Az interjúalany beszél gyermekkoráról, majd röviden feleleveníti családja, oktatása és munkahelyei történetét (0:00). Szól nagyszüleiről, a földműves és az I. világháborús veterán vitéz nagyapáról, valamint arról, hogy vitézi családja mégsem fogadta el a földbirtokot a Bánságban (4:12). Elmeséli, mit hallott szüleitől a Horthy-korszakról (7:55), majd szól édesapja frontszolgálatáról a II. világháborúban, a hadifogságból való visszatéréséről. Arról is beszél, hogy a falusiak bunkerben rejtőztek el a megszállás elöl, és vele mákfolyadékot itattak, hogy ne hangoskodjon, ami nagyon felbőszítette édesapját (9:20). Szól a zsidók elhurcolásáról, és arról, hányan tértek vissza (12:18). Beszél a Rákosi-rendszer mezőgazdasági terrorjáról, a beszolgáltatásokról, valamint a rendszer és a vallásos hit összecsapásáról (14:12). Szól arról, hogy kiket zártak börtönbe vagy vertek meg a rendszer túlkapásai és a tagosítás elleni fellépésük nyomán (18:35). Szól az 1956-os forradalom során szerzett élményeiről (20:45). Értékeli a Kádár-korszakot, annak jobb megélhetési körülményeit és a foglalkoztatás-politikát (22:12). Beszél a rendszerváltoztatásról és annak meghiúsult reményeiről (26:30), valamint a mai fiatalok helyzetéről (28:10).

Az interjúalany bemutatja gyerekkorát, családi hátterét (0:10), röviden megemlíti a német megszállást és következményeit(2:20), részletesen beszél a marosvásárhelyi hadapród iskolai évekről és a II. világháborús részvételéről (4:30). Rátér a háború utáni évekre, tanulmányai folytatására, a család sorsának alakulására (31:30), majd beszél az 1950-es évekről (38:30), végül az 1956-os forradalomról (39:20).

Az interjúalany beszél születéséről, családjáról (0:20), valamint arról, hogy édesapja azért lépett be a TSZ-be, mert őt fenyegették meg az iskolából való kicsapással az agitátorok. Később édesapja idegösszeomlást is kapott emiatt (1:36). Szól arról, miként telepítették ki édesanyja szinte teljes családját és édesapja bátyját németségük miatt, és hogyan zárták ezért börtönbe egyik nagynénjét, és őt hogyan látogatták (3:26). Szól szülőfalujáról, az ottani németségről, és arról, hogyan fogadták be a betelepítetteket (9:30). Szól a búcsújárásról, a hitéletről, valamint arról, hogyan tüntették el a vallás jelképeit az iskolából az 1950-es években (12:30). Beszél a II. világháborúról, édesapja voronyezsi sebesüléséről, arról, hogy édesanyjáék élelmet adtak egy éhező pesti családnak (16:20). Elmeséli, hogy nagyapja nővérét és a keresztanyját málenkij robotra vitték az oroszok Groznijba (21:15), majd édesapja háborúból való hazatérését a sérülés miatt, valamint a családtagok hadifogságáról (24:12). Visszatér a kitelepítésre, például arra, hogy a szovjet zónába telepített rokonai az első adandó alkalommal átmentek nyugatra, valamint arról, hogy milyenek voltak a marhavagonok, amiben szállították őket és mit vihettek magukkal (27:20). Arról is szól, hogyan érkeztek meg a rokonai Stuttgartba, ahol nem volt semmijük, így nagyon nehezen tudtak új életet kezdeni, de szorgalommal sikerült felépíteni új életüket (35:30).