A sváb interjúalany 1935-ben született Eleken. A faluban többségében dolgos sváb emberek és románok éltek, akik a földeken dolgoztak és disznókat tenyésztettek. Beszél a mindennapi falusi életről. A sváb és a román lakosok jól kijöttek egymással, beszélték egymás nyelvét, de sokan magyarul nem is tudtak. Az interjúalany családjával a falu mellett élt egy tanyán. Nem voltak gazdagok, de mindent be tudtak szerezni, ami kellett. (07:42) 1941-ben kettészakadt a falu. A német pártiak beléptek a Volksbundba, a többiek mindvégig magyar pártiak maradtak. A volksbundisták egy idő után megerősödtek. (10:02) 1944 őszén látták Arad bombázását, utána megjelentek az oroszok. Az előttük lévő úton menekültek a szovjetek elől a bánáti svábok. (11:56) Elmondja, hogy három (valószínűleg részeg) orosz katona betört a házukba és fasisztákat kerestek. Édesapját le akarták lőni, de a közben megérkező szanitécek leállították és megbüntették a katonákat. Anyagi káruk csak kicsi volt. (14:56) A faluban élt néhány zsidó is, de nem volt sok kapcsolatuk a svábokkal. (17:20) A háború után két orosz katonát szállásoltak el náluk, ők rendesek voltak, főleg a gyerekekkel. Viszont a román katonák többször átjöttek a határon lopni. (19:24) Elmondja, hogy a háború utáni vezetőség nagy terrorban tartotta a falut. Sokakat, férfiakat és nőket is elvittek málenkij robotra évekre, többen meghaltak. Azután a falu háromnegyedét kitelepítették, csak 60 kg-os csomagot vihettek magukkal. Senki sem szerette volna elhagyni szülőföldjét. Az interjúalany családja is rajta volt a kitelepítési listán, de mivel a családfő méhész volt és kellett a helyi munkához, ezért felmentették. (26:00) 1952-ben ismerkedett meg romániai magyar férjével, aki akkor szökött át a határon. Nagyon nehéz éveket éltek át együtt a Rákosi-rendszerben, szinte minden terményt be kellett szolgáltatniuk. Látta, ahogy a terményekkel megrakott vonatok mentek a Szovjetunióba. Elmondja, hogy a svábok helyére betelepített magyarok többsége nem dolgozott rendesen és tönkretette a földet. (30:38) Éveken keresztül folyt az agitáció, hogy lépjenek be a TSZ-be, az interjúalany családja csak akkor lépett be, amikor már teljesen ellehetetlenítették. Az interjúalany is dolgozott a TSZ-ben. (31:38) 1956-ban a faluban is zajlottak forradalmi események, de mivel a tanyán betegeskedett, nem tudott részleteket. (32:30) A családból senki sem lépett be a Pártba, így nehéz helyzetben voltak. (33:34) A rendszerváltoztatáskor az interjúalany és a családtagok kaptak kisebb földet kárpótlásként. Örül annak, hogy a világháború után nem telepítették ki, mivel hiába lettek kemény munkával gazdagok a kitelepített rokonok, a hazáját nem hagyná el. Leginkább azt sajnálja, hogy földműves édesapjának gyárban kellett dolgoznia. (37:08) A kommunista rendszerben nagyon nehezen lehetett gyakorolni a vallást. Az interjúalany gyermekeit is megalázták az iskolában vallásosságuk miatt. (38:32)

Az interjúalany beszél a svábok kitelepítéséről, és arról, hogy nem voltak tagjai a Volksbundnak, mégis kitelepítették (0:10). Szól arról, hogyan éltek majdnem két évig nagy szegénységben a szászországi Pirna városában (3:00). Beszél hazatérésükről, a katonák elől való bujkálásról (5:10), majd az újrakezdésről, a lakás és a munka megszerzésének nehézségeiről, valamint hosszú ideje tartó betegségéről (10:00). Szól arról, hogy azért szenvedtek svábként, mert magyarok akartak lenni, valamint arról, hogy a málenkij robotra küldöttek kapnak kártérítést, ők azonban nem (18:44). Beszél gyermekkoráról, a néptáncokról (20:00), valamint a II. világháborús emlékeiről, valamint arról, hogy sosem szerette a Volksbundot (21:10). A szovjet katonákról, rekvirálásról, éhezésről való emlékeiről is szól (21:50).

Friedrich Tünde családjának történetéről mesél, párhuzamosan a 20. századi magyar történelmi eseményekkel(0:18). Kutatásai során kiderült, hogy nagyapja a malomiparból elég jól megélt. Még a gazdasági világválság idején is(3:24).Édesapja 1920-ban született, hadmérnök lett, majd a második világháborúban bevonult, igaz nem hosszú időre(4:05)Szovjet hadifogságba esett, erről Friedrich Tündének sokat mesélt(5:10). Hazatérésekor szembesült a kommunista hatalom rendelekezéseivel(5:58). Munkát nem nagyon kapott, tanyasi postás volt, amígy 1950-ben tanító nem lett Jászapátiban(6:41).Felvették a szegedi matematika-fizika szakra és a testnevelési főiskolába. Futballbírói képesítést is szerzett(7:31).Átköltöztették őket egy kulák család házába(9:00). 1956-ban a szülei reménykedtek a pesti eseményekkel kapcsolatban. Édesanyja, több nővel egyetemben ledöntötték a szovjet emlékművet. Édesapját pedig a karhatalom kereste, zaklatta(9:39). Egy éjjel be is lőttek a házuk ablakán - majd el is vitték őket(12:05). Édesanyját és az édesapját a karhatalom emberei több alkalommal is megalázták(13:48). Édesapjától elvették a diplomáját, utcaseprő, útkaparó lett(14:19). Az édesapja tanítványai befogadták Friedrich Tündét, amikor a család helyzete nagyon nehéz volt(15:49). Beszámol az emberek a családhoz való viszonyáról is(17:22). Az 1960-as évekig tartott a nyomor, utána szépen lassan kezdett rendbe jönni a család sorsa(17:54). A '70-es években az ldesanyja takarékszövetkezetet kívánt létrehozni, de végül bezáratták - komoly rendőrségi ügy lett belőle. Édesanyja egészsége meg is rendült(18:44).1977-78-ban házasodott volna meg, de származása és múltja miatt megtagadták - a húgához hasonlóan(21:04).Az édesapja ezért, ahogy tudta, a maga eszközeivel "bosszút is állt". A rendszerváltoztatás szabadította meg őket ettől(23:01). Ma már nyugdíjas, de könyvtárosként is dolgozik(24:35).Fogalommagyarázat(25:17).