Az interjúalany beszél gyermekkoráról, Magyarország szovjet megszállásáról (0:20), majd rátér málenkij robotra való elhurcolásuk történetére, összeterelésükre és elhajtásukra (1:27). Részletesen leírja a vasúti kocsit, a szörnyű higiéniai viszonyokat, valamint az élelem és a víz hiányát (4:00). Szól romániai megállójukról, ahol kigyulladt a kastély, amiben elszállásolták (6:35). Beszél megérkezésükről a Szovjetunióba, a hidegről és egy ismerőse öngyilkosságáról (10:20), majd rátér a barakk leírására, a levegő hiányára, a tetvekre, valamint arra, hogy fertőtlenítés közben elégtek a ruháik, így egy ideig ruhájuk sem volt (12:22). Tavasszal elszaporodtak a tetvek és tífuszt terjesztettek, amibe napi 4-5 ember belehalt (16:00). Teljesen kopaszra vágták a nők haját a tetvek miatt (18:00). Az oroszok azt mondták nekik, hogy a magyar kormányt egyáltalán nem érdeklik, és felőlük akár meg is halhatnak (21:15). A háború végén nagy ünnepség volt, és megígérték, hogy hamarosan hazamehetnek, de végül három évig maradtak (23:00). Szól az első láger napirendjéről, a munka jellegéről (25:00), majd a bányában végzett munkáról (27:50). Beszél arról, hogy aztán a gyáron kívüli lágerbe kerültek, ahol korábban orosz hadifoglyok voltak (31:00). Nyáron a kolhozban végeztek mezőgazdasági munkát (33:50). Szól hazatérésükről: Máramarosszigeten tiszta ruhát és levelezőlapot kaptak, amin szólhattak a rokonoknak, hogy mennek, de azt nem szabadott, hogy hol vannak éppen (35:50). A váci vasútállomáson tudta meg, hogy édesapja nem tért vissza a frontról, édesanyját kitelepítették (38:15). Elmeséli, hogyan erőszakoskodott vele az egyik tiszt a táborban, majd ellenállása után hogyan került zárkába (39:02).

Az interjúalany beszél a két háború közötti gyermekkoráról, a menhelyről, a lelencéletről, a cselédsorsról, a napszámoséletről, a leventemozgalomról, a háborúról, az 50-es évekről, a feketevágásról, a TSZ-ben betöltött vezető pozíciójáról, a párttagjelöltségről. 1:25--születés, család, iskolák, lelencélet, cselédmunka 5:45--hadimunka, Il. világháború, katonai szolgálata 9:33--Jánoshalom bombázása 11:40--padlássöprés, feketevágás, TSZ vezetői szerepe 15:24--rendszerváltoztatás 15:04--agitáció, a TSZ működése 17:03--levente mozgalom, KALOT 19:32--az első TV, autó, nyaralások 22:13--a forint bevezetése

Az interjúalany 1924-ben született Kaplonyban (Románia). Az interjúalanyt, családját és sok falusit 1945-ben elvittek málenkij robotra a Szovjetunióba. 2 hétig szállították őket marhavagonokban. (05:10) Beszél a gulágon végzett munkáról. Sínekről kellett jeget kaparnia, gyárakban dolgozott. (07:58) Az interjúalany 2 évig volt gulágon, utána teljesen legyengült, hazaengedték. (10:00) Beszél arról, milyen volt az élet a lágerben. (13:40) Beszél a munkakörülményekről. Ha kevés ennivalót kaptak, kevesebbet dolgoztak. (16:56) Az interjúalany édesapja másik táborba került, nem engedték, hogy találkozzon vele. Nagyon hideg volt, rossz ruhákat, minimális és ehetetlen ételt kaptak. (18:28) 1948-ig két betegtranszport térhetett vissza Kaplonyba, utána már nem engedtek haza senkit betegség miatt. Jobbak lettek a Szovjetunióban is a körülmények, a még kint lévők minimális fizetést kaptak. (19:10) Később a családtagok is hazatértek.Az interjúalany elmondja, hogy elsősorban a románok kérésére és biztatására vitték el a magyarokat és a németeket. (22:00) Az interjúalany beszél gyermekkoráról, családjáról. (23:40) Újra beszél a tábori munkákról, életkörülményekről. A nehéz időszak ellenére sokan meg tudták őrizni vallásosságukat. (33:52)