Az interjúalany beszél édesapjáról, munkahelyéről való eltávolításáról (1:04), hosszan részletezi az 1956-os forradalommal kapcsolatos emlékeit (6:07), beszél a szovjet intervenciót követő eseményekről, disszidálási kísérletéről, letartóztatásáról (37:00).

Az interjúalany először édesapja katonai pályájáról, a Don-kanyarról, elfogatásáról és szabadulásáról (1:00). Beszámol édesapja többszöri sebesüléseiről, valamint arról, hogy Berlinben amerikai hadifogságba esett, de hazaengedték, mert nem találták semmiben vétkesnek (4:04). Szól a háború utáni évekről, arról, hogyan fosztotta meg az Alkotmány édesapját a diplomájától, hogyan kellett suszterként elhelyezkedni, s ez miként tette tönkre az életét (6:12). Szól az 1956-os forradalom eseményeiről, arról, hogyan akartak először csatlakozni, majd arról, miként beszélte le apja a helyieket, hogy oroszokra támadjanak (10:20). Az interjúalany rátér saját osztályidegen származására és oktatására (15:50). Szól a katonai főiskoláról, a hadsereg hatalmi viszonyairól, és arról, hogy végül mégis sikerült feljebb jutnia a ranglétrán a származása ellenére is (18:26). Szól arról, miként helyezték Salgótarjánba politikai célzattal, valamint azt, hogy egy orvosi vizsgálat ürügyén hogyan tartották hetekig gyakorlatilag fogva az 1980-as években (30:00). A hadsereg és az ország kommunista irányításának tragédiáját is elemzi (37:50). Végül visszatér saját második világháborús élményeire, valamint szól a környező országok katonáival való kapcsolatról, a prágai tavasz eseményeit is érintve (45:00).

Az interjúalany mesél a II. világháborúval kapcsolatos élményeiről, férje hadifogságáról és az 1950-es évek mindennapjairól. 0:20--születés, tanulmányai, családja, gyermekkora; 4:0--mit dolgozik miközbe inasnak tanul, 6:10--férje hadifogsága és hazatérése, házasságuk; 11:30--II. világháború, bombázások; 12:30--hétköznapok a háború után és a Rákosi-korszak alatt;