Az interjúalany röviden áttekinti családja történetét, kitérve az ötvenes évekre és a hitéletre is (0:17). Rátér gyermekkorára, a mezőgazdasági munkákra (7:50). Szól arról, hogy fiatalon hogyan kedvelte meg a kézimunkázást, hogyan járt kézimunka-szakkörbe (10:50, 23:55). Feleleveníti a II. világháborúval kapcsolatos emlékeit, az óvóhelyre menekülést, valamint a román és orosz katonákkal való kapcsolatot (17:10). Röviden kitér a helyi zsidó és magyar közösségek együttélésére (20:33). Beszél a régi szórakozási lehetőségekről, és arról, hogyan dobtak ki egy bálról orosz katonákat a helyi fiatalok, mikor azok erőszakoskodni kezdtek (22:03). Értékeli a régi és mai vallási életet, leírva az Úrnapi körmenet helyi szokásait (24:24).

0:00 Rákospalotán született, és kilencéves koráig egy családi házban éltek, de a házukat elárverezték, ezért Pestre költöztek 1:10 1939-ben kezdődtek a bajok, mert édesapja zsidó volt, édesanyja keresztény, ezért édesapját kirúgták, az anyagi helyzetük megrendült; iskolába egy zárdaiskolába járt, de át kellett iratkoznia, mert nem bírták fizetni anyagilag 2:36 édesapját elvitték munkaszolgálatra, a lakbért nem tudták fizetni, ezért édesapja szüleihez költöztek el, ahol túlzsúfoltak, ennek ellenére sikerült pályázaton egy kertes házat nyerniük, de pechjükre 1944/45-benbelövést kapott 5:59 a ház pincéjében próbálták átvészelni a város ostromát, a barátját, akibe akkor szerelmes volt, lelőtték, szánkóval húzták haza a testét 9:15 a háború után nagyon keményen kellett küzdeni az élelemért, ő volt az, aki beszerezte az ennivalót, a közeli településre jártak pl. krumpliért, cserélni próbáltak ruhát ételért, melaszt meg szójapogácsát ettek 15:50 később javult egy kicsit a helyzet, teherautóval hoztak krumplit; a kenyérnek nevezett ragacsot osztották, de ahhoz nagyon korán sorba kellett állni, döglött lovat is ettek 18:50 Budapest látványa borzalmas volt a háború után, az elsötétítés volt minden este, később pedig nem volt világítás 21:58 1945. máj. 1.-én lépett fel egy táncelőadáson 23:59 édesapja nem jött haza többet, meghalt a munkaszolgálatban 24:15 kultúrműsorok voltak, a házakban, és az utcákon báloztak 25:06 az édesapja családjából mutatóban sem maradt senki, ezért felszabadulásként élte meg 1945-öt, de a kitelepítésekkor ugyanúgy vagonírozták az embereket, a csoport megszűnik, mert a táncvezetőt is kitelepítik 26:07 az igazgatójukat egyik napról a másikra eltüntették, a színházban Sztálin születésnapjára dekorálni kellett az öltözőt 28:02 volt az MHK (Munkára, Harcra Kész mozgalom), aminek keretében kivezényelték őket a sportpályára sportolni 29:04 1956-ban Békéscsabán voltak, amikor kitört a forradalom, ott látja a pályaudvaron a vörös csillag leszedését, a tömeg Gyulára indult volna kiszabadítani a foglyokat, de ő a férjét lebeszéli erről 30:52 újra kellett kezdenie az életét, sikeresen felépíti a ritmikus sportgimnasztikát, ebből kifolyólag gyakran járt külföldön 32:50 voltak Észak-Koreában, kiutazás előtt jelezték, hogy minden be van drótozva, mesél az ottani rendszerről szerzett tapasztalatairól, voltak üzletek, amelyekben nem volt semmi, ilyen boltok egyébként Moszkvában is voltak

Az interjúalany beszél családjáról, piarista oktatásáról, magyartanárának, Bulányi Györgynek a hatásáról (0:05), majd rátér arra, hogy a piarista szellemet közvetítette az iskola, de mindenkinek meg kompromisszumra kellett jutnia a kommunista rendszerrel (4:55). Szól II. világháborús emlékekről, a bombázásokról, egy osztálytársa haláláról és temetéséről (9:45), valamint a zsidóüldözésről (13:03). Szól érettségi vizsgájáról (14:48), egyetemi felvételijéről és az egyetemi tanszabadság akkori magasabb fokáról (15:40). Szól arról, hogy miként került végül fizikus szakra (17:20), és arról, hogyan kezdett az egyetemen feladatokat vállalni (19:45). Szól arról, hogyan ütközött a kommunista rendszerbe az egyetemen: egy munkás barátjához intézett félreértett viccből botrány lett, egy társának pedig azt tanácsolta a tanulmányi osztály, hogy ne egy évfolyamtársat, inkább egy munkáslányt vegyen el (22:00). Elmondja, hogy a katolikus egyház akkoriban közeledni akart a munkássághoz, de későbbi felesége lelkiismeretvizsgálati papírját átkutatták és felreértették, így abból is botrány lett (24:20). Szól arról, hogyan döbbent rá arra, hogy 1948 után már csak "csendben" lehetett tanulni az egyetemen (26:00), valamint szól Sántha Kálmán munkásságáról és rendszerellenességéről (28:58). Beszél arról, hogy először rezignáltan, majd lelkesen fogadta 1956-ot (32:50). Végül szól a Rákosi-rendszer és a Kádár-korszak különbségeiről (34:42) és későbbi kutatói tevékenységéről (36:08).