Az interjúalany beszél őseiről, a két világháború közötti életviszonyokról Nagycenken, említi az első és a második világháborút. Hosszan szól Nagycenk parasztpolgári gyökereiről, Széchenyi Istvánról (7:04), majd a téeszesítés következményeiről (13:06). Beszél oktatásáról, képzéséről is (17:14). Beszél az 1956-os forradalomról, különös tekintettel a disszidálásra (23:19). Ezután a rendszerváltoztatás hatásairól (29:52) és a páneurópai piknikről beszél (32:52).

Az interjúalany beszél családjáról, gyermekkoráról (0:30), oktatásáról (5:10), különös tekintettel a kollégiumi életre (7:24). Elmeséli, hogyan követte rádióban a híreket a bécsi döntésről (10:40). Beszél arról, miként barátkoztak meg a környékükre tévedt német katonákkal (16:30). Részletesen elmeséli Sopron 1944-es bombázását, amit személyesen átélt (25:23). Végül Sopron szovjet megszállásának emlékeit eleveníti fel (33:42).

Az interjúalany beszél a családjáról (0:21), szülőfalujáról, a vajdasági Torontáltordáról (1:03), gyerekkoráról (1:57), tanulmányairól (3:18), arról, hogy az egyetemen az 1848-49-es forradalom és szabadságharc délvidéki eseményeivel kezdett foglalkozni (7:50). Beszámol a katonasággal kapcsolatos (Szarajevóban szolgált) élményeiről (8:37), a jugoszláv szocializmusról (12:27), a délvidéki magyarság helyzetéről Trianontól napjainkig: megemlíti a terület visszacsatolását Magyarországhoz, a délvidéki vérengzést, a jugoszláviai téeszesítést (17:02), beszél édesapja második világháborús részvételéről, kommunisták által történő meghurcolásáról (19:55), a magyarság helyzetének javulásáról (21:38), arról, hogy magyarként a szerbeknek is taníthatott történelmet (26:18). Mesél a „fölülről csinált” délszláv háborúról (26:18), a civil lakosság megpróbáltatásairól (29:35), a fizetések nagymértékű csökkenéséről, az elképesztő inflációról (30:30). Megemlíti, hogy 1994-ben Debrecenbe költözött (32:42), végül kitér a vallásos életére (33:28).