0:00 bemutatkozás 1:00 a második világháború idején még gyerek volt, megmaradt benne a számos bombázás és az, hogy a falu férfilakosságát elvitték katonának 3:35 szülei földművesek voltak, de a földjüket elvették a kommunista időszakban, édesapját aztán bebörtönözték kétszer is 6:07 mind a német, mind pedig a szovjet katonákról van emléke, de mesél a háborús emlékekről is 11:47 mesél az első munkahelyéről és az első választásokról, még őt is rá akarták beszélni arra, hogy csatlakozzon az országot teherautóval járó kékcédulás csoportokhoz 15:01 a faluban a földosztás volt a legnagyobb befolyásoló erő, később azonban megkezdődött a kolhozosítás és a termelőszövetkezetek megalakulása 16:28 a forradalom előtt még kényszer nélkül volt a belépés, ezért nem is lépett be senki; de a beszolgáltatások megterhelték a parasztokat 19:52 az autójavító-műhelyben megfizették őket, de nem mertek panaszkodni, mert spicli volt közöttük 21:44 1952-ben letartóztatták, 1956-ban viszont kiszabadították, így részt vett a forradalomban Pongrátz Gergely csapatában; november 3.-án Szolnokra küldik, de nem tudott már bemenni a városba, mikor visszaért, már tudták, hogy jön a támadás 25:25 felidézi a harcokat, voltak olyan szovjet katonák, akik átálltak, velük is találkozott az emigrációban 29:52 a harcok után kiment Ausztriába, de vissza kellett jönnie egy társáért 33:08 sikerül ismét kijutnia, Svájcba szállították, sokáig kórházban volt, végül Zürichben telepedett le, ott alapított családot

Az interjúalany beszél nagyapja I. világháborús emlékeiről (02:58), a mezőgazdaság és az oktatás helyzetéről az 1950-es években (5:00, 23:40). Tanulóéveiről (10:54), a szlovák közösségről, és a munkáról is beszél (15:53). A Kádár-korszak mindennapjairól (20:00) és vöröskeresztes munkásságáról (37:45) is kiemelten szól.

0:00 családi háttér, gyermekkor, a család nővérnek szánta egy gyermekkori fogadalmuk miatt 3:44 mikor Miskolcot megszállták a németek, véget ért a tanítás, ő közben 1944-ben Szatmárnémetiben végezte a tanítóképzőt, 1948-ban öltözött be, két év noviciátus következett 5:05 de 1949 augusztus végén feloszlatták a rendeket Romániában, nem jöhetett haza egyből a magyar állampolgársága miatt 6:08 édesapja mezőgazdaságból próbált megélni, de a beadások és a padlássöprések miatt ez képtelenség volt 7:53 végül elment tanítani, mert kevés volt a pénz a családnak, de először nem alkalmazták a „sötét múltja” miatt 11:03 sok probléma volt azzal is, hogy a saját falujában kezdjen el dolgozni 14:39 a templomba járás nehéz volt számára, meg is feddték érte 19:04 1950-ben vitték el a nővéreket Vállaljról, őt viszont a szülei hetekig bújtatták 21:33 mesél arról, hogy 1945 januárjában a falu lakosságát elvitték a Szovjetunióba, mintegy kétszáz embert, az édesapja is kikerült velük, de szerencséjére csak kilenc hónapot voltak ott 24:00 felidézi a szatmári tanítóképzőn töltött napjait 28:28 a püspök és a vállalji plébánia rajta keresztül tartotta a kapcsolatot 32:31 további történeteket idéz fel a noviciátusból