Nyilasok

Az interjúalany beszél arról, hogyan kezdte érdekelni a kiskunfélegyházi zsidók sorsa (0:06), milyen volt a helyi zsidók helyzete az 1930-as években, beszél a neológ és az ortodox zsidók közötti különbségekről (2:47), arról, hogy a ’30-as években nem volt jelentős az antiszemitizmus, és a helyi zsidók nem voltak túl gazdagok (8:22). Mesél Kun Lea (az interjúalany kapcsolatba lépett két- korábban Kiskunfélegyházán élő- zsidó hölggyel, Kun Leával és Rothman Lenkével) családjának helyzetéről (10:15). Mesél arról, hogy 1938-ban Endre László barátja, Rozsnyay Béla lett a polgármester, majd nemsokára Kamenyec-Podolszkijba deportáltak egy családot (16:21). Beszámol a zsidókkal szembeni intézkedésekről (22:45), a német megszállásról, és annak következményeiről (24:57), a zsidók gettósításáról, a gettóbeli körülményekről (28:45), a gettó felszámolásáról, az emberek részvétlenségéről (36:08), Endre László antiszemitizmusának forrásáról, a Kiskunfélegyházára gyakorolt hatásáról (40:34).Beszél arról, hogy először Kecskemétre vitték a gettó felszámolása után a zsidókat, majd Auschwitzba (43:05), ahol az amerikaiak szabadították fel őket, de innentől a két lány sorsa kettévált, Rothman Lenke híres svédországi művész lett (48:38), Kun Lea pedig hazatért Budapestre, majd Izraelbe emigrált (50:49).

Az zsidó származású interjúalany 1924-ben született Szécsényben. Beszél családjáról. Apja könyvkereskedő és szerkesztő volt, majd miután elvették iparengedélyét, kocsmáros lett. Az interjúalany szinte egész gyermekkorát a kocsmában töltötte, ahol elkülönültek a parasztok, a tisztviselők és a zsidók. (04:30) Beszél a Szécsényben élő zsidók helyzetéről. Volt külön zsidó általános iskola. (06:56) Beszél a zsidók szerepéről Szécsény gazdasági életében. 1940-ben hagyta el Szécsényt, addig nem érzett semmilyen antiszemitizmust. (10:00) Elmondja a zsidó vallási szokásokat, hagyományokat. (11:04) Beszél arról, hogyan érintették a zsidóságot a zsidótörvények. (12:10) Az interjúalany 1938-ban fejezte be a polgári iskolát, utána kitanulta a fényképész szakmát. 1940-ben felköltözött Budapestre. Itt megismerte a kor legnagyobb fényképészeinek a munkáit, egyesekkel dolgozott is. (21:30) Magyarország német megszállásáig (1944. március 19.) fényképészlaborban dolgozott. Utána a rendeletek alapján elveszítette munkahelyét és kötelező volt a sárga csillag viselése. Nem sokkal később megkezdődött a gettósítás. (25:50) Szécsényben is megkezdődött a gettósítás, ez az interjúalany szüleit és nagyszüleit érintette. Auschwitzba vitték őket, ahonnan az anya és a nagyszülők nem tértek vissza. (30:56) Az interjúalanyt az óbudai téglagyárba vitték, innen sikerült többedmagával megszöknie. (41:40) Embermentők az Üllői úti klinikára vitték, majd egy "csillagos" védett házba került. Ezt álcázásként svéd vöröskeresztes kórházzá alakították, az interjúalany "ápolónő" lett. (48:12) Elmondja hogyan haltak meg családtagjai. Az interjúalany visszatért Szécsénybe, fotóriporter lett. (57:12)

Az interjúalany beszél Magyarország német megszállásáról, és arról, hogyan tartóztatták le többször is ebben az időszakban (0:52). Jellemzi az amerikai hadifogságot, amibe Ausztriában került (8:35), majd rátér arra, hogyan próbáltak meg vallásos ifjúsági egyesületet létrehozni és zarándoklatot szervezni (11:26). Szól a diktatúra erősödéséről a háború utáni Magyarországon (18:19), illetve hogyan tartóztatta le az ÁVH (21:00). Először az ÁVH, majd az NKVD hallgatta ki, majd a Szovjetunióba küldték (24:50). Részletesen beszámol a lembergi karanténról (31:35), az első tábor körülményeiről (33:08). Szól a második táborról, ahol a különböző ázsiai foglyokat megismerve szótárat kezdett szerkeszteni (38:13). Beszél a Sztálin halála után enyhülésről, az oroszországi foglyok helyzetéről, a levelezésről (44:52). Végül említi a nem szovjet állampolgárok hazaengedéséről szóló titkos záradékot (50:06).

1920-ben született, édesapja rendőr volt, a 3 testvér közül ő volt a legidősebb(0:04).A Horthy korszakban a nagy szegénységre emlékszik vissza. Beszél az antiszemitizmusról és az elhelyezkedési lehetőségekről(1:43). Egy zsidó cégnél villanszerelő ill. rádióssegédként dolgozott, a főnökei pedig a Holocaust alatt nyomtalanul eltűntek(5:43). 1941 októberében vonult be katonának, híradós lett. A hiradós feladatairól mesél(6:48). Tizedesi rangba került, majd Kárpátaljára vezényelték. Itt légnyomást kapott(8:51). Innen Kaposvára helyezték át, ez egy katonai gyűjtőterület volt a háború vége felé(10:53). 1944 karácsonyán Budapestre ment a szabadságát letölteni, hogy megkereshesse az édesapját, aki még akkor is rendőrségnél dolgozott(12:37). A magyar hadsereg légköre bevonulásakor nagyon szigorú volt, később ez feloldódott. Szálasi hatalomátvétele nagyon elkeserítette. Ezzel kapcsolatban mesél el egy történetet(13:28). Budapest ostromát végigélte, egész idő alatt bújkálnia kellett a nyilas hatóságok elől(17:40).A háború a volt főnöke egy kollégájánál helyezkedett el, de végülis visszament eredeti munkahelyére - egészen az államosításig.(19:38)Ezután egy építőipari cégnél elektronikai technikus lett. De nem lett párttag, csak a szakszervezetben tevékenykedett(21:46). A Rákosi rendszert nehezen élte meg, visszaemlékszik egy rendszerellenes tüntető lelövésére is(22:33). A Kádár korszakkal nem volt elégedett. Ekkor tárgyalásokon dolgozott, mint népi ülnök. Ezekről a tárgyalásokról is mesél pár történetet(24:28).Az interjúalany arról beszél, hogyan lett bírósági ülnök(27:08).

00:00-01:09 Születés, család, munka. 01:10-29:29 Nyilasok, '45, zalaegerszegi laktanya, kivégzések, II. Világháború, barakkok, besorozás, ukrán katonák, francia páncélos támadás, munka a német családnál, amerikai tábor, börtönben töltött 28 nap, hazajutás. 29:30-39:13 katonai kiképzés, élelmezés, faust, statárium, kivégzések, ukrán katonák.39:14-44:40 Tisztiiskola. 44:41-01:06:33 1956, forradalom utáni boldogulás, munka.

Az interjúalany beszél családjáról és a zsidó törvények hatásáról (-4:20), majd kitér a lakóhelyük részletes bemutatására (-8:09). Beszél tanulmányairól a polgári iskolában, apja munkaszolgálatba hívásáról, kitér arra, hogy az Aréna úti zsinagóga gyermekkórusában énekelt (némi pénzt keresett ezzel); Felvidék, majd Erdély visszacsatolását a zsidó tanulók is örömmel fogadták, bár nem engedték őket Kassára tanulmányi kirándulásra; nyomdász tanuló akart lenni, de csak zsidó nyomdába fogadták fel tanoncnak (-13:45). Beszél a sárga csillagos házba költözésükről (-16:08), majd egy légitámadás következményeiről (-17:10). Rátér a kisegítő munkaszolgálatra és az itt végzett munkára (romeltakarítás, lakások helyreállítása) (-25:04). Beszél arról, hogy a svájci nagykövetség hogyan segített neki gyermekotthonba kerülni (-28:23). Kitér édesanyja és testvérei sorsára (-30:58). Beszél a gettóba kerüléséről, a mindennapi túlélésről, a szökéséről (élelmiszert szerzett életét kockáztatva), majd visszatéréséről a gettóba (-41:10). Beszél a gettó felszabadításáról, hazatérésükről a lakásukba (útközben majdnem elvitték őket a szovjet katonák málenkij robotra), végül minden családtagja túlélte a vészkorszakot (-44:30)

0:00 családi háttér, gyermekkor 3:15 cselédlány volt egy ortodox zsidó családnál, ahol meg kellett tanulnia főzni nekik 6:50 a bombázások és a légitámadások mindig nagy veszélyt jelentenek, elmeséli, hogy jártak Horthy István ravatalánál, később aztán haza kellett mennie, mert a zsidók nem alkalmazhattak keresztényt 8:29 az orosz katonák elől az erdőben bújtak el 14:34 a zsidó családot, akiknél dolgozott, elhurcolták 22:17 az emberek vegyesen viszonyultak a zsidókhoz, volt aki sajnálta, volt aki kinevette őket; éjjel is zaklatták a családot; elmeséli, hogy a zsidó nőket összegyűjtötték, megerőszakolták, és egymáshoz kötözve lőtték a Dunába 29:39 1947-ben ment férjhez, majd tejkeverőként dolgozott, a földjüket azonban be kellett adni a TSZ-be, a plusztermést be kellett szolgáltatni 40:01 1956-ban a forradalomból nem sokat tapasztaltak

Az interjúalany beszél családjáról, hatvani gyermekkoráról, amelyet tönkretett a II. világháború. (01:36) Beszél Hatvan bombázásáról, amelyet 13 évesen élt át. A vasútállomást és a cukorgyárat bombázták. Az interjúalany a földön dolgozott, édesanyja meghalt a bombázásban, amikor az óvóhelyre tartott. (03:14) Elmondja a zsidók deportálásának történetét, amely időben megelőzte a bombázást. Ő és családja megpróbáltak élelmet adni a cukorgyárba összegyűjtött zsidóknak. Látta a zsidók bevagonírozását. (09:24) Megemlíti azokat a zsidó ismerőseit, akik visszatértek a koncentrációs táborokból. A többségük nem beszélt a történtekről. (10:44) Beszél a hatvani kastélyról, a Hatvani bárói család tagjairól, akiket gyermekkorában ismert. Apja dolgozott is a főnemesi családnak, a báró barátja, bizalmasa volt. Kislányként az interjúalany is telefonosként dolgozott a báró cukorgyárában. (16:00) Nem volt tudomása arról, hogy a II. világháború végén hova vitték a zsidókat. (16:40) Részletesen beszél a hatvani bombázásról, a város mely részét és milyen mértékben érintette a pusztítás. A bombázás miatt ideiglenesen Budapestre kellett költöznie a családnak. (18:48) Beszél a maszekolásról, a rendszerváltoztatás előtti és utáni időszakról. (20:02) Fogalommagyarázat (20:36)

Az interjúalany beszél arról, hogy egy ortodox zsidó családban született (0:53), vall zsidóságáról és arról, hogy 16 éves kora óta párttag (3:54). Mesél arról, hogy két nagybátyja emigrált Palesztinába a 30-as években és megalapították az izraeli hadsereg elődjét (6:00), a koncentrációs táborbeli körülményekről (7:10), arról, hogy kinevették őket, mikor elvitték a gettóból (9:10), a mai magyar közéletben jelenlévő antiszemitizmusról (11:01), népművelő feladatairól (11:52), fia tanulmányairól (12:57), nyugdíjas éveiről (14:14), a zsidó szokásokról, a vallás sajátosságairól, az ünnepekről (15:24). Beszél férjéről (23:59), 1956-os emlékeiről (25:56), a Rákosi-rendszerről (29:22), Marosán Györgyről (30:16), a Kádár-rendszerrel és Kádár Jánossal kapcsolatos gondolatairól (31:41), az 1945-ös hazatérése utáni életről (33:45), tanulmányairól (37:25), nővéréről, aki szintén megjárta Auschwitzot (41:03), munkaszolgálatos édesapjáról (43:28).

Az interjúalany beszél arról, hogy hatottak életükre a zsidótörvények, hogyan kerültek a hatvani gettóba (0:18), illetve hogyan fosztották őket ki a csendőrök (3:20). Beszél arról, hogy bekerültek a cukorgyári gyűjtőbe, később bevagonírozták őket, a Kassánál felszálló csendőrök átadták őket a németeknek, miután rájöttek, hogy nincsenek további értékeik (6:10). Szól megérkezésükrőkl, a szüleitől és rokonaitól való szétválasztásról, Auschwitzról (9:10). Szól arról, hogyan vetkőztették le, alázták meg, borotválták le és etették meg őket (12:52). Beszél arról hogy egy időre Krakkó közelébe mentek dolgozni, ahol a zsidó felügyelőtiszt megverte, mert rá volt kényszerítve (19:20). Később visszavitték őket Auschwitzba, ahol megtudták, hogy a rokonaikat már elgázosították (27:15). Szól arról, hogy az SS eladta őket a német hadiipar számára, így az augsburgi Messerschmidt-gyárba mentek dolgozni. Itt már saját ágyuk és edényeik voltak, ihattak bármikor (35:20). 1945 áprilisának elején áttelepítették a gyárat, de ott már nem dolgoztak, hanem földbe ásott bunkerekben laktak (39:22). Itt fenyőtobozt gyűjtöttek fűteni, és itt érte őket egy vasúti kocsiban a felszabadulás. Az amerikai katonák látták el őket, néhányan a hirtelen hozzáférhető élelmiszer miatt halt meg. Később az UNRRA és izraeliek segítették, de nem akart Izraelben letelepedni, hátha él még az édesapja (42:50).

0:00 családi háttér, gyermekkor, rövid életút 1:35 1944. december 6.-án az édesapját majdnem eltalálta egy bomba Sopronban 3:03 egy pincében rendezkedtek be, hogy túléljék a háborút, március végén jöttek az oroszok 6:36 a faluban a pajták tele voltak emberekkel, sokan bujkáltak 11:19 mesél a környezete férfitagjainak hadifogságba eséséről 13:39 a háború után az élelmiszerellátás akadozott, mindent ellenőriztek, engedély kellett a disznóvágáshoz is, mesél a beszolgáltatások időszakáról 21:31 1956-ra emlékezik vissza, megszűnt az iskolában az orosz nyelv oktatása, a falu közepén volt egy gyűlés 24:34 a Kádár-rendszer egyik legnagyobb hibája a fiatalok kivégzése volt 1956 után, beléptették a pártba, az egyházi esküvőjét sem nézték jó szemmel 28:57 kizárták a pártból 30:10 a rendszerváltoztatás nehéz időszak volt, egyesületet alapítottak 34:57 mesél a helyi plébános leváltásával kapcsolatos ügyről

0:00 a középiskolásoknak őszi mezőgazdasági munkára kellett elvonulniuk a környékbeli TSZ-ekbe 1:54 mesél az oktatás változásairól 6:54 felidézi a piarista iskola államosítását 9:18 visszaemlékezik az oktatásban bekövetkező változásra a rendszerváltoztatás idején 11:13 a könyvtárról beszél, annak legértékesebb darabjairól 13:21 1977-től dolgozott a könyvtárban 14:56 visszaemlékezik az 1956-os eseményekre 17:26 az 1945-ös nagykanizsai világháborús eseményekről mesél, bár komoly károkat nem szenvedett el a város 19:41 a hatvanas éveket idézi fel 22:14 a szakfelügyelői munkájára emlékezik vissza, majd a könyvtárosi tevékenységét részletezi 24:47 a TSZ-mozgalomról mesél, elsősorban környezete emlékanyagát mondja el

Az interjúalany beszél II. világháborút illető emlékeiről, a Földtani Intézet „decentralizálásáról” (0:00), majd tanulóéveiről, zsidó barátnője sorsáról és a nyilas érzelmű osztályfőnök zsidókkal való bánásmódjáról (04:24). Szól a háború utáni változásokról, az államosításokról és a szegénységről (9:45). Rátér a Rákosi-rendszer alatti megfigyelésekre, a vallásszabadság hiányára, elmesélve, hogyan zaklatta egy ávós a villamoson (12:34). Szól iskolái befejezéséről és az egyházi iskolák megszüntetéséről (15:45), tanárként való elhelyezkedéséről, az 1950-es évek iskolájáról (16:50) és a szegénységről (19:35). Az 1956-os forradalommal kapcsolatos budapesti emlékeit is feleleveníti (21:24), kiemelve egy történetet, mikor a forradalmárok el akarták kérni apjától a Földtani Intézet fúróját a Köztársaság Tér alatti katakombák feltárásához (24:32). Szól a káderesítés rendszeréről (25:58) és a Kádár-korszak életkörülményeiről is (27:46).

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, szüleiről és arról, hogy a bátyja hogyan esett hadifogságba a Don-kanyarnál (0:12). Szól arról, hogyan ment el leventeként egy az angol-amerikai bombázókat kémlelő figyelőörsre (5:22), majd hogyan ment el felvételizni a postára (7:24). Szól Magyarország német megszállásáról, és arról, hogyan helyezték át Debrecenbe (11:30). Elmeséli, hogyan élte át Debrecen első bombázását, hogyan keresett magának a későbbiekre óvóhelyet (15:15), majd feleleveníti a város legnagyobb bombázását, kitérve az okozott károkra is (19:40). Szól arról, hogyan költözött ki Debrecen külső részére és volt tanúja az aknásításnak és a Sztálin-gyertyáknak (21:42). Elmondja, hogyan költözött le a posta pincéjébe, és hogyan akart hazatérni Kisújszállásra, miközben azt is látta, hogy a német tankok már gyülekeznek a debreceni páncélos csatára (22:55). Mivel az oroszok már Kisújszálláson voltak, felutazott Pestre, ahol tanúja volt a nyilas hatalomátvételnek (24:24), mire leutazott az Ipolyságba (26:00). Végül arról szól, hogy milyen munkákat végeztek az orosz katonáknak, amikor megszállták azt a térséget is (27:35).

Az interjúalany beszél balti orosz származásáról, rigai gyermekkoráról, a Baltikum jellegzetességeiről (0:40), majd rátér arra, hogyan került a csehszlovákiai Brünnbe egyetemre amerikai sógora támogatásával. Itt ismerkedett meg magyar férjével, és innen költözött Magyarországra (2:30). Szól a Rákosi-rendszer borzalmairól, férje eltávolításáról és zaklatásáról, majd tulajdonképpeni halálba kergetéséről (7:00). Szól az amerikai Memphisben szerzett élményeiről, a fekete és fehér lakosság konfliktusáról, valamint arról, hogy miként népszerűsítette a magyarokat Amerikában. Különösen a magyar tudósok, Neumann János és Szilárd Leó fogta meg az amerikaiakat (9:05). Szól II. világháborús élményeiről, Budapest ostromáról, és arról, hogy nem tudta mivel etetni ikergyermekeit. Dezertált magyar katonák segítettek neki. Arról is szól, hogy az oroszok nem szerették a magyarokat, mert nem ugrottak ki a háborúból (18:06). Rövid időre visszatér a Baltikumban megélt I. világháborúra (23:45), majd értékeli a kommunista és nemzeti szocialista rendszerek bűneit (25:38). Végül a magyar nép különlegességéről beszél (29:52).

0:00 a második világháborús emlékeiről beszél, bányász volt, bányában dolgozott, és mint hadi üzem működtek 3:18 a háború alatt német katonák voltak a németajkú faluban 6:20 Szálasi Ferenc is volt a falujukban, ott lakott Brennbergbányán, találkozott is Szálsaival, akit testőrök kísértek mindenhová, nyilas pártkatonák védték, beszél az „aranyvonatról” is, a faluban osztályozták a különböző aranytárgyakat, amiket a zsidóktól vettek el 10:11 a Szent Koronát is látta Brennbergbányán, a Borbála-aknában, két csendőr őrizte folyamatosan 10:51 Brennbergberg bánya volt Magyarország első szénbányája, 1753-ban nyitották, akkor még külföldi bányászokkal, akiket letelepítettek a környéken 15:00 egy időben Rákosibányának akarták elkeresztelni Brennbergbányát, mert nem tetszett nekik a német név 18:19 a háború után rohammunkát végzet, ami azt jelentette, hogy a kitermelt szenet a falvakra vitték élelemért cserébe, a háború után a szovjetek irányítása alá kerül a bánya, az orosz katonák a bevonulásuk után három nappal már beindítják a termelést 20:57 Brennbergbányát leállítják, mert a vasfüggöny mellett volt, pedig a bányától kaptak áramot, sőt, a bánya gondoskodott a nyugdíjakról is 26:48 1956-ban a soproniakon szénnel segítenek, akik a forradalom miatt nehéz helyzetbe kerültek, (a bányát 1952-ben állították le) 33:54 a határsávbeli életről mesél, nehéz volt közlekedni, gyakoriak voltak az ellenőrzések

0:00 1944-ben bevonult katonának, és a Keleti-Kárpátokba vitték őket, ott védelmi vonalat építettek ki, de a románok átállása miatt hazavezényelték őket, kilenc napig gyalog jöttek, ebben az időben élték meg a kiugrási kísérletet is 3:50 feleskették őket Szálasira, majd elindultak Németország felé, Szombathely közeléből gyalog mentek Bécsújhelyre, ott bevagonírozták őket három zászlóaljjal, Prágán és Drezdán keresztül vonatoztak, és fokozatosan lekapcsolták a különböző századokat, ők viszont Frankfurt közelébe kerültek 6:24 elmesél egy légiriadót, ami ott érte őket Németországban, a várost gyújtóbombákkal bombázták 9:11 elhatározták, hogy megadják magukat akkor, amikor az ellenség jön nyugatról, elfogásuk után Trierbe viszik őket, majd onnan is tovább, elbeszéli a hadifogoly-tábor felépítését 11:52 az amerikaiak aránylag jól táplálták őket, viszont pokrócot és ágyat sokáig nem kaptak 12:53 1945 augusztusában a hadifogoly-tábor francia kezelésbe került, az élelemellátás nagyon leromlik, de át is helyezik őket a tenger partjára, négyszemélyes katonai sátrakban helyezik el, azonban nagyon sokan meghalnak ott a rossz ellátás, és a rossz körülmények miatt 17:08 1945 októberében jött végül hozzájuk az amerikai Vöröskereszt, adomány is érkezett velük a táborba, az ellátás egyből feljavul 21:25 vonattal szállítják őket haza, májusban indítják őket haza, Strasbourgon keresztül 28:05 este jött haza május 27.-én, elmeséli, hogy mi fogadta őt otthon, az oroszok betörtek a lakásukba, a nővére segítségére siető édesapját, és testvéreit a szovjetek agyonlőtték, a nővérét agyonverték