Az interjúalany gyerekként élte meg a II. világháborút és a szovjet megszállást. Szól továbbá a repülőgép-modellezéssel való megismerkedéséről (5:22). Szól arról, hogyan került katonai középiskolába. Hosszan beszél az 1956-os forradalom gyöngyösi eseményeiről, és abban játszott szerepéről (11:23). Napjainkig végigtekinti a város, a saját, és családja történetét.

Az interjúalany beszél gyerekkoráról, családja költözéseiről (0:13), tanulmányairól (2:23), az ötvenes évek nehézségeiről, a beszolgáltatásról, jegyrendszerről, osztályidegen (volt csendőr) édesapjáról (3:41), nagybátyja felakasztásáról, amit öngyilkosságnak állítottak be (7:16), a drávaszabolcsi TSZ megszervezéséről (9:18), az 1956-os forradalom helyi eseményeiről (11:09), a környezetéből a Hortobágyra kitelepített emberekről (14:07), az 1960-as téeszesítésről, az ott folyó munkáról (16:22), életkörülményeiről a Kádár-korszakban (20:09), a rendszerváltoztatás utáni életéről(21:56), végül a kárpótlásról (22:45).

Az interjúalany azok között a szép, fiatal lányok között volt, akiket 1945. február 13-án elvittek a felvidéki Hetényről, hogy a nyilasok "egészséges, magyar anyákként megőrizzék" őket. Röviden szól családjáról, földjükről, Hetény lakosságáról (0:50), majd rátér arra, hogy miként fogadta a felvidéki magyarság a bécsi döntést (3:10). A háború során német katonákat is elszállásoltak, az oroszok pedig kétszer is elfoglalták a falut (4:30). Szól arról, hogy február 13-án elvitték huszonhárom társával együtt a nyilasok (7:20), és először Érsekújvárra szállították őket, ahol cetliket dobáltak ki az ablakon, ha megtudtak valamit. A szülők összegyűltek tiltakozni, mire az egyiküket agyonlőtték. Szökni is próbáltak, de visszaterelték őket (10:22). Innen a szétlőtt Bécsen át egy német táborba vitték őket (13:05), ahol "önkéntesként" kezelték őket, román, lett, német lányokkal együtt. Katonaruhában jártak és zsoldot kaptak (14:48). Beszél a tábor mindennapi életéről, a propagandáról, a munkákról, vagy arról például, hogyan mentek a fényképészhez (17:45). Szól a háború befejezéséről: egy közeli pajtába vezényelték őket, hogy átvészeljék a háborút (24:40). Beszél a Vöröskereszt segítségéről, megtudták, hol vannak komáromszentpéteri magyarok, így csatlakoztak hozzájuk a hamburgi táborban (28:08). Szól arról, hogyan fogadták őket Hetényben, mikor hazatértek (29:50). Elmeséli, hogyan találkozott kaukázusi orosz katonákkal, még mielőtt elvitték volna (32:02). Szól a szlovák partizánokról(35:00), majd a kitelepítésekről (36:00) és a szövetkezetesítésről (38:00). Szól a katonai szolgálatról, hadifogságáról, és arról, hogy hazatértében összeverekedett egy orosz katonával (43:00). Visszatér a táborban megismert különböző nemzetiségű lányokra (45:00), és felidéz német indulókat, amiket ott kellett megtanulniuk (48:20).