Interjú

Gyűjteményhez ad
kényszermunka
Gulág - Málenkij robot
Vörös Hadsereg – Szovjet Hadsereg
óvóhely

Anna néni visszaemlékezése a malenkij robotra

2417 megtekintés

Hossz: 00:40:00
Témakörök: GULAG/GUPVI
Leírás: 0:00 családi háttér, gyerekkor, édesapja a II. magyar hadseregben szolgált, ahol az édesapja eltűnt a harcok alatt, őt 17 évesen elvitték Oroszországba, 841 napot töltött a Szovjetunióban 2:54 a szovjet hadsereg érkezésekor minden házba elszállásoltak katonákat, ők pedig a harcok alatt a pincékben éltek 5:43 egy litánián a tanítójuk felolvasott egy névsort, akiknek két napi élelemmel és meleg ruhával jelentkezniük kellett a községházán 6:50 gyalog Pécsváradra viszik őket, őt hazaengedik, de megint elviszik őket, egy hétig egy istállóban voltak, majd bevagonírozták őket; volt aki megszökött a transzportból 10:50 fűtetlen vagonokban viszik ki őket Oroszországba, a Donyeck-medencébe viszik őket 13:43 a lágerekben akkoriban nem volt ajtó, nem volt ablak, olvadáskor beázott, egy hét után kaptak csak szalmazsákot és priccset 15:20 az emberek többsége bányákba került, ők azonban nem a bányába kerültek, hanem a felszínen kellett fát hordaniuk 16:30 a napirendjükről mesél, és arról, hogy az oroszok rendkívül szegények voltak, fekete kenyeret kaptak enni, télen pedig savanyú káposztaleves, köleskása, kukoricakása stb. 19:14 később egy kolhozba mennek dolgozni 24:50 a kórházról mesél, az élelmezés ugyanolyan volt, mint a táborban, az orvos, aki kezelte őket, szintén deportált volt 29:18 a kórházból már a hazatérő csoport lágerébe került, a hazaút nagyjából egy hétig tartott vonattal 31:20 Debrecenben az úttörők fogadták őket, kaptak vacsorát, és egy kaszárnyában szállásolták el őket, majd másnap egészségügyi vizsgálatok alá vetik a hazatérőket 32:49 egy társa értesíti az édesanyját, mivel később engedik el, hajnalban ér a vonat Pécsre, ahol már várt rá az édesanyja 36:34 otthonuk azonban nem volt, mert távollétében elzavarták őket a házukból
Említett időszakok, témák
  • A második világháború időszaka (1941-1945)
  • A Szovjetunióban folyó kényszermunkáról
Interjúalany neve: Guhr Károlyné
Interjúalany lakhelye: Pécsvárad
Interjúalany született: Szellő, 1927
Interjúalany foglalkozása: nyugdíjas
Felvétel időpontja: 2011. január 21.
Felvétel helyszíne: Pécs
Interjút készítette: Kodály Zoltán Gimnázium, Pécs

Kapcsolódó interjúk

Hossz: 00:38:00
Tárgy: GULAG/GUPVI
Az interjúalany beszél családjáról, arról, hogy a nővére szülési komplikáció miatt kórházban volt, és meghalt egy bombatalálatban (0:00). Szól arról, miként csalták őket az oroszok az iskolába, és kerítették be (3:50). Elmeséli a bevagonírozást, és azt, hogy fél órán belül már tetvesek lettek (5:20). Szól a megérkezésről, a munka jellegéről, a fejadagokról (7:00). Elmeséli, hogy a táborból kijárkálva két falusi özvegyasszonynak segíetett élelemért (10:30). Szól arról, hogy átkerültek a kolhozba dolgozni. Beteg testvére már ki volt írva hazautazásra, de a vonat elment nélküle, mert éppen a kolhozból hozott élelemmel próbáltak segíteni rajta. Végül egy idő után nagy szerencsére még egy szállítmány ment, ahová őt is feltették (13:40). Szól arról, hogy aztán elkezdtek javulni a körülmények, már fizetést is kaptak és ennivalót is árultak a táborban. A konyhán kuponokért cserébe lehetett vásárolni, de a kuponokat széles körben hamisították (19:44). Beszél arról, hogy a kolhozban egy orosz nő felügyelete alatt dolgoztak, aki nem akarta őket hazaengedni, amíg nem teljesítették a normát. Ezt a nőt Kocának nevezték, hogy ne tudja, hogy róla van szó, és még dalt is írtak róla (23:06). Beszél a tisztálkodási szokásokról, a tetűről és a poloskáról (26:35). Szól a vasárnapokról, a hitéletről, a karácsony megtartásáról, a holtak temetéséről, valamint arról, hogy egyszer még egy pap is meglátogatta őket (29:05). Végül hazajövetele körülményeiről szól, és arról, hogy spórolt pénzéből ruhát vett hazaútja előtt (35:40).
Interjúalany: Kind Jusztina
Felvétel időpontja: 2010. november 27.

Hossz: 00:25:02
Tárgy: egyházak
Az interjúalany egy katolikus faluban nőtt fel. Fiatalkorában a Piramis együttes rajongójaként deviáns életvitelt folytatott, de 1985 januárjában megtért. Fiatal keresztényként társaival Balatonfüreden és Aszófőn kis csoportokban gyűltek össze istentiszteletekre, de rejtélyes módon minden gyülekezeti helyük leégett. Ekkor értették meg, hogy folyamatos megfigyelés alatt állnak, és hogy a kommunizmusban el lehetett éldegélni, de akit a rendszer veszélyesnek nyilvánított, az megérezhette a szabadság korlátait. Éppen ezért tevőlegesen is igyekezett részt venni az 1980-as évek végén a rendszer megbuktatására irányuló megmozdulásokban. 0:9--hogyan távolodott el fiatalkorában a hittől, hogyan telt a kamaszkora; 5:17--hogyan találkozott először az igazi hittel; 7:3--mit történt vele a leszerelés után, hogyan tért meg, és hogyan viszonyult a megtéréséhez a környezete; 12:0--hogyan figyelték meg a közösségüket, milyen propagandát folytattak ellenük, illetve milyen atrocitások érték őket; 20:10--hogyan kerül kapcsolatba a rendszerváltoztatással, részvétele egy tüntetésen, mi a véleménye a Kádár-korszakról
Interjúalany: Grósz István
Felvétel időpontja: 2011. február 09.

Hossz: 00:34:00
Sztranyák Ferencné Csehszlovákiában, Nagykéren született. Ott élte át az orosz megszállást, majd 1947-ben a lakosságcsere keretében Cinkotára, majd Csengődre telepítették. Kemény munkával sikerült önálló otthont teremteni a faluban. (00:00-02:30) származás, család; (02:30-08:50) szlovák-magyar viszony, népviselet; (08:50-11:24) az I. bécsi döntés hatásai; (11:24-16:20) szovjet megszállás a faluban; (16:20-22:20) áttelepítés, lakosságcsere; (22:20-24:00) megtelepedés Csengődön, tanya; (24:00-29:00) beszolgáltatás, szakszövetkezet, faluba költözés, építkezés; (29:00-33:13) mindennapi élet, munka.
Interjúalany: Sztranyák Ferencné
Felvétel időpontja: 2011. április 06.