0:00 családi háttér, gyermekkor, paraszti származású famíliából származik, mesél arról, hogy a termelőszövetkezetek szervezése idején elvették erőszakkal mindenüket 7:15 mesél a középiskolai lehetőségeiről 9:57 a középiskolában a problémás eseményeket (pl. 1956) egyszerűen kihagyták az oktatásból 13:40 az egyetemi felvételinél a történelem mellé az orosz nyelvet választotta, Szegedre járt egyetemre, ahol pezsgő kulturális élet folyt 15:42 1982-ben került Kiskunmajsára, és itt is komoly szellemi élet volt, számos másképp gondolkodót hívtak meg előadásokra a múzeumba vagy a könyvtárba, ekkor ismerte meg Debreczeni Józsefet is 18:51 osztályfőnök lett, az első osztálya aktív volt politikai értelemben, pl. Erdélybe szerveztek kirándulást 24:49 ma Magyarországon sokan azt mondják, hogy nem volt rendszerváltoztatás, ő ezzel nem ért egyet, de a rendszerváltoztatást alapjaiban pozitív folyamatnak gondolja, de csalódott annak eredményeit illetően, nincs pl. a három T rendszere 30:06 a rendszerváltoztatás legnagyobb problémája, hogy szociális biztonságot nem hozott, és az elmúlt rendszer képviselői lettek a rendszerváltoztatás legfőbb haszonélvezői, ennek kapcsán az MDF egyik választási plakátjával kapcsolatos vitákat idézi fel 35:55 mesél az ellenzéki szervezkedésekről, és a szamizdatokról, őt is majdnem elbocsátották az állásából, de az igazgató megvédi 43:40 az ellenzéknek két fő köre volt, az SZDSZ, és az MDF, az utóbbi kialakulásáról beszél, Kiskunmajsán olyan emberek adtak elő, mint Lezsák Sándor, Csurka István, Bihari Mihály 48:55 nyilatkozatot is adtak ki, amelyet a Szabad Európa Rádió beolvasott, de ez akkoriban kockázatos lépésnek számított 51:02 a rendszerváltoztatást tekintve összességében csalódott, noha pl. a Kádár-rendszerben nem voltak alapvető szabadságjogok 58:38 a rendszerváltoztatást bírálók nem jelzik a lehetséges alternatívákat, holott a kommunisták féltek, de véres leszámolást nem akart senki

0:00 bemutatkozás, családi háttér, az édesapja szerbiai területen született, de a határon innen „ragadt”, önkéntesnek jelentkezett a hadseregbe, hogy megkapja a román állampolgárságot 4:54 háború volt, apa nélkül nőttek föl, de az apja túlélte a háborús időszakot, mesél az iskoláról 6:38 1945-ben az apja hazatérhetett, de ismét behívják, a bátyja nem tanulhatott tovább, és ő sem, mert nem volt rá pénzük, felidézi az első munkáját 9:40 1956-ban vitték el katonának, kiképzés után „közgazdasági munkára” vitték őket 12:52 a leszerelése után nem talált munkát, végül a katonaság egy műhelyében helyezkedett el 15:05 később egy autószervizbe kerül, majd a pitesti autógyárban dolgozott 17:58 a kisebbségi lét számára nem jelentett hátrányt 20:28 találkozott olyan magyarokkal, akik nem beszéltek románul 25:09 sokat gondolt arra, hogy elköltözzön Romániából külföldre, de a családjuk miatt végül maradtak 30:53 felidézi a gyermekkora és a XXI. század különbségeit 38:22 bemutat egy régi citerát 40:40 mesél a rekvirálásokról, amikor megpróbálták elvinni az összes réz tárgyukat 47:50 mutat egy prést

0:00 családi háttér, Budapesten született, de a családja Zala megyéből származik, később Nagykanizsára költözött a család 1:56 12 éves korától levente, de mellette cserkész is volt, a levente-mozgalom katonásabb volt, tartottak légoltalmi oktatást is, később Szálasi mozgósította a leventéket 5:45 ő egy olyan alakulathoz került, amelyet a fronton vetettek be, Marcalinál, de egyetlen puskalövés nélkül hadifogságba estek 7:01 letartóztatják őket azonnal, és a szovjet büntetőtörvénykönyv alapján elítélik őket, szovjet állampolgárokká minősítve a foglyokat, még 1963-ban is kettős állampolgárként kapta meg a szovjet legfelsőbb bíróság döntését, amivel rehabilitálták 9:43 a Gulág a lágerek főhatóságának volt a neve 11:32 a láger egy önálló gazdasági egység volt, katonák irányították, a környező munkahelyekre közvetítették ki a munkaerőt, kötelességük volt a gazdaságos működés 14:18 az élelmezés, és a ruházat, az életkörülmények elégtelenek voltak a túléléshez, 50-60%-os volt a halálozási arány 16:34 a nélkülözések mellett sokan lelkileg vagy szellemileg sem bírták a lágeréletet 18:25 a lágerban megtanult oroszul, később tolmácsolt is, és megtanult írni-olvasni orosz nyelven 19:36 a táborban beszélgetőtársa volt Szolzsenyicin is 22:17 a magyarokkal való találkozási lehetőség kevés volt, a rabok között viszont mindig létezett az összetartás 23:18 2002-ben végigjárta azokat a helyeket, ahol Ukrajnában 18-20 évesen raboskodott, de a táborok nyomát eltüntették 25:40 a lágerben a honvágy volt a legnehezebb, ez akkor tört rá az emberre, amikor volt ideje elgondolkodni 27:13 többször volt a tábori élete során kórházban, az első öt évben háromszor kapott vérhast, később már jobban megedződött 28:16 csak hazaérkezésekor tudta meg, hogy a családja megvan még, eleinte attól féltek, hogy nem kiszabadulnak, hanem jobban eldugják őket 31:57 1953. december 1.-én érkezett meg Nagykanizsára, de már júliusban Lembergen voltak, a várakozás oka az volt, hogy Rákosi eleinte nem akarta befogadni őket 33:12 magyar földre lépve rögtön gorombáskodtak velük, kutyás és géppisztolyos őrök várták őket 34:53 a család előbb megtudta, hogy él, mert valahogy sikerült egy levelet elküldenie 36:20 hazaérkezésekor nekiállt az emlékiratai megírásának, meg akarta örökíteni mindazt, amin keresztül ment 38:20 hazatérése után könyvelőként helyezkedett el, később leérettségizett, pénzügyi szakvizsgákat tett 39:13 az 1956-os eseményekre emlékezik vissza, elsősorban a rádió és a különböző újságok tudósítottak a budapesti eseményekről, Nagykanizsán viszonylag csendben teltek a forradalom napjai 40:52 ő a nemzeti bizottság tagja volt, a közeli községekbe ment ki, és a közellátás zavartalansága érdekében felmérte, hogy milyen tartalékai voltak a településeknek, később ezért a szerepéért kirúgták az állásából, de sikerült visszakerülnie 41:59 mint volt fogolyt, figyelemmel követték, hétköznapi emberként élte az életét a továbbiakban