1944 és 1945-ben a Dunántúlra kellett mennie, a háború miatt. Ennek okairól mesél (0:24). A szárazajtai Maniu gárdisták által elkövetett gyilkosságokról is szót ejt, elmeséli a kegyetlenkedés okait, körülményeit(2:42). Amikor Dunántúl (Őrihodos) felé vonultak, Hajdúhadházánál és Debrecennél óriási bombázásba keveredtek, ezen légitámadás menetét mondja el(5:08). Végül Komáromon keresztül jutottak el Őrihodoshoz(8:03). 1945 októberében indultak haza Erdély felé, nyitott vonatkon(9:30). Az orosz katonák amerre jártak raboltak, fosztogattak, szinte mindig részegek voltak(10:01). Jól emlékszik Horthy István halálára és Adolf Hitler öngyilkosságára(11:54). A háború után megpróbált inasként elhelyezkedni, 3 évig végezte az inasmunkát(12:47). Az inasmesterség ről is mesél, ezzel kapcsolatban mond el hosszabb-rövidebb történeteket(14:28).1946-47-ben órisái szárazság tombolt Háromszéken. Messze Aradra jártak el az emberek gabonáért(20:10). A román hadseregben szolgált, sokszor összeverekedtek a románokkal. De nem lázadoztak, mert tudták, hogy kisebbségben vannak. A román hadseregről mesél személyes történeteket(23:08).A TSZ-esítés mindenkit érintett. Sala József 1957-be be is lépett a TSZ-be(kollektívába). A normáknak meg kellett felelni. A TSZ-ek működéséről is beszél(27:50).A TSZ-ből ki akart lépni, de nem engedték el. Pedig lett volna munka szabósegéd munka Sepsiszentgyörgyön(33:45). De 1969 novemberében sikerült otthagynia a kollektivát(35:23).

Az interjúalany beszél családjáról, gyermekkoráról, a gödrei sváb közösség eredetéről (0:05), majd az oktatás és a művelődés lehetőségeiről (5:42). Beszél a II. világháború alatti életről (8:18), majd az orosz megszállásról (12:46). Beszél a háború végétől jelentkező, svábokat ért ellenségességről, édesapja oroszországi kényszermunkára hurcolásáról (19:50), kitérve a tábori élet mindennapjaira (24:32). Beszél a svábság kitelepítéséről (30:30), illetve arról, hogy őt miként vették le a listáról (39:15). Szól arról, hogyan éltek meg édesanyjával a világháború alatt és után (32:07), beszél a zsidóüldözésről (40:27), és arról, hogyan küldték el mindegyik munkából a háború után, mikor kiderült a származása (44:10). Végül édesapja hazatéréséről szól (47:15).

Az interjúalany beszél édesapja I. világháborús szolgálatáról, Przemysl-nél való hősi haláláról (0:00), majd oktatásáról, a salgótarjáni üveggyárba való felvételéről (1:45), és arról, hogyan lett ő az amerikai Owens gép kezelője (5:30). Szól az 1919-es cseh megszállásról, arról, hogy cseh származásúként tudott velük beszélni (8:18), valamint a Horthy-korszak politikai és társadalmi rendszeréről, a világválságról, és arról, hogyan kerekedtek fel munkát keresni (10:40). Útközben csendőrökbe botlottak, s mikor salgótarjáni származásukat megtudta, rögtön kommunizmussal válaszoltak (13:38). Szól a korszak fizetéseiről, megélhetéséről (16:25), valamint a harmincas évek szórakozási lehetőségeiről, kaszinóról, lányokról (18:35). Beszél katonai szolgálatáról (21:40), magánipara megindításáról (23:30), majd a II. világháborúról (26:25). Szól a kárpátaljai bevonulásról, és arról, hogyan fogadták őket (30:35), majd az élelmezésről és a hidegről az ukrán fronton (38:00). Szól arról, hogy ezután Újvidékre küldték 1944-ben (44:00), majd arról, hogy még Ukrajnában hogyan találkozott bújtatott zsidókkal, illetve hogyan került hadifogságba (35:40).