Röviden elmeséli életét, majd a második világháború alatti emlékeit idézi fel (2’). Ezt követően a háború utáni meghurcoltatásukról beszél (3’). Kitér a szülőfalujukban zajlott kitelepítésre (5’), a kitelepítés utáni újrakezdésre. Ezt követően személyes sorsának megpróbáltatásairól (7’), a megpróbáltatások hatásairól (9’) beszélt. Utána iskoláztatása (14’), felnőtt évei (15’), a szokások, identitás megőrzése került szóba (17’) 0:00 családi háttér, gyermekkor; a szüleit kuláknak nyilvánították 1:58 a háború idején gyermek volt, édesapját elvitték katonának, és csak 1948-ban tért haza; édesanyja pedig osztályidegen és kulák lett az új rendszerben 7:37 a háború után a származása miatt nem tanulhatott volna tovább, de egyházi iskolában végül sikerült továbbtanulnia 9:26 a málenkij robotból több nő nem tért haza, akik kisgyermekesek voltak 13:46 a debreceni évek kezdetén nem volt könnyű, hiszen faluról költözött a városba, nem tudott gyakran hazautazni 15:27 a német óvodát a helyi párttitkár ellenezte, ezért fel is jelentette őt annak megszervezésekor 17:33 a kulturális szokásokat falun könnyen meg tudták őrizni a kommunista időkben is, bár egy időben büntették a német nyelvhasználatot, körmöst kaptak érte a gyerekeket

Az interjúalany 1951-ben született Tiszalökön. Példaképe Szent Ferenc, vallja, hogy szeretettel minden problémát meg lehet oldani. (01:26) Beszél családjáról. Anyai nagyszülei földművelő parasztok voltak. Egyik nagybátyja a Don-kanyarban esett el. (03:28) Beszél a mindennapi falusi életről, munkákról. (06:00) Élete nagy részét városban élte, de mindig megmaradt benne a természet szeretete. Mélyen hisz benne, hogy a természet szeretete a helyes útra vezet. (08:48) Húga óvónő, nagyon jó a viszonyuk. Apjával nem volt szoros a kapcsolata, mivel kisgyermek korában nem ismerte. Leginkább nagyanyjai nevelték. (13:00) Beszél tanárairól, akiktől megismerte a művészetek által okozott örömöket. (17:58) Beszél tanári pályájáról. Sokat foglalkozott cigány gyerekekkel, megtanult örülni a legkisebb eredményeknek is. Később a gyógypedagógia területére került. (20:42) Elmondja emlékeit a tanárképző főiskoláról. (22:36) Életében nagy szerepet játszott a fogyatékkal élő gyerekekkel való foglalkozás. (24:24)

Az interjúalany elmeséli, hogy családja egy része hogyan esett a holokauszt áldozatául, másik része pedig hogyan úszta meg az elszállítást. Beszél az oroszok bevonulásáról Budapestre és a század közepének Újpestjéről. Elmondja, hogy hogyan élték meg a holokausztot, és miért nem disszidáltak külföldre. Mesél apjáról, aki nemzetközileg elismert vegyész volt a bőriparban. Végül szól a családjában bekövetkező különböző tragédiákról, illetve arról is, hogy hogyan kellett a férjével a saját lábukra állniuk. 0:11--születés, család, polgári származású felmenői, nagyszülei lágerbe szállítása, szülei, hogyan próbálták meg elkerülni a lágerbe szállítást; 6:48--hogyan élték meg a szovjet hadsereg bevonulását; 7:55--emlékei az 1956-os eseményekről; 11:28--miért nem disszidáltak külföldre; 14:30--születésének körülményei; 17:7--gyermekkora; 17:40--milyen változások álltak be az életében az 1960-as évek elején; 22:50--milyen volt Újpest a gyermekkorában, milyenek voltak az életkörülményeik; 26:35--hogyan lett az édesapjából bőrgyári igazgató, milyen külföldi útjai voltak; 33:30--hogyan állt a saját lábára a házzassága után; 38:8--hogyan hatott az életükre édesapja halála; 39:54--hogyan próbálták bedolgozással kiegészíteni a családi keresetet