Az interjúalany elmeséli, hogy hogyan élte meg a II. világháborút követően kiépülő új rendszerben az iskolák államosítását, illetve a szerzetesrendek feloszlatását. Elmondja, hogy milyen megpróbáltatásokkal és nehézségekkel kellett szembenéznie szerzetesi hivatása miatt, és hogy hogyan sikerült végül mégis munkát találnia. Szól a ciszterci rend történetével kapcsolatos külföldi kutatásairól, illetve a cselészmozgalomban való részvételéről is. 0:13--születése, születésének körülményei, hogyan költöztek át Magyarországra családjával a tianoni békeszerződés után; 2:15--egyetemi évei, hogyan érintette a közeledő front a személyes életét, első tanári állása; 3:43--hogyan érinti az iskolák államosítása és a cserkészet feloszlatása, hogyan próbálták folytatni a cserkészmozgalmat ezt követően is; 6:9--hogyan érinti a szerzetesrendek feloszlatása, hogyan zajlott a szerzetesrendek feloszlatása; 10:0--milyen munkát talált a szerzetesrendek feloszlatása után, hogyan alakult ezt követően a sorsa, milyen retorziók érik a hatalom részéről; 14:0--hogyan kapott végül Budapesten az Országos Széchenyi Könyvtárban munkát; 15:58--hogyan tudott külföldre utazni, és milyen kutatásokat folytatott; 21:52--a cserkészet fontossága, részvétele a cserkészet újjáélesztésében; 27.12--milyen volt a szerzetesrendek feloszlatása után következő fogsága; 30:33--milyen emlékei vannak a szerzetesrendek újraindításáról

00:00 - Élete, iskolái 03:43 - II. világháború előtti időszak, úri világ, nemesi származás 07:50 - Nyilas hatalomátvétel, a hungarista légióba való besorozás elkerülése 12:00 - Orosz megszállás, a Duna kiöntése Óbudán, édesapja halála 14:23 - A csonka család leköltözése Makóra 20:21 - Politikai hatások a kollégiumokban, a budapesti úri élet és a makói összevetése 25:43 - Főiskolai évek és munkái, megismerkedés feleségével, udvarlás 33:11 - Önvallomás

Az interjúalany beszél a világháborús bombázásokról, az üllői úti olajfinomító talála után esőként eső olajról, valamint arról, hogy édesapja miként mentett meg egy zsidó kislányt a német katonák elől (0:28). Szól arról, hogy Nyugatra menetelük közben hogyan választották szét apjától, és hogyan lőtték le a nyilasok két ismerősét (4:30), valamint arról, hogy Ausztriában hogyan találkoztak újra amerikai hadifogságban lévő édesapjukkal (6:14). Beszél zsidó ismerősei bújtatásáról (8:16), majd arról, hogyan tanult drogistának a háború után (11:20). Szól a Rákosi-rendszer terrorjáról, a szemben lakó főorvos fiának elviteléről (13:00), majd arról, hogy jelentésátadás közben hogyan tartóztatták le férjét (14:35). Férjéről nem tudott semmit, így Budapesten hosszas próbálkozások után bejutott a Fő utcába érdeklődni (18:12). Egy hatalommániás hadbírósági hadnagy irodájába vitték (19:50). Egy megalázó beszélgetés után engedélyeztek neki 10 percet a beszélőn (23:32). Szól arról, hogy a D-tisztek megkeresték, hogy írja alá a válását, és cserébe elhelyezkedést és sok pénzt kap, de nem írta alá(25:05). Elmondja, hogy sok vesződség után könyvelőként tudott elhelyezkedni, ahol az igazgató nagyon jó ember volt, még ebédelni is befizette, mert sejtette, hogy a férje börönben ülhet (27:28). Azt is elmondja, hogy férje régi barátai már nem ismerték meg az utcán, csak miután a férjét kiengedték (28:32). Szól arról is, hogy a férje úgy halt meg, hogy semmit nem mondott a börtönről, valamint arról, hogy a másik négy hasonló sorsú asszony mind aláírta a válást (30:05). Végül a Kádár-korszak jobb életkörülményeiről és lakáshelyzetéről szól (32:50).