Az interjúalany beszél nehéz gyerekkoráról. Sokat kellett az iskola mellett dolgoznia, de már ekkor is pedagógus szeretett volna lenni. (03:00) Sohasem bánta meg, hogy a tanári hivatást választotta. Családjában ő volt az első diplomás. Nagykanizsán úttörőház igazgatója volt, majd áthelyezték iskolaigazgatónak. Néhány év alatt az interjúalany vezetése alatt a rettegett iskolából mintaintézmény lett. (08:10) Az 1956-os forradalomban nem vett tevékenyen részt. A család is távol tartotta az eseményektől. Politikával akkor sem és azóta sem foglalkozott. (11:48) Az 50-es évek második felében Nagykanizsán nem voltak diákkörök, csak kulturális szemlék, színjátszó körök. (14:18) A 70-es években már iskolaigazgatóként nézett utána Nagykanizsa 1956-os történetének. Sok kollégája részt vett a forradalmi eseményekben. Emiatt az iskolákban több besúgó is volt. (18:04) Iskolaigazgatóként egy rövid időre be kellett lépnie az MSZMP-be. A rendszerváltoztatás után az MSZP és az SZDSZ is megpróbálta beléptetni a pártba, de mindig nemet mondott. (21:26) Tevékenyen részt vett a városi kulturális programok rendezésében, csak városnapokat 11-szer szervezett, közben folyamatosan publikált pedagógiai szakcikkeket. (23:42) Miután nyugdíjba ment, mint igazgató, 1995-2000 között a nagykanizsai tv szerkesztő-riporter munkatársa volt, tudósított a városi újságban is.(27:24) Közben gyerekeknek, múzeumoknak szervezett programokat, ezekhez szponzorokat szerzett. (28:34) Részletesen elmondja újságírói munkáját. (33:10) Munkáját mindig elismerték, számos kitüntetésben részesült. (35:44) Könyveket írt és szerkesztett. Első könyvében feltérképezte Nagykanizsa katonai múltját, másodikban a XX. század nagy eseményeinek tanúival készített interjúkat, harmadikban az idősek és mozgáskorlátozottak életéről írt. (37:36) 2003-tól az idősek helyzetének javításával foglalkozik. (38:30)

Az interjúalany 1930-ban született Kunhegyesen. Beszél családjáról, származásáról. Nagyszülei Horthy Miklós szüleinek voltak szomszédai. (03:04) Délvidék visszatérése után (1941) a család visszaköltözött a Zomborba (Bácska), ahonnan az apa származott és ahol újra állást kapott. Itt éltek 1944 októberéig. Az utolsó vonattal jöttek vissza, amivel a teljes hivatali gárda is. Sok szerbet, akik együttműködtek a magyarokkal, kivégeztek a partizánok. Beszél a Délvidéken kialakult harcokról, a család bajai letelepedéséről. (10:02) Részletesen beszél a cserkészetről, a törvényekről, elvekről. 4. elemiben csatlakozott a cserkészekhez. Zomborban is aktív cserkészmozgalom volt a terület elveszítéséig. (13:32) A világháború végén nehezen zajlott az oktatás, össze kellett vonni az osztályokat, ideiglenes tantermek voltak, mivel az iskolák többségéből hadikórházat alakítottak ki. (16:48) 1948-ban érettségizett. Mivel barátaival együtt nem léptek be egyik kommunista mozgalomba sem és korábban cserkészek voltak, 1951-ben behívták őket munkaszolgálatra. Az interjúalanyt laktanyaépítésre vezényelték. (23:18) A második laktanya építésekor, több hónap után kapott Karácsonykor pár nap szabadságot. Később javult a helyzet, villanyszerelőként társaival már felügyelet nélkül dolgozhatott. Két év után térhetett haza. (28:50) 1951-es behívásáig titokban szervezte a cserkészetet. Munkaszolgálata alatt koncepciós perekkel próbálták teljesen ellehetetleníteni a bajai cserkészeket. A cserkészek a Horthy-korszakban egyszerre kaptak lelki- és (fél)katonai kiképzést is. Kiemeli Teleki Pál cserkésszervező tevékenységét és az 1933-as gödöllői jamboreet. (37:24) 1951-ig a "föld alatt", egyenruha és jelvények nélkül, de sikeresen működött a bajai cserkészcsapat. (38:46) 1953-as leszerelése után az interjúalany vízhordalékmérő vállalatnál helyezkedett el, majd a betonútépítőhöz került. (40:20) Az 1956-os forradalom Mezőkövesden érte. Elindult munkatársaival Budapestre, de egy szovjet katonai hadoszlopba ütköztek. Bezárták őket és készültek a kivégzésükre, amikor elkezdték az oroszok a kivonulást és elengedték a munkásokat. Az interjúalany nem is hitte volna, hogy elbukhat a forradalom. (43:22) A szabadságharc leverése után el akarták fogni, de értesült róla, hogy keresik, menekülnie kellett Jugoszláviába, ahol a szerbek elfogták. Beszél a Jugoszláviában uralkodó körülményekről, folyamatos átszállításairól, dolgoztatásáról. Végül Franciaországba sikerült utaznia. (54:20) Beszél Franciaországi munkájáról, életéről. Elmondja, hogyan ismerkedett meg már kint élő magyarokkal. (58:56) Rövid idő után az NDK-ba került, ahol cipőgyárakban dolgozott, majd több mint 30 éven keresztül teherautósofőrként dolgozott. (01:00:04) Haza nem jöhetett, 1961-ben tudott először apjával Bécsben találkozni. A rendszerváltoztatás után visszakapta magyar állampolgárságát is, azóta mindkét országban lakik. (01:03:34)

Az interjúalany beszél tanulmányairól (0:51), az első bécsi döntésről (1:21), arról, hogy a második világháború alatt Esztergomba menekültek (2:10), majd Németországba menekítették őket, ahonnan visszakerültek Magyarországra (3:40). Az interjúalany visszatér diákéveire (5:13), majd Antibolsevista Gárdabeli tagságáról számol be (8:36), ami miatt letartóztatták (11:46). Mesél a börtönnel kapcsolatos emlékeiről (14:04), a bírósági tárgyalásáról, amelynek következtében ötéves büntetést szabtak ki rá (22:00). Ezután Márianosztrára került (25:48), majd egy ideig Miskolcon dolgoztatták (29:44), később pedig Várpalotán egy szénbányában (32:00). Beszél feltételes szabadulásáról (33:39), arról, hogy szabadulása után egy technikusi álláslehetőséget az ÁVH hiúsított meg (36:11), majd rátér az 1956-os forradalommal kapcsolatos emlékeinek taglalására (37:17), és megemlíti, hogy Szombathelyen november 3-án már látták a főváros felé menetelő szovjet tankokat (38:50). Ezt követően Ausztriába disszidált (40:16), ahonnan Kanadába ment, majd a rendszerváltoztatás után hazatért Magyarországra (42:53).