Interjú

Gyűjteményhez ad
katonaság
Szálasi Ferenc
hadifogság
II. világháború
szovjet megszállás

A csapi csata vitéze

2960 megtekintés

Hossz: 00:45:00
Leírás: Az interjúalany megemlíti születésének körülményeit, szülei kitelepítését a Délvidékről (0:11). Beszél katonai kiképzéséről, a tiszti tanfolyamról (0:47), majd 1944-ben kikerült a frontra, hosszasan részletezi az ottani élményeit (8:31). Beszámol a csapi csata eseményeiről (25:27), a nyilas hatalomátvétel utáni helyzetről (31:06), foglyul ejtésének körülményeiről (34:49), hadifogságba kerüléséről a Szovjetunióba (37:45), hazatéréséről 1947-ben (42:58), végül kitüntetéseiről (44:07).
Említett időszakok, témák
  • A két világháború közötti időszak (1918-1941)
  • Családról, családban bekövetkezett fontosabb (személyi, anyagi jellegű és hatású) változásokról
  • Életviszonyokkal, életmóddal és ezek változásával összefüggő kérdésekről
  • A második világháború időszaka (1941-1945)
  • Magyarország német és szovjet megszállásáról
  • A Szovjetunióban folyó kényszermunkáról
  • Kitelepítésekről – a háborút követő megtorlásokról
  • Katonai szolgálatról, hadifogságról
  • Személyi és anyagi veszteségekről
  • Családról, családban bekövetkezett fontosabb (személyi, anyagi jellegű és hatású) változásokról
  • Lakóhelyről, szűkebb és tágabb környezetnek az egyén életére gyakorolt hatásairól és annak változásairól
  • Életviszonyokkal, életmóddal és ezek változásával összefüggő kérdésekről
  • Az 1945-től 1948-ig tartó időszak
  • Családról, családban bekövetkezett fontosabb (személyi, anyagi jellegű és hatású) változásokról
  • Lakóhelyről, szűkebb és tágabb környezetnek az egyén életére gyakorolt hatásairól és annak változásairól
  • Életviszonyokkal, életmóddal és ezek változásával összefüggő kérdésekről
Interjúalany neve: vitéz Szulimán István
Interjúalany lakhelye: Szolnok
Interjúalany született: Csabaszabadi, 1920
Interjúalany foglalkozása: katonatiszt
Felvétel időpontja: 2011. január 08.
Felvétel helyszíne: Szolnok

Kapcsolódó interjúk

Hossz: 00:45:00
Tárgy: GULAG/GUPVI
Az interjúalany 1927-ben született Balmazújvárosban. Beszél családjáról. Öten voltak testvérek, édesapja kocsmáros volt. Fivérei tanultak, a lányokat nem taníttatták, otthon kellett dolgozniuk. A háborút szerencsésen átvészelte a család. Bátyját behívták katonának. (02:40) Az interjúalany német származású, ősei Bajorországból érkeztek ide vallásos okokból. Beszél a hétköznapokról, a svábok és magyarok közötti konfliktusokról. (04:52) A német megszállás után édesapja egyfajta tolmácsként dolgozott. A front átvonultával, 1945 januárjában elhurcolták az interjúalanyt a Szovjetunióba. Szénbányában, kolhozban dolgoztatták, élelmiszert nem kapott eleget, lopnia kellett. A környékről összesen 600 svábot és kulákot vittek el. Részletesen beszél kényszermunkájáról és az embertelen körülményekről. (16:58) Beszél az élelmezésről. Nagyon kevés zabkenyeret kaptak, húst szinte sosem, folyamatosan éheztek. Tudták, hogy nem lesz jobb a helyzet, mert a velük együtt dolgozó oroszok sem kaptak több és jobb élelmet. (19:52) Sokáig kolhozban dolgozott, de nem engedték addig haza, ameddig nem dolgozott szénbányában is. Beszél a 12 napon át tartó nehéz fizikai munkáról: a tárnában kellett napi 8 órán át szenet lapátolnia. (22:32) Újra beszél a lágerben uralkodó körülményekről. Sokszor fagyos krumplit, moslékot, elhullott állatokat kellett enniük, mosakodási lehetőség nem volt. Sokan meghaltak. Az orosz katonák rosszul bántak velük. (32:10) Egy orosz család szerette volna "örökbe fogadni" az interjúalanyt (saját vele egykorú lányukat a németek hurcolták el), de ő haza akart térni és nagy nehezen sikerült eltérítenie az oroszokat szándékuktól. (33:22) Beszél a hazatéréséről. 2 napig tartott az összeírás a lágerben, ez idő alatt már ételt sem kaptak. Voltak, akik ekkor haltak meg. Marhavagonokban, embertelen körülmények között térhettek haza. Közben beszél arról, hogy rabtársai közül ismerősök, rokonok, hogyan haláloztak el. Összesen körülbelül 170-en haltak meg a 600-ból. (45:32)
Interjúalany: Árva Ernőné Holb Mária
Felvétel időpontja: 2010. október 15.

Hossz: 00:31:00
Az interjúalany 1923-ban született Gátéren (Bács-Kiskun megye). Beszél gyermekéveiről. 5 km-t kellett az iskoláig gyalogolnia, de élvezte, mert társaival szórakozhatott. Édesapja harcolt az I. világháborúban, utána orosz fogságba esett és csak 1922-ben, betegen ért haza. Az interjúalany fiatalkorában főleg lovakkal dolgozott. (02:40) Édesapja a hadifogság alatt nagyon jól megtanult oroszul, később a II. világháború végén ez hasznára vált. (03:38) Az interjúalany a II. világháború alatt a Királyi Honvédségben szolgált, egészen 1944. október 15-ig, a kiugrási kísérletig. Ekkor már nagyon örült a kihirdetett fegyverszünetnek. (04:40) Hazafi volt, társaival együtt élvezte a katonaságot. Beszél a honvédségnél töltött időkről. A bombázások miatt már a szállítások is akadoztak. Először a Délvidéken szolgált. Mikor egységével vonult vissza a Délvidékről, már látta a menekülőket és a vonuló szovjet tankokat. Egy idő után a németekkel együtt felvették a harcot, de már nem tudtak nagy ellenállást kifejteni. Folyamatosan visszavonultak, elmondja ennek részleteit. (12:10) Október 15-e után azt hitték, hogy vége a háborúnak, de a németek közrefogták őket és nem hagyták, hogy letegyék a fegyvert. Aki szökni próbált, lelőtték. A zászlóaljat Bajáról továbbirányították Mohácsra, itt harcba bocsátkoztak a szovjet csapatokkal. Ezután egészen Nagyatádig vonultak, az ott lévő alakulatokból új egységet hoztak létre. Nehézfegyveres századba került aknavetős szakaszhoz. Az oroszok Horvátország felől megpróbálták bekeríteni a Nyugat-Dunántúlon tartózkodó katonákat. Részletesen beszél a harcokról. (22:38) Elhagyták állásaikat és fegyvereiket, ezért megbízhatatlannak nyilvánították őket. Büntetésből Dániába szállították őket az Atlanti-erődbe, Wehrmacht katonaként. 1945. május 8-a után angol hadifogságba estek. 150.000 embert zártak egy fogolytáborba a dán határon. Szeptember 6-ig volt itt 16.000 másik magyarral együtt. (26:00) A fiatal és erős magyar katonák közül 2.000-et kérdezés nélkül elvittek a francia idegenlégióba. Új ruhát, zsoldot, jó kosztot kaptak. Ki akarták vinni őket Indokínába, de szerencséjükre egy Nemzetközi Vöröskeresztes Delegátus megtalálta őket. Miután kiderült, hogy nem önkéntesek, akik haza akartak térni, elmehettek, de ekkor már 1946 ősze volt. (28:04) Egészen Kaposvárig kaptak angol kíséretet, nehogy a szovjetek továbbvigyék őket Szibériába. (29:20) A hazatérés után az interjúalany megnősült. 8 hold földön kezdett el gazdálkodni. 1950-ben kezdődtek a laktanyaépítések, ezeken segédmunkásként dolgozott. A TSZ-eseítésnél felesége belépett, ő elment a vasúthoz. (36:56)
Interjúalany: Nemes Mihály
Felvétel időpontja: 2011. április 06.

Hossz: 00:30:00
Tárgy: GULAG/GUPVI
Az interjúalany beszél tanulmányairól, a leventeképzésről (1:08), a leventék 1944 októberi mozgósításáról (1:46), a szovjet megszállásról, kényszermunkára hurcolásáról (4:50), az őrök bánásmódjáról (12:55), két társával végrehajtott szökési kísérletéről (15:23), majd egyéni szökési akciójáról, amely már sikeresnek bizonyult, azonban később elfogták, és újból kivitték a Szovjetunióba, a Kaukázusba, majd hadikórházba került Tbiliszibe (16:41). Mesél a hazatérése utáni történésekről, 1952-es házasságáról (23:48), a TSZ-be való belépésről, a háztájiról (24:40), a rendszerváltoztatás utáni kárpótlásról (25:41).
Interjúalany: Baumann János
Felvétel időpontja: 2010. október 16.