Az interjúalany beszél édesapja cselédi származásáról (0:28), arról, hogy 1942-ben a Délvidékre költözött a család (1:11). Mesél arról, hogyan lett baloldali elkötelezettségű (11:12), hogyan szakadt el a vallástól (12:27), milyen állást ajánlottak neki a diploma megszerzése után (14:08), hogyan emlékszik az 1956-os forradalom helyi eseményeire (16:06), hogyan lett párttitkár, milyen pályát futott be az államigazgatásban (16:47). Kitér arra, hogy a ’60-as évektől már tanultabb emberek kerültek az államigazgatásba (24:53), röviden rátér a Kádár-korszakbeli fizetésére (29:42), külföldi útjaira (31:28). Beszél a rendszerváltoztatásról, az új pártok képviselőivel kialakított kapcsolatáról (32:46), gyerekeiről (35:22).

Az interjúalany beszél családjáról, gyermekkoráról, arról, hogy egy bombázás során teljesen nincstelenek lettek, valamint arról, hogy a háború után a legjobb gimnáziumban tanulhatott, részben munkás származása miatt (0:26). Szól az 1956-os forradalomról, arról, hogy egy rokona már 56 júniusában megmondta, hogy a jövő embere vagy Kádár vagy Nagy Imre lesz (7:10). Elmeséli, hogy műegyetemisták jöttek be az órára és kérték a gimnazistákat, hogy csatlakozzanak. Édesanyja ezt megtiltotta, de megtalálta a módját, hogy elmenjen a tüntetésekre. Az első lövések eldördüleskor távoztak (10:32), de az események mély nyomot hagytak rajta, gyásszalagot hordtak az évfordulókon (16:10). Bár nem volt túl jó eredménye a középiskolában, különböző tudományos pályamunkák készítésével és kemény tanulással agrármérnök lett (19:30). Szól arról, hogyan helyezkedett el különböző TSZ-ekben dolgozni, valamint szól a magyar mezőgazdaság elmaradottságról a nyugathoz képest (21:25). Beszél arról, milyen nehéz helyzet volt a gazdasági helyzet a jóvátétel miatt, valamint arról, hogyan csalódott a TSZ-ekben, miként látta be, hogy a szövetkeztek nem hatékonyak gazdaságilag (28:00). Elmeséli, hogyan adódott számára a lehetőség, hogy egy 7 TSZ által működtetett, csőd szélére került gyümölcsfeldolgozót átvegyen, amiből 1996-ra 6 millárdos forgalmú vállalatot csinált, ami 540 embernek adott munkát (32:10). Szól a vállalatirányítás problémáiról, a kommunista pártirányítás és a szakmai vezetés konfliktusáról (35:50), majd hosszan ismerteti azt a kulturális és társadalmi küldetést, amit az üzem tudott nyújtani a kistérségnek (37:50). Végül a Vállalati Gazdasági Munkaközösségeket, a Kádár-korszak kezdetleges piacgazdaságát elemzi (46:12).

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, az I. világháborúról, például arról, hogy a megszálló románok egyszer rájuk lőttek, mert a tetőről figyelték a bevonlásukat (0:24). Szól arról, hogy a két világháború között végezte iskoláit (7:10), majd ács édesapjának segített és egy repülőgépgyárba került (9:00). Szól az ottani mindennapokról, a repülőgépekről (11:30). Beszél arról, hogyan kezdett Európa háborúba sodródni, hogyan helyezték át többször is (20:15). Elmeséli, hogy Erdély visszavételekor egy fiatal pilóta öngyilkos lett, amikor Romániában ért földet (23:13). Szól a II. világháborúról, a katonai áttelepítésről, a háborús hétköznapokról és a csodafegyver propagandájáról (26:30). Elmeséli, miként esett Németországban hadifogságba, miként találkozott Jénában a feleségével, hogyan költöztek haza és szereztek lakást, miután rájöttek, hogy a sajátjukat már elfoglalták (31:00). Szól arról, hogy a háború után aknaszedőként alkalmazták, mert "nyugatos, horthyista" volt. Később felvették az új hadseregbe, de ott a besúgók miatt állandó rettegésben élt (34:15). Végül az 1951-es tisztogatások során leszerelték (37:50).