Szomor Miklós 1939-ben született Soltvadkerten. Édesapja eltűnt a II. világháborúban. Kisgyerekként megtapasztalta a Rákosi-rendszer parasztellenes politikáját. A kalocsai tanítóképzőben tanul, 56-ban megválasztják a Diáktanács vezetőjének. A helyi lapokban teszi közzé a diákság követeléseit, emiatt a forradalom leverése után kizárják az ország összes középiskolájából. Egy tanára segítségével egy évvel később mégis befejezheti tanulmányait. Innentől főképp tanítóként dolgozik, rengeteg túlmunkát vállal, hogy három gyermekét el tudja tartani. (00:00-01:00) a családi háttér bemutatása; (01:00-06:45) nehéz életkörülmények a Rákosi-korszakban; (06:45-17:45) a kalocsai tanítóképző és a kollégium bemutatása, különösen a kollégium pozitív nevelő hatása, az 53-as politikai enyhülés hatása; (17:45-31:40) az 56-os forradalom Kalocsán, beválasztják a Diáktanácsba, forradalmi hangvételű cikkek írása; (31:40-37:24) fegyelmi eljárás, küzdelem az ítélet megsemmisítése ellen, érettségi, elhelyezkedés; (37:24-43:35) küzdelmes mindennapok pedagógusfizetésből, kompromisszum a rendszerrel.

Az interjúalany beszél születéséről, oktatásáról (0:10), majd az 1956-os forradalom okairól, és arról, hogy nem lehetett róla beszélni a Kádár-korszakban (2:40). Szól arról, mikor indult újra a tanítás, és hogyan zaklatta a rendőrség továbbra is az oktatási intézményeket (7:34). A forradalom leveréséről és a nagybátyját is érintő megtorlásokról is szól (9:42). Beszél arról, milyen érzés volt a rendszerváltoztatás után ünnepelni 1956-ot (14:14). Beszél a disszidálás módjáról és arról, hogy a családjából kik hagyták el az országot (17:14). Beszél az ifjúsági mozgalmakról (19:30), a kádári konszolidációról és az amnesztiáról (21:08). Rátér a Rákosi-rendszer mezőgazdasági terrorjára (22:50), a bebörtönzésekre, internálásra (26:35). Szól arról, hogy miért bukott el az 1956-os forradalom (41:35), valamint a megtorlásról (49:50). Szól diákéveiről, a továbbtanulás nehézségeiről, a kádári kontraszelekcióról (52:50). Beszél földmérési gyamorlatairól (57:25), valamint a Mátyás-laktanyában töltött katonai szolgálatáról (01:01:00). Végül az ávósok és a munkásőrök társadalmi megítéléséről szól (01:08:50).

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, a mezőgazdasági munkákról, a tüzelőfa-gyűjtésről (0:35). Rátér a nehéz megélhetési, oktatási körülményekre (6:16). Szól a Rákosi-rendszer kiépüléséről, a társadalom terrorizálásáról és a szövetkezetesítésről és a régi kultúra eltüntetésének kísérletéről (10:10). Visszatér a mezőgazdasági munkákra és a régi falusi világ leírására (17:45). Szól arról, hogy a Szovjetunió megtámadásakor be kellett szolgáltatni legjobb lovukat (21:45). Részletesen mesél a környékbeli, Velencei-tó melletti harcokról. Elmeséli, hogy édesapját a németek elvitték bunkert építeni (26:05), ő pedig visszatér saját leventemozgalomban szerzett tapasztalataira (28:50). Szól az orosz-német harcokról, gránáttámadásról (30:00). Beszél az orosz katonák beszállásolásáról, alkoholizmusukról, valamint arról, hogy orosz hadikórházat rendeztek be náluk (38:00). Később állatkórházat is kialakítottak, de továbbra is sok orosz katona volt elszállásolva (51:00). Elmeséli az egyik utolsó német támadást, aminek során egy repülőgép őt is megkergette (01:01:00). Szól édesapja hazajöveteléről, a háború végéről és az élet újrakezdéséről a háború után (01:16:10). Végül az interjúalanyok az 1950-es évek viszonyairól, mindennapi életéről, munkáiról beszél (01:23:00).