Interjú

Gyűjteményhez ad
embermentés
gettó
koncentrációs tábor
nyilasok
oktatás
Trianon
zsidóság
II. világháború
holokauszt
Auschwitz
'40-es évek

A szécsényi zsidóság és a holocaust

2895 megtekintés

Hossz: 00:57:00
Témakörök: Nyilasok, Holokauszt, Erőszakszervezetek
Leírás: Az zsidó származású interjúalany 1924-ben született Szécsényben. Beszél családjáról. Apja könyvkereskedő és szerkesztő volt, majd miután elvették iparengedélyét, kocsmáros lett. Az interjúalany szinte egész gyermekkorát a kocsmában töltötte, ahol elkülönültek a parasztok, a tisztviselők és a zsidók. (04:30) Beszél a Szécsényben élő zsidók helyzetéről. Volt külön zsidó általános iskola. (06:56) Beszél a zsidók szerepéről Szécsény gazdasági életében. 1940-ben hagyta el Szécsényt, addig nem érzett semmilyen antiszemitizmust. (10:00) Elmondja a zsidó vallási szokásokat, hagyományokat. (11:04) Beszél arról, hogyan érintették a zsidóságot a zsidótörvények. (12:10) Az interjúalany 1938-ban fejezte be a polgári iskolát, utána kitanulta a fényképész szakmát. 1940-ben felköltözött Budapestre. Itt megismerte a kor legnagyobb fényképészeinek a munkáit, egyesekkel dolgozott is. (21:30) Magyarország német megszállásáig (1944. március 19.) fényképészlaborban dolgozott. Utána a rendeletek alapján elveszítette munkahelyét és kötelező volt a sárga csillag viselése. Nem sokkal később megkezdődött a gettósítás. (25:50) Szécsényben is megkezdődött a gettósítás, ez az interjúalany szüleit és nagyszüleit érintette. Auschwitzba vitték őket, ahonnan az anya és a nagyszülők nem tértek vissza. (30:56) Az interjúalanyt az óbudai téglagyárba vitték, innen sikerült többedmagával megszöknie. (41:40) Embermentők az Üllői úti klinikára vitték, majd egy "csillagos" védett házba került. Ezt álcázásként svéd vöröskeresztes kórházzá alakították, az interjúalany "ápolónő" lett. (48:12) Elmondja hogyan haltak meg családtagjai. Az interjúalany visszatért Szécsénybe, fotóriporter lett. (57:12)
Említett időszakok, témák
  • A két világháború közötti időszak (1918-1941)
  • Családról, családban bekövetkezett fontosabb (személyi, anyagi jellegű és hatású) változásokról
  • Lakóhelyről, szűkebb és tágabb környezetnek az egyén életére gyakorolt hatásairól és annak változásairól
  • Művelődéssel, oktatással, képzéssel, tanulással kapcsolatos kérdésekről
  • A második világháború időszaka (1941-1945)
  • Magyarország német és szovjet megszállásáról
  • A magyar zsidóság sorsáról, beleértve az embermentést is
  • Családról, családban bekövetkezett fontosabb (személyi, anyagi jellegű és hatású) változásokról
  • Lakóhelyről, szűkebb és tágabb környezetnek az egyén életére gyakorolt hatásairól és annak változásairól
  • Munkáról, munkahelyről, a munka jellegéről, az egyéni boldogulás és a munka kapcsolatáról
Interjúalany neve: Ács Irén
Interjúalany lakhelye: Budapest
Interjúalany született: Szécsény, 1924
Interjúalany foglalkozása: nyugdíjas- fotóművész
Felvétel időpontja: 2011. június 02.
Felvétel helyszíne: Budapest
Interjút készítette: LIPTHAY BÉLA MEZŐGAZDASÁGI SZAKKÉPZŐ ISKOLA ÉS KOLLÉGIUM, Szécsény

Kapcsolódó interjúk

Hossz: 00:46:00
Tárgy: kettős megszállás, 1956, Erőszakszervezetek
Az interjúalany bemutatja gyerekkorát, családi hátterét (0:10), röviden megemlíti a német megszállást és következményeit(2:20), részletesen beszél a marosvásárhelyi hadapród iskolai évekről és a II. világháborús részvételéről (4:30). Rátér a háború utáni évekre, tanulmányai folytatására, a család sorsának alakulására (31:30), majd beszél az 1950-es évekről (38:30), végül az 1956-os forradalomról (39:20).
Interjúalany: Hadházy József
Felvétel időpontja: 2010. december 10.
Készítette: Vetési Albert Gimnázium, Veszprém

Hossz: 00:28:00
Tárgy: kettős megszállás, Nyilasok, Igazságszolgáltatás
1920-ben született, édesapja rendőr volt, a 3 testvér közül ő volt a legidősebb(0:04).A Horthy korszakban a nagy szegénységre emlékszik vissza. Beszél az antiszemitizmusról és az elhelyezkedési lehetőségekről(1:43). Egy zsidó cégnél villanszerelő ill. rádióssegédként dolgozott, a főnökei pedig a Holocaust alatt nyomtalanul eltűntek(5:43). 1941 októberében vonult be katonának, híradós lett. A hiradós feladatairól mesél(6:48). Tizedesi rangba került, majd Kárpátaljára vezényelték. Itt légnyomást kapott(8:51). Innen Kaposvára helyezték át, ez egy katonai gyűjtőterület volt a háború vége felé(10:53). 1944 karácsonyán Budapestre ment a szabadságát letölteni, hogy megkereshesse az édesapját, aki még akkor is rendőrségnél dolgozott(12:37). A magyar hadsereg légköre bevonulásakor nagyon szigorú volt, később ez feloldódott. Szálasi hatalomátvétele nagyon elkeserítette. Ezzel kapcsolatban mesél el egy történetet(13:28). Budapest ostromát végigélte, egész idő alatt bújkálnia kellett a nyilas hatóságok elől(17:40).A háború a volt főnöke egy kollégájánál helyezkedett el, de végülis visszament eredeti munkahelyére - egészen az államosításig.(19:38)Ezután egy építőipari cégnél elektronikai technikus lett. De nem lett párttag, csak a szakszervezetben tevékenykedett(21:46). A Rákosi rendszert nehezen élte meg, visszaemlékszik egy rendszerellenes tüntető lelövésére is(22:33). A Kádár korszakkal nem volt elégedett. Ekkor tárgyalásokon dolgozott, mint népi ülnök. Ezekről a tárgyalásokról is mesél pár történetet(24:28).Az interjúalany arról beszél, hogyan lett bírósági ülnök(27:08).
Interjúalany: Vőneki Ottó
Felvétel időpontja: 2011. március 28.
Készítette: Kiskunfélegyházi Középiskola, Szakiskola, Speciális Szakiskola és Kollégium, Kiskunfélegyháza

Hossz: 00:45:00
Tárgy: Igazságszolgáltatás, Erőszakszervezetek, politikai rendőrség
Az interjúalany röviden szól családjáról és életéről (0:16), majd rátér az 1950-es évek jellemzésére, oktatására (1:20). Elmeséli, hogy édesapja politikai fogoly volt 1950-56 között, valamint azt, hogy mikor hallott először apjától erről, és azóta milyen eszközzel kutatja a történetet (2:30). Szól arról, miért tartóztatták le édesapját: beszervezte egy főleg magyar katonatisztekből álló hírszerző szolgálat. Apja ellen a fő vád az volt, hogy nem jelentette fel őket, illetve az, hogy az ő lakásában adták át egymásnak a rádiót (4:08). Elmeséli édesapja szabadulásának történetét: őket nem a forradalmárok szabadították ki '56-ban, hanem kitörtek, az őrök pedig nem csináltak semmit. Amikor '56 októberében hazajött, akkor látta először édesapját (9:30). Szól a hírszerző hálózat felépüléséről. Egyes tagjai 1950-ben Ausztriába akartak távozni, ahol tűzharcba keveredtek a zöldávósokkal. Az egyik sebesültet elkapták, kivallatták, és így jutottak el édesapjához (12:32). Bevitték az Andrássy út 60-ba, ahol 2-3 héten keresztül vallatták. Igyekezett úgy válaszolni, hogy a rádióról való tudomását ne lehessen rábizonyítani (15:25). Az interjúalany részletesen elmeséli a bírósági tárgyalást: első és másodfokon is halálra ítélték édesapját, majd az Elnöki Tanácstól kapott kegyelmet (19:32). Szól a siralomházról (29:00) és arról, miként tudatták vele, hogy életfogytiglani börtönre módosították a büntetését (31:20). Elmeséli, hogyan módosították később az életfogytiglant 8 évre (38:05). Végül a disszidálás körülményeit meséli el, majd azt, hogy jugoszláviai táborokban vártak a híreket, végül pedig Franciaország befogadta őket (40:40).
Interjúalany: Gálfi Géza
Felvétel időpontja: 2011. április 17.
Készítette: Tóth Árpád Gimnázium, Debrecen