Az interjúalany szülei földművesek voltak, ő maga is tanyasi iskolába járt. Gyerekkorára és a pusztai életre emlékezik vissza(0:08).Édesapja 18 évesen vonult be az első világháborúba, szerencsésen túl is élte a harcokat(7:10).Férje a második világháborúban fogságba esett, először Romániában, majd a Szovjetunióban raboskodott. Az ő háborús történetéről mesél(9:28).Antal Jánosné arról mesél, hogyan kérte meg a férje a kezét, s hogy a házasságnak akkoriban milyen feltételei voltak akkoriban(17:29).A Horthy-korszakban rendezett anyagi körülmények között éltek, ezzel kapcsolatban a szűkebb családi kör történetéről is beszél(18:57).Az édesapja a helyszínen élte át Budapest ostromát. Édespja és saját háborús élményeiről beszél(21:25).Az interjúalany a gyerekkori földműves munkáiról mesél(23:58).A szovjet megszállással kapcsolatban elmeséli, amikor először találkozott vörös katonával. Beszámol a fosztogatásokról és az erőszakoskodásokról(25:15).1949-ben kilakoltatták a családot a tanyájukról és egy lakást kaptak helyette. Az új körülményeket eleveníti fel(34:02).Ezt a videot nem lehet tájmkódolni...

Kiss Zoltán László festőművész emlékei az 50-es évekről, az 1956-os szentlőrinci eseményekről, édesapja internálásáról, a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumról, a Magyar Képzőművészeti Főiskoláról, a sorkatonai szolgálatról, az 1968-as csehszlovákiai bevonulásról, a kádári kultúrpolitikáról és az underground-mozgalmakról. 0:00 családi háttér, gyermekkor, édesapját osztályidegenként jelölték meg 5:03 édesapja B-listára került, mert nem volt hajlandó több békekölcsönt venni, ezért kirúgták, édesanyja így elment dolgozni varrónőként 7:46 gyermekként látta a falun átvonuló orosz menetoszlopot 1956-ban, a falujukban a párt irattárát kifosztják, ezt édesapja vezetésével megakadályozzák, és ezért áldozatává válik a későbbi megtorlásoknak 12:12 látták a vörös csillag leverését is gyerekként a faluban; később megtudták, hogy édesapját keresni fogják, ezért felköltöztek Budapestre, ő az iskolát még a faluban befejezi 14:11 1957 őszén Budapesten éjjel négyen keresték fel a családot és vitték el édesapját Tökölre; édesapja saját maga védte magát, mert jogot végzett ember volt, a perét megnyerte, így csak az addig eltöltött időre tartóztatták le, és kiszabadulhatott 19:18 a diákok közül sokan megemlékeztek március 15.-ről 21:06 érettségi után a Képzőművészeti Egyetemre került be esti iskolára, de elvitték katonának két évre, 1968-ban történt mindez, mozgósították őket, kimentek megszállni Csehszlovákiát, mesél arról, hogy a Népszabadságból más példányt kaptak, mint a polgári lakosság, felidézi egy orosz küldöttség látogatását 27:23 a megszállás során harci események nem nagyon voltak, mikor bevonultak, Érsekújvár főterén azt hitték, hogy visszacsatolják Szlovákiát, de két óra múlva már elterjedt, hogy nem erről van szó, és a szlovák tüntetők horogkereszteket festettek, és demonstráltak a megszállás ellen 29:50 az aczéli kultúrpolitika három T-je egyértelműen jelen volt a mindennapokban 34:38 felidéz botrányosan bezárt kiállításokat

Nagypilit községben született. 6 elemi elvégzése után a a tanító tovább szerette volna taníttatni az interjúalanyt, de az apja nem engedte, mert a munkáskézre nagyobb szükség volt. Erről és a házimunkákról mesélt(0:07).Ő és bátyja elhatározták, hogy továbbtanulnak - így kerültek Pápára(4:47).A bátyja műtrágyagyárban kapott állást, az interjúalany pedig fuvarozó lett - innen Diósgyőrbe mentek munka után (közben pedig tanulnia kellett)(6:05).Amikor a háború elérte Miskolcot, bezáratták a gyárat, ahol dolgozott. Ezzel és a háborús helyzettel kapcsolatban meséli személyes élményeit(11:24).A háborút szerencsésen és leleményesen élte túl, utaná igyekezett egyből munkát keresni. Ennek a történetét is elmeséli(28:14).Nagyon jól keresett a munkahelyein, mivel nagyon jól is dolgozott - az elsők között kpata meg az élmunkáskitüntetést. Hogy ezt nem véletlenül érdemelte ki, azt a személyes történeteivel támasztja alá(37:38).