0:00 családi háttér, gyermekkor, Budapesten éltek, édesapja 1939-ben meghalt, addig nagyon jól éltek, rendszeresen nyaraltak, a nagyapja földbirtokos volt ott 4:40 édesapja az első világháborúban harcolt, érdemrendet is kapott, édesanyja pedig háztartásbeli volt 8:41 1939-ben az édesapja meghalt, ezért a nagynénjéhez küldik Kisújszállásra, két évig volt ott az internátusban, nem volt különösebben jó tanuló, ezért visszatért Budapestre tanulni 11:09 ún. hadiérettségit tett le 1944-ben, utána Szolnokra küldik dolgozni, ahol a bombázásokat kellett eltakarítani, a front elől Kisújszállásról Ajkára menekültek 12:05 sürgős behívót kap ismét, hogy dolgoznia kell, de ő nem ment el, hanem jelentkezett a Hunyadi-hadosztályhoz, de kiviszik őket Ausztriába, majd Lengyelországba, de az orosz front elől ott is menekülniük kellett, elveszti a papírjait, egy másik magyar veszi föl, akit lelőnek, így az édesanyjának elküldik a halotti bizonyítványt 14:41 Németországba mentek, gyakorlatoztatták őket, a berlini olimpiai stadionban tanultak, de nem csináltak semmit, ezért megszöknek, ruhákat és ennivalót szereznek, hogy hazamenjenek Magyarországra 16:07 gyalog mentek Regensburgba, ott estek fogságba, Stuttgart közelébe viszik táborba, kilenc hónapig voltak ott, mesél a tábori élelmezésről 20:02 kiment mindennap az amerikai katonáknak segíteni, amiért kenyeret kaptak az ottani magyarok, később francia fogságba került, a franciák átcsempészik a hadifoglyokat Franciaországba, Clermont-Ferrandba, ahol megkérdezték, hogy ki akar menni a légióba, ő kilencedikre mondják azt, hogy megy 23:20 eleinte a környező krumpliföldeken dolgoztak, végül csak tízen léptek be a Légióba, őket Lyonba viszik, ott kiképzik őket, majd Marseille-be viszik őket, azután pedig Tunéziába viszik a csapatot 27:15 ott a Légió zenekar várta őket, öt évre írta alá 1946-ban, számtalan náció volt ott, két és fél hónappal később Indokínába viszik őket, Saigonba helyezik őket 30:20 megsebesült a felkelők elleni harcban, katonai kórházba kerül, onnan visszament a hadsereghez, 1947-ben kapta az első levelet, a leveleket a magyar követségre küldték, és így juttatták el a légióból a postát 33:11 három évet töltött Indokínában, mesél a légiós hagyományról, hogy a halottaikat nem hagyják a csatatéren, elkapta a maláriát 35:47 egy alkalommal tizenhárman védtek egy hidat, hogy ne robbantsák fel, de a felkelők elvágták az utánpótlást 38:45 egyszer elmegy két hétre Kambodzsába, mesél az ottani élményeiről, a dzsungel mélyén lévő buddhista templomról, és a számukra szokatlan állatokról 42:26 egy ideig egy cukorgyárra vigyáztak, volt vietnámi szolgálója is 45:13 Saigonba vezénylik őket, onnan hozzák őket haza Afrikába, előbb Algériába, majd Fezbe (Marokkó), ott esténként már kimehettek 49:27 Fezben már készült a civil életre, de visszavezénylik Algériába kantinosnak 52:35 az utolsó légiós évekről mesél

Az interjúalany beszél családjának lengyel származásáról (1:15-ig). Édesapja szolgált az I. világháborúban, hadifogoly lett (2:14-ig). Beszél arról, hogyan lett kántortanító (4:03-ig), majd az iskolaévekről az egri Érseki Tanítóképzőben (6:25-ig). Kitér a pályakezdés éveire, összehasonlítja a kántori és a tanítói fizetését. 7.00-tól: beszél a katonai szolgálatról a II. világháború előtt és alatt. 11:45-től: a leszerelése utáni, de még a háború alatti időszakról beszél, amit a Borsod megyei Arlóban kántortanítóként töltött. 15:08: A nyilas uralom alatt ismét katona, Linzig vonultak, ahol amerikai fogságba estek. 22:35-től: a hazatérés után igazolni kellett magát, majd hazatért Arlóra, ahonnan politikai nyomásra áthelyezték volna, de ő ezt elutasítva Pinkamindszentre ment kántortanítónak (25:05-től). Beszél az 1947-es választásokról (26:08-tól), a TSZ megalakulásáról (27:40-től), a falusi életről (28:56-tól). Beszél 1956 helyi eseményeiről (30:46-tól) és elbocsátásáról 1957-ben. (37:15-től) a MUK-ról és internálásáról beszél.

A riportalany beszél gyermekkoráról (1:23-ig), a II. világháború életére gyakorolt hatásáról (3:20-ig). Szól arról, hogy 1949-től rendőrként dolgozott 1955-ig, bemutatja, hogy a karrierje hogyan ívelt felfelé, majd tört ketté (11:56-ig). Leszerelése után a szovjet felügyelet alatt álló mecseki uránbányánál kezdett dolgozni. Szól a korai időszak munkakörülményeiről (19:35-ig). Beszél az uránbányászok életkörülményeiről és a munkájukról az 1960-as és 1970-es években (22:59-ig). Mesél arról, hogy az iparosodás miként alakította át a lakóhelyét (25:16-ig). Szól a biztonsági- és munkakörülmények változásáról (31:00-ig). Végezetül megemlíti, miként gondol vissza a rendszerváltoztatásra (31:50-ig).