0:00 családi háttér, a szülei gazdálkodók voltak, Pestre járt leányiskolába a hetedik kerületbe 3:41 a leányiskola arra is jó volt, hogy a lányok beletanuljanak a női szerepekbe, ő egy pesti munkáscsaládnál lakott, 42-en jártak egy osztályba, főleg zsidó lányok 8:39 a zsidókkal szemben nem tapasztalt gyűlöletet az iskolán belül 11:01 a nagykőrösi gimnáziumban folytatta a tanulmányait 16:48 1943-ban már voltak légiriadók, de a nagy változást 1944 hozta el, az iskola hamarabb befejeződött, 1944. november 2.-án érte el az otthonukat a front, a ház alatti pincében húzták meg magukat 21:15 az első orosz csapatok rekvirálták a lovakat, keresték a férfiakat, volt egy osztálytársa, akit lelőttek, ő a pincében bújt el az orosz csapatok elől 25:22 időnként elmenekültek a szovjetek elől, mert a harcoló alakulatok után jöttek a sokkal erőszakosabb orosz csapatok, az egyik velük bujkáló fiatal nőt megerőszakolták, az orosz katonák rendszeresen berúgtak, őt is keresték, a házukat pedig kirabolták, az értékeiket megsemmisítették 31:15 végül bemenekültek Nagykőrösre, és egy barátnője házában bújtak el, és ott éltek kilenc hónapig, a szomszédban oroszok voltak, onnan is lehetett hallani a női sikolyokat 37:27 később egy elemi iskolában helyezték el őket, újrakezdték az iskolát

Duray Miklós beszél magáról, családjáról, neveltetéséről (1:12), első magyarországi látogatásáról (3:47), a kisebbségi létről gyerekként, a kitelepítéstől való állandó félelemről (5:07), Trianonról, a Felvidék visszatérésének öröméről, és az erre adott csehszlovák reakcióról, a magyarok üldöztetéséről, jogokból való kizárásáról, a magyarok „széttelepítéséről” a Szudéta-vidékre (7:03), a magyar-szlovák lakosságcseréről (11:52). Elmesél egy történetet egy családról, amely nem települt át végül Magyarországra (15:06), mesél a prágai tavaszról (19:28), politikai szocializációjáról (23:22), arról, hogyan emlékezett meg az ’56-os forradalom leveréséről (25:34), a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának megalakításáról, börtönbe kerülésének körülményeiről (27:41), szabadulása utáni helyzetéről, amerikai ösztöndíjáról (37:51), a kommunista rendszer bukásáról, és a rendszer különböző struktúráinak átmentéséről (41:53).

1944 és 1945-ben a Dunántúlra kellett mennie, a háború miatt. Ennek okairól mesél (0:24). A szárazajtai Maniu gárdisták által elkövetett gyilkosságokról is szót ejt, elmeséli a kegyetlenkedés okait, körülményeit(2:42). Amikor Dunántúl (Őrihodos) felé vonultak, Hajdúhadházánál és Debrecennél óriási bombázásba keveredtek, ezen légitámadás menetét mondja el(5:08). Végül Komáromon keresztül jutottak el Őrihodoshoz(8:03). 1945 októberében indultak haza Erdély felé, nyitott vonatkon(9:30). Az orosz katonák amerre jártak raboltak, fosztogattak, szinte mindig részegek voltak(10:01). Jól emlékszik Horthy István halálára és Adolf Hitler öngyilkosságára(11:54). A háború után megpróbált inasként elhelyezkedni, 3 évig végezte az inasmunkát(12:47). Az inasmesterség ről is mesél, ezzel kapcsolatban mond el hosszabb-rövidebb történeteket(14:28).1946-47-ben órisái szárazság tombolt Háromszéken. Messze Aradra jártak el az emberek gabonáért(20:10). A román hadseregben szolgált, sokszor összeverekedtek a románokkal. De nem lázadoztak, mert tudták, hogy kisebbségben vannak. A román hadseregről mesél személyes történeteket(23:08).A TSZ-esítés mindenkit érintett. Sala József 1957-be be is lépett a TSZ-be(kollektívába). A normáknak meg kellett felelni. A TSZ-ek működéséről is beszél(27:50).A TSZ-ből ki akart lépni, de nem engedték el. Pedig lett volna munka szabósegéd munka Sepsiszentgyörgyön(33:45). De 1969 novemberében sikerült otthagynia a kollektivát(35:23).