Az interjúalany beszél tanulmányairól, a tanyasi iskolákban tanuló gyerekekről (0:54), második világháborús élményeiről (4:10), egy szovjet őrnagy elszállásolásáról (8:09), a háborúban elesett kiskunmajsai magyar katonákról (9:25), majd visszatér a háborúval kapcsolatos emlékei felidézésére (10:25). Beszámol a beszolgáltatásokról (12:56), a B-listázásról, amely az édesapját is érintette (14:18), a feketevágásokról, a kulákok elleni propagandáról (16:27), a helybeli zsidók deportálásáról (18:57), az ’50-es évekkel kapcsolatos emlékeiről (22:21), arról, hol tartózkodott az 1956-os események idején (23:29), és arról, hogy a Kádár-korszakból elsősorban a rengeteg gyűlésre, valamint Kádár utolsó beszédére emlékszik (24:29).

0:00 Családi háttér, gyermekkor, édesanyja árva volt, mesél a harmincas évek gazdasági válságának hatásáról az édesanyja családjáról, nagyon korán férjhez ment 3:44 1944. ápr. 3.-án zárja az iskolai évet vizsgákkal, akkor jött a nagy bombázás, ekkor már a Ferencvárosban laktak, a teherpályaudvar közelében, így a környéket nagyon sok találat érte 5:44 az első bombázáskor kimenekülnek a pincéből a közeli kis erdőbe 7:51 később a Rákóczi útra költöztetik őket, üres lakásokba, ahonnét zsidókat telepítettek ki, a házban élő zsidókat később Auschwitzba viszik, és nem is térnek vissza a haláltáborból 10:36 a légitámadások alkalmával később géppuskával is lőtték a lakosságot, élelemként az elesett lovakat vágták össze a bombázások alatt 12:40 a szovjetek bejövetelét felszabadulásként élték meg, mindenhol németeket kerestek, de atrocitást nem tapasztalt, az édesapját azonban elviszik, és három évig kint volt Szibériában 14:06 a lakásuk és a ház tönkrement, ablakok nem voltak télidőben, újságpapírral fedték az ablakot; édesanyja az apja fogsága miatt elment dolgozni 17:08 a Veres Pálné Gimnáziumba íratták be, akkoriban elitgimnázium volt, szerencséjére nagyon jól ment neki az orosz, de emiatt volt konfliktusa a tanárral, azonban később egy orosz tagozatos gimnáziumba kerül át 20:31 az orosz tagozatos gimnáziumban csupa kádergyerek járt, ráadásul sokszor kocsival 23:21 két évig a honvédségnél dolgozott a Haditechnikai Intézetben, férjhez ment, Gyöngyösre pedig akkor kerültek, amikor a férje vállalata révén ott kapott lakást, majd általános gépész szakon végez Salgótarjánban 26:13 a mátraaljai szénbányáknál dolgozott később, onnan ment nyugdíjba 26:52 1956-ban még a szüleinél élt a Ferencvárosban, közel volt az Üllői úton a laktanya, az ötvenhatosok valójában nem akartak rendszerváltoztatást, csak sajtószabadságot és az oroszok távozását 28:57 a férje mentős volt, a forradalom előtt két nappal volt az eljegyzésük, nem látták egymást napokig, és nem tudtak kapcsolatba lépni, az Üllői út jobban szét volt lőve, mint a háború után 31:50 az orosz katonákkal beszélgetett, azt hitték eleinte, hogy Lengyelországot megtámadták a fasiszták, de a katonák felettese puskatussal verte őket, hogy nem állhattak szóba a helyiekkel 33:19 ötvenhatban a politikai foglyokkal együtt kiszabadult köztörvényesek fosztogattak, és látta a köztársaság téri lábbal felakasztott ávósokat 34:10 mesél édesapja szibériai fogságáról, eleinte nem is tudták, hogy hova vitték, Oroszországból nem írhatott levelet, nagyon kevés élelmet kaptak, a nyers cukorrépát is megették a földekről

Az interjúalany beszél Szovjetunióba történő deportálásáról (0:29), ahol a láger kórházába került (3:26). Mesél az élelmezésükről, a mindennapokról (4:03), hazatéréséről (5:22), állásairól (7:30). Beszámol a lágerben uralkodó állapotokról (9:45), szülei és testvérei munkájáról (13:30), első házasságáról (13:54), az érettségi korabeli jelentőségéről, a nyelvtanulásról (14:57), majd visszatér a deportálás és a lágerélet egyes részleteire (16:20), kitér arra, hogy a betegeket hazaküldték a táborból (22:40), valamint megemlíti, hogy bátyja kétszer próbált megszökni (23:15).