Az interjúalany beszél családjáról, a két világháború közötti mindennapi életről, munkáról (0:16). Beszél a II. világháborúról, a megszállásról, összehasonlítva az oroszokat és a németeket (10:03, 13:35). Beszél továbbá 1956 helyi hatásairól (19:00), a TSZ-esítés hatásairól szegényre és gazdagra (21:18), valamint a Kádár-kori szocializmus hétköznapjairól.

0:00 családi háttér, gyermekkor 1:30 a faluba nem vonultak oda a szovjet csapatok, de ennek ellenére a faluból elviszik dolgozni az embereket 4:05 Pécsváradra vitték őket, ott pedig bevagonírozták az összegyűjtött embereket 7:00 A vonat egy donyecki bányába vitte őket, egy táborba 8:16 a feladatuk az volt, hogy a csillékbe lapátolják a szenet 10:13 hetente egy nap szabad napjuk volt 12:34 ennivalónak általában kevés káposztalevest és rizst kaptak, reggelire fekete kenyér volt valami kevés sajttal 15:28 a ruhákat, fülbevalókat ennivalóért cserélték el, sokan meghaltak a táborban, nem kaptak rendes temetést 17:48 a nők a bányában ugyanazt csinálták, mint a férfiak 18:52 az otthoniakkal nem tudták tartani a kapcsolatot 22:50 mikor visszaértek a magyar határra, vonatra szálltak, Hegyeshalomnál ellenőrizték őket, onnan pedig vonattal mentek Pécsre 25:30 a szüleit ezalatt kitelepítették a lakhelyükről, mert németek voltak

Az interjúalany beszél magáról, családjáról (0:27), tanulmányairól és gyerekkoráról (7:56), arról, hogy 1944-ben a család elmenekült Németországba Sopronon keresztül (11:48), a hazatérésük utáni állapotokról (25:30).