Vajda István 1935-ben született az Alföldön, a Viharsarokban. Édesapja a Blaskovits-uradalom gépésze volt, a fiú azonban már Szegeden vegyészmérnöknek tanult, ahonnan 1954-ben a Salgótarjáni Szénbányákhoz került dolgozni. Az interjú két részre tagolódik Az első rész a második világháború Battonya-Csanádpalota térségében 1944 őszén zajló harcainak elbeszélése. A második rész az Alföld paraszti világáról ad leírást. Az interjú első felében Vajda István elmeséli édesapja eltűnését a Don-kanyarban, beszámol arról a három évről, amikor nap mint nap kiment bátyjával az érkező vonatok elé, hogy a hazatérő hadifoglyoktól apja után érdeklődjék. Beszél 1944 őszének harcairól, a Vörös Hadsereg és a magyar-német erők hetekig tartó küzdelmeiről. Kitér az oroszok és a németek civil lakossággal szembeni viselkedésére, a halott katonák temetésére. A második tematikai egység a paraszti élet leírása, mely során a gépesített nagybirtok és a tradicionális kisparaszti gazdálkodás kerül szembe egymással. Betekintést nyerhetünk az uradalmi cselédek, illetve a napszámosok mindennapjaiba, munkájába, illetve szórakozásába is. 0:14--születés, gyermekkor, szülők; 1:18--hogyan került ki apja a frontra és hogyan tűnt el a Don-kanyarban; 3:30--az orosz csapatok bevonulása, hogyan élték meg a környéken dúló harcokat; 6:42--a világháborút követő időszak, a foglyok hazatérése; 8:11--a szovjet katonák viselkedése; 10:55--a háborút követő újrakezdés, gyermekként végzett napszámosmunka, a továbbtanulás; 13:56--milyenek voltak ebben az időszakban a mezőgazdasági munkák, illetve a falusi élet; 22:38--a korabeli szórakozási lehetőségek falun

Az interjúalany beszél családjáról, piarista oktatásáról, magyartanárának, Bulányi Györgynek a hatásáról (0:05), majd rátér arra, hogy a piarista szellemet közvetítette az iskola, de mindenkinek meg kompromisszumra kellett jutnia a kommunista rendszerrel (4:55). Szól II. világháborús emlékekről, a bombázásokról, egy osztálytársa haláláról és temetéséről (9:45), valamint a zsidóüldözésről (13:03). Szól érettségi vizsgájáról (14:48), egyetemi felvételijéről és az egyetemi tanszabadság akkori magasabb fokáról (15:40). Szól arról, hogy miként került végül fizikus szakra (17:20), és arról, hogyan kezdett az egyetemen feladatokat vállalni (19:45). Szól arról, hogyan ütközött a kommunista rendszerbe az egyetemen: egy munkás barátjához intézett félreértett viccből botrány lett, egy társának pedig azt tanácsolta a tanulmányi osztály, hogy ne egy évfolyamtársat, inkább egy munkáslányt vegyen el (22:00). Elmondja, hogy a katolikus egyház akkoriban közeledni akart a munkássághoz, de későbbi felesége lelkiismeretvizsgálati papírját átkutatták és felreértették, így abból is botrány lett (24:20). Szól arról, hogyan döbbent rá arra, hogy 1948 után már csak "csendben" lehetett tanulni az egyetemen (26:00), valamint szól Sántha Kálmán munkásságáról és rendszerellenességéről (28:58). Beszél arról, hogy először rezignáltan, majd lelkesen fogadta 1956-ot (32:50). Végül szól a Rákosi-rendszer és a Kádár-korszak különbségeiről (34:42) és későbbi kutatói tevékenységéről (36:08).

Az interjúalany beszél gyerekkoráról, tanulmányairól (0:17), a cserkész- és leventemozgalomról (4:33), a szórakozási lehetőségekről (6:40), II.világháborús emlékeiről, nővére férjének szovjet hadifogságáról (7:33), a szovjet katonák viselkedéséről (9:06), a háborús pusztításról (10:00), a háború utáni újrakezdésről (16:45), a kommunista diktatúráról, a padlássöprésről, a feketevágásról (20:43), a téeszesítésről, TSZ-ekről (25:06), a korabeli szórakozási lehetőségekről (30:35), családjáról (33:29), az 1956-os forradalomról (34:25), egy TSZ-tag munkájáról, életkörülményeiről (36:40), a háztájiról (40:19), végül arról, hogy milyen változások mentek végbe Rákoson (41:07).