola mellett nővére gyermekére vigyázott. Elmondja élményeit a forradalomról. A harcok alatt szinte végig a lakásban tartózkodott unokaöccsével. (06:10) A forradalom után nővére és sógora emigráltak, unokaöccsével együtt visszakerültek a faluba. Unokaöccsét később az apai nagyszülők visszavitték Budapestre tanulni. Azinterjúalany az általános iskola befejezése után elkezdte a gimnáziumot, de nem tudta befejezni, mert édesanyja betegsége miatt otthon kellett maradnia. Ekkor ismerkedett meg férjével, hamar összeházasodtak és családot alapítottak. (08:44) 1973-ban a helyi óvódában helyezkedett el dajkaként, 31 évet dolgozott le ott, mielőtt nyugdíjba ment. Tanácstag is lett, de nem volt valódi hatalom a kezében. Elmondja, hogy ebben az időszakban aszfaltozták le az utcákat, építettek új iskolát és óvódát. (11:14) Szülei mindvégig földművesek voltak, be kellett lépniük a TSZ-be. Édesapját a világháború után elvitték malenkij robotra. (12:52) Gyermek volt az 1956-os események alatt, csak emlékképei vannak. Emlékszik arra, ahogy a tankok bevonultak, látta, ahogy egy tank átgázol egy biciklisen, látott felakasztott, felgyújtott embereket. (14:54) Elmondja, hogy férje is a TSZ-ben dolgozott, de nagyon nehezen lehetett ebből megélni. Így nehézségekbe ütközött az is, hogy három gyermekét taníttathassa. (16:18) Beszél arról, hogyan élt nővére és családja, amikor 1956-ban hozzájuk költözött Budapestre. Nagyon kicsi pincelakásban nyomorogtak. Hajnaltól dolgoztak, nővére a hat hónapos gyerekkel járt munkába. Ezek a körülmények voltak a fő indodok, hogy 1956-ban az emigrációt választották és az NSZK-ban telepedtek le. A kemény munkának köszönhetően hamar talpra tudtak állni. (19:06) Elmondja, hogyan nézett ki a falusi családi ház. Kicsi volt, egy szobával, konyhával és kamrával. 1987-ben építette fel jelenlegi családi házát OTP kölcsönből. (20:46) Visszatérve mesél arról, hogy 1956-ban hogyan jutott vissza Budapestről Szabolcsveresmartba apja segítségével, aki öreg koldusnak álcázta magát. (23:00) Beszél a mostani fiatalok lehetőségeiről, kilátásairól. Úgy gondolja, nekik sokkal könnyebb tanulniuk, de jóval nehezebben szerezhetnek állást. (25:08) Elmondja, hogy1856-ban szívesen utazott fel Budapestre. Nagyon örült annak, hogy a határnyitás után Nővére hazalátogathatott. (26:26)
Említett időszakok, témák
- Az 1956-os forradalom és szabadságharc időszaka (közvetlen előzmények, az október 23-tól november közepéig tartó időszak)
- A forradalom napjainak eseményeiről
- A forradalom emberi és anyagi veszteségeiről
- Családról, családban bekövetkezett fontosabb (személyi, anyagi jellegű és hatású) változásokról
- Lakóhelyről, szűkebb és tágabb környezetnek az egyén életére gyakorolt hatásairól és annak változásairól
- Életviszonyokkal, életmóddal és ezek változásával összefüggő kérdésekről
- A „kádári” megtorlás és politikai konszolidáció időszaka (1956 végétől 1963-ig)
- A kivándorlásról („disszidálásról”)
- Családról, családban bekövetkezett fontosabb (személyi, anyagi jellegű és hatású) változásokról
- Kádár-korszak a hatvanas évek elejétől a rendszerváltoztatásig
- Lakóhelyről, szűkebb és tágabb környezetnek az egyén életére gyakorolt hatásairól és annak változásairól
- Életviszonyokkal, életmóddal és ezek változásával összefüggő kérdésekről
- Munkáról, munkahelyről, a munka jellegéről, az egyéni boldogulás és a munka kapcsolatáról
- A társadalmi és politikai életben való részvételről, aktivitásról, ennek módjáról (úttörőmozgalom, KISZ, Munkásőrség, egyházi szervezetek, ellenzéki csoportok, „alternatív” mozgalmak)
- A korszak mindennapjairól, hétköznapjairól
Interjúalany neve:
Lakó Lászlóné
Interjúalany lakhelye:
Szabolcsveresmart
Interjúalany született:
Szabolcsveresmart,
1945
Interjúalany foglalkozása:
nyugdíjas
Felvétel időpontja:
2010. október 16.
Felvétel helyszíne:
Szabolcsveresmart
Interjút készítette:
II. Rákóczi Ferenc Szakközép-és Szakiskola, Kisvárda
Kapcsolódó interjúk
Háborús gyermekkor
Hossz: 00:39:00
0:00 családi háttér, gyermekkor
2:33 1944-től kezdve érezték a háború komolyabb jeleit, a falu felett átrepültek a gépek, 1944. dec. 6.-án kapott Sopron egy szőnyegbombázást, a nővére alig tudta túlélni a támadást
3:53 Sopronkőhidán voltak politikai elítéltek, és más elítéltek is; voltak közöttük olyanok, akik kijöhettek a családokhoz dolgozni, hozzájuk is kijött egy, de egy idő után ez tilos volt a raboknak
6:08 1944 telén rendkívül hideg volt, nagy hóviharokkal, az utakat kéziszerszámos zsidókkal tisztíttatták, néha vittek nekik élelmet
9:27 1944 karácsonyán az ünnepi vacsorát szakították meg a szirénák, és hallatsz, ott a fegyverropogás, tavasztól pedig rengeteg menekültet láttak átmenni a határon, de látták a sárga csillagos gyalog menetelő zsidók tömegét is, és politikai elítélteket is
13:39 a nők nagyon féltek az orosz front átvonulásától
15:15 végül ők sem maradtak, hanem egy teherautón mentek nyugat felé, rengeteg menekültet láttak az utakon, őket egy repülőraj végiggéppuskázta
17:57 a front elől menekültek, de az utolérte őket, egy kis osztrák vendéglőben húzták meg magukat, ott a német katonák megölték az oda húzódó orosz katonákat
20:37 a front átvonulása után lementek a közeli faluba, ahol egy iskolában húzták meg magukat
23:20 ismét felmentek a vendéglőbe, de a nőket elcsúfították, nehogy megerőszakolják őket
25:31 gyalog, falvakon keresztül jöttek haza egészen Sopronkőhidáig, de oda nem mehettek be, mert mindenkit kitelepítettek
26:53 a háború után az orsolyita apácákhoz íratták be a szülők, de az épüeltben pl. nem voltak ajtók, ablakok, hanem bedeszkázták őket
28:22 1948-ban kitelepítették Sopronból a németeket, megrázó volt látni az emberek kitelepítését, az anyai nagyszüleit is kitelepítették, pedig a nagymamája ágyban fekvő beteg volt, elmeséli a kitelepített németek sorsát
34:02 a háború utáni idő nehéz volt, óriási infláció volt, amit tetézett az élelemhiány
Interjúalany: Bella Kálmánné
Felvétel időpontja: 2010. november 10.
Készítette: Széchenyi István Gimnázium, Sopron
Unokámnak mesélek az életemről
Hossz: 00:30:00
Az interjúalany beszél családjáról (0:14), oktatásáról, a fegyelemről és a tanulmányokról (4:00). Szól arról, hogy miként ment 16 évesen férjhez, hogyan ismerkedett meg férjével és hogyan kérte meg a kezét (6:10). Szól a lakodalomról, ételekről (10:50), és az ajándékozási szokásokról (16:50). Beszél gyermekeiről (18:28), majd a II. világháborúval kapcsolatos emlékeire tér vissza (20:00). Megemlíti, hogy 1956-ban a rádión hallgatták az eseményeket és látták a tankokat vonulni (22:16). Szól arról, hogy miként alakult meg a hatvanas években a TSZ (26:52).
Interjúalany: Záprel Tamásné Ilona
Felvétel időpontja: 2010. október 18.
Drávaszabolcsi emlékek
Hossz: 00:25:00
Az interjúalany beszél gyerekkoráról, családja költözéseiről (0:13), tanulmányairól (2:23), az ötvenes évek nehézségeiről, a beszolgáltatásról, jegyrendszerről, osztályidegen (volt csendőr) édesapjáról (3:41), nagybátyja felakasztásáról, amit öngyilkosságnak állítottak be (7:16), a drávaszabolcsi TSZ megszervezéséről (9:18), az 1956-os forradalom helyi eseményeiről (11:09), a környezetéből a Hortobágyra kitelepített emberekről (14:07), az 1960-as téeszesítésről, az ott folyó munkáról (16:22), életkörülményeiről a Kádár-korszakban (20:09), a rendszerváltoztatás utáni életéről(21:56), végül a kárpótlásról (22:45).
Interjúalany: Baksa Lajosné
Felvétel időpontja: 2011. február 17.
