Az interjúalany beszél születéséről, gyermekkorráról, arról, hogyan kezdett fiatalon a salgótarjáni bányában dolgozni (0:05). Szól arról, hogy elvitték a katonának a Don-kanyarhoz, majd egy gránátrobbanás miatt légnyomással került a kijevi kórházba, és 1945-ig nem nagyon tudott beszélni (3:50). Elmeséli, hogy az oroszlányi bányában dolgozott 1947-től, ahol 1955-ben egy szörnyű baleset következtében amputálni kellett a lábát (5:50). Visszatérve a háborúhoz, mesél a Don-kanyarnál a sebesültek ellátásáról (10:55), majd arról, hogy nem tudtak az áttörésről időben, és arról, hogyan sebesült meg (13:10). A feleségével hivatalosan is tudatták, hogy eltűnt (16:30). Elmeséli, hogyan meséltek az öreg bányászok a bányamanóról, minek következtében a sötétben egy másik bányászt fejbevágott (17:00). Elmeséli, hogy 49-ben beomlott a bánya, 52 óráig voltak elzárva a világtól, a barátjának pedig ezidő alatt megőszült a haja (18:15). Szól a Don-kanyarnál a bunkerépítésről, a hidegről és az ellátásról (21:00). Szól családja sorsának további alakulásáról és arról, milyen körülmények között lett cukorbeteg (24:40).

Az interjúalany beszél családjáról (0:22), boldog gyerekkoráról (1:59), amelybe beleszólt a második világháború (2:38), beszél Budapest ostromáról, a házukat ért bombatalálatról (3:42), a pesti gettó előtti halottakról, a városháza bombázásáról (7:40). Mesél egyházi iskolában folytatott tanulmányairól, és az iskolák államosításáról (8:22), az 1956-os forradalommal kapcsolatos emlékeiről, személyes szerepéről (10:19), letartóztatásáról (13:10), 1956 utáni munkájáról és főiskolai felvételéről (14:25), a televíziónál folytatott munkájáról, és magáról a médiumról, a felvételek manipulálásáról (elmesél egy történetet a kubai válsággal kapcsolatos műsorról) és a propagandáról (16:05). Mesél a Kádár-korszak jellemzőiről, a diktatúra ravaszságáról és az öncenzúráról (20:11), a cenzúráról (23:11), az „etikai demoralizációról” és a kontraszelekcióról, és a besúgásról, az internacionalizmus zsákutcájáról (25:31), szakmai pályafutásáról, a színház és a politika összefonódásáról (30:33), és a „színház aranykoráról” (36:17).

Az interjúalany beszél családjáról (0:04), a II. világháborút illető emlékeiről (1:32), az orosz és a német megszállás közötti különbségekről (7:56). Beszél oktatásáról, a munkaversenyről (13:12), majd munkahelyeiről, családalapításáról és további képzéséről (18:00). Szól arról, miként lett pedagógus (31:45). Beszél az 1956-os forradalom előjeleiről és kitöréséről (36:49), a szobor ledöntéséről (42:40). Végül a forradalom leveréséről és a megtorlásról beszél, különös tekintettel arra, hogy ő maga hogyan menekült meg a megtorlástól (44:16). Végül röviden elemzi a Kádár-korszakot (52:20).