Az interjúalany beszél szüleiről és családjáról (0:13), majd rátér az oktatás kommunista átalakítására az 1950-es években, valamint saját tanulóéveire és elhelyezkedésére (5:38). Szól II. világháborús élményeiről, a bombázásokról és az óvóhelyekről (5:38), majd a háború és az 1950-es évek katasztrofális egészségügyi viszonyairól (9:00). Beszél a Rákosi-rendszerről, az osztályharcos ideológiáról és a mezőgazdaság terrorizálásáról (11:15). Szól az élelmiszer-ellátásról, és a forint bevezetéséről (14:50) . Úgy véli, a forint bevezetése körül tetőzött Rákosi népszerűsége, majd a személyi kultusz megjelenésével érte el a mélypontot (16:55, 27:50). Beszél a honvédségről, jogosítványának megszerzéséről és az ejtőernyőzésről (19:58). Rátér a hadi helyzet elemzésére, a Titó-Rákosi ellentétre (25:50) . 1956-ban katonai szolgálatát töltötte. Az oroszok elküldték őket a laktanyából, ahogy átvették a hatalmat (29:40). Hazajutásuk körülményeit is elmeséli, valamint azt, hogy 4-én ismét behívták a honvédségbe (33:40). Szól arról, milyen munkahelyeken helyezkedett el és hogyan alapított családot '56 után (38:32). Beszél a kádári megtorlásokról, egy lincselésekért felelős ember kivégzéséről (43:35). Értékeli a Kádár-korszakot, a megélhetési viszonyokat és a szovjetek befolyását (45:35). Végül a szolnoki kormány megalakulását említi, és azt, hogy találkozott Horn Gyulával Szolnokon, valamint értékeli személyiségét (46:36).

Az interjúalany beszél a családjáról és gyermekkoráról, valamint tanulmányairól (0:45). Mesél fiatalkori munkájáról, a szórakozási lehetőségekről (5:32), házasságáról, gyerekeiről (6:25), II.világháborúval kapcsolatos emlékeiről (8:20), a háború utáni élelmiszerhiányról (17:28), férjével való megismerkedéséről és házaséletükről (20:13), 1956-os emlékeiről és nemzetőr férjéről (28:48), a 60-as, 70-es évekbeli életkörülményeikről (31:53), a rendszerváltoztatás hatásairól (36:00).

Az interjúalany 1924-ben született Kiskunfélegyházán. Beszél családjáról, gyermekkoráról. Középosztálybeli családban, nagy szeretetben nőtt fel. Beszél iskolás élményeiről. Egy zárbába járt iskolába, ahol kötelező volt az egyenruha viselése. Kifejti a szórakozási lehetőségeket, elsősorban gramofonon hallgatott zenét, vagy rádiót hallgatott. (07:30) Beszél az ünnepekről, a hagyományokról. Nyaralni nem tudtak, de nem is volt erre igény. Megemlíti a kulturális életet, énekkarban énekelt, amellyel hangversenyeken vett részt, egyszer maga Kodály Zoltán vezényelt. (12:56) Beszél Horthy Miklósról és családjáról. Elmondja azokat a híreszteléseket, amelyeket Horthy István haláláról hallott. Beszél arról, hogyan jelent meg Horthy a nagy állami, vallási ünnepeken. (15:46) Beszél Kiskunfélegyháza mezővárosi jellegéről. A városban mindig a Kisgazdapárt nyert a kormánypárttal szemben. A környéken kis- és középbirtokos parasztok éltek. A családok általában békésen megoldották az öröklődést, tisztességes parasztemberek voltak. A környékbeli cigányokat is rendes, dolgos embereknek ismerte. (19:58) Beszél a mindennapi házimunkáról, hogyan kellett kislányként testvérével együtt édesanyjának segítenie. (21:02) Beszél gimnáziumi apáca tanárairól. Már a háború kitörésekor is azért imádkoztak, hogy Isten védje meg a magyar nemzetet a némettől. Az oroszokról a családnak voltak első világháborús emlékeik, amelyek alapján vallásos, tisztességes embereknek hitték őket. Sajnos a szovjet katonák többségében csalódniuk kellett. (24:22) Beszél a II. világháború harcairól, az oroszok bejöveteléről. Az idősebb katonák tisztességesek voltak, de a fiataloktól féltek. Tüzérséggel lőtték a várost. (29:14) A korábbi német megszállás nem volt kemény, csak néhány katona érkezett Kiskunfélegyházára, akikkel nem álltak szóba. Az interjúalanynak és nővérének is akkori udvarlói harcoltak a fronton. Fél év után szerencsésen visszatértek mindketten, de összességében a városnak nagy volt a vesztesége. (32:50) Azokkal, akiket később elvittek málenkij robotra vagy kitelepítették őket, nem volt kapcsolata, mivel elsősorban a falusiakat vitték el, az ő városi ismerőseit kevésbé érintették az atrocitások. A háború után nem kellett nélkülözniük. (36:20) A családnak sikerült talpra állnia és étkezdét nyitnia. Ő irodai munkát vállalt, élelmiszerjegyeket adott ki. (39:10) A kommunista hatalomátvételt félelmek közepette élték meg. Minden idegentől féltek, mert attól kellett tartaniuk, hogy bármilyen apróságért feljelenthetik őket. (41:26) Az 1956-os eseményekben nem vett részt. A forradalomról a rádióból értesült, de nem voltak pontos információi. Beszél mindennapjairól a Kádár-korszakban. (45:26)