Sport

Az interjúalany beszél születési helyéről, gyerekkoráról (0:26), tanulmányairól (2:55), a jégkoronggal való kapcsolatának kezdetéről (4:02), arról, hogy érettségi után a televíziónál kezdett dolgozni (6:35), majd a Fradi jégkorongcsapatába igazolt, azonban ezzel kettétört tévés pályafutása (7:28). Beszámol arról, miért hagyta abba profi sportpályafutását (12:00), hogyan jutott ki az USA-ba (13:53). Mesél a nagyapjáról, aki huszárként harcolt az első világháborúban (18:52).

0:00 gyermekkor, szülei tanárok voltak 1:50 sportpályafutását tornával kezdte, öt-hat éves koráig, utána síugrónak készült 8:14 Budapesten a Petőfi Gimnáziumban tanult tovább, ott is több sportoló volt, külföldi versenyekre nyugatra kicsit nehezebb volt kijutni 11:48 felvételizett a TF-re, de előtte bevonult katonának 15:44 a katonaság után kezdte a TF-et, mesél az egyetemi évekről 18:54 a székesfehérvári városi tanácsnál dolgozott, ott sporttal foglalkozott 22:31 a városi sportiskolák feladatairól, történetükről beszél 26:09 a Teleki Blanka Gimnáziumnál lett testnevelő tanár, a diákversenyekről beszél

01:20 - Család 02:35 - Gyerekkor 04:10 - Általános iskola, úttörő 05:00 - Gimnázium '71-75, főiskola, 1 év sorkatonaság 06:20 - Kisdobos, úttörő, táborok 14:04 - KISZ, vándortábor 10:35 - Sport-birkózás (úttörő, serdülő, ifjúsági, junior) 21:35 - Ifjú Gárda 26:40 - Főiskola, terepgyakorlat külföldön is (Kijev, NDK) 29:40 - Rendszerváltoztatás, katonaság 34:25 - Család, utazási lehetőségek

Az interjúalany beszél fiatalkori sportpályájáról (1:26), a katonaságról (3:18), profi sportpályafutásáról, olimpiai részvételéről (6:00), az 1972-es müncheni merényletről (8:17), az olimpia folytatásáról, további sportsikereiről, többek között a montreali olimpiáról (11:33), egyetemi tanulmányairól (31:24), politikai ambícióiról, tevékenységéről (33:18).

00:30 - család, gyerekkor, szülők foglalkozása; 05:55 - milyen emlékei vannak iskolás éveiről, melyeket Battonyán és Makón töltött (Battonya, Makó); 07:27 - főiskolás évei, a sport szerepe életében; 14:05 - milyen munkahelyei voltak eddig; 18:30 - milyen lehetőségei voltak a szórakozásra, üdülésre; 20:50 - milyenek voltak a korabeli építőtáborok; 21:30 - milyen elvárásokkal kellett megküzdenie az előző rendszerben betöltött vezető pozíciójában; 23:15 - hogyan működött a Múzeum baráti kör; 23:45 - milyen emlékei vannak az 1956-os forradalomról; 30:00 - hogyan hatott életére a rendszerváltoztatás;

Az interjúalany beszél kőbányai gyerekkoráról, órás édesapjáról és a szegénységről (0:28), majd rátér arar, hogy édesapja halála után kőmalomban kellett dolgoznia, s ezért az oktatása egy időre megszakadt (3:55). Szól II. világháborús emlékeiről, zsidó vallásukról, majd 1943-as kikeresztelkedésükről (5:35). Szól arról, hogy édesapja résztvett a Tanácsköztársaságban, és őt is meggyőződéses kommunistának nevelte (6:48). Szól arról, hogy a háború után két nővére olyan gyerekotthonba került, ami az Izraelbe településre készítette fel őket, s így 1948-ben valóban egy kibucba települtek (8:36). Szól arról, hogy a gettó megalakulása után úgynevezett vegyesházban éltek, édesapját pedig munkaszolgálatra vitték. Egy rosszindulatú magyar rendőr az édesanyját is megpróbálta elvinni, de egy másik magyar rendőr ezt megakadályozta (10:45). Édesapja megszökött a munkaszolgálatról egy hónap után, amihez egy csendőr jóindulatú félrenézése is kellett, ám ekkorra már vesebajt kapott és hamarosan meghalt (12:42). Arról is szól, hogy elhatározta, ki kell törni a szegénységből, valamint arról, hogy milyen könyveket írt az évek során (13:55). Beszél sportkarrierjéről, amit 1950-ben kezdett a Törekvés egyesületben (17:33), majd a külföldi utazásairól szól (23:15).

Az interjúalany beszél családjáról, és arról, hogy a front kellős közepén született 1944-ben (0:48). Szól oktatásáról és családjáról (2:00), majd rátér arra, hogyan határozta meg a családi nevelés és a sport a későbbi előmenetelét (4:28). Beszél édesapjáról, Szikszóra költözéséről (6:51). Szól oktatásáról és a sport szerepéről (10:35), majd orvosi hivatástudatának kialakulásáról, a versenyszerű sportról, annak társdalami támogatottságáról az 1950-es években (15:55). Szól arról, hogy a szocialista gazdaság mellett is minden nyáron dolgozva kellett fenntartania magát (20:52). Beszél Trianon hatásáról, a szomszédos országokban élő magyarság kisebbségi helyzetéről (24:30). Beszél Kiskunmajsa szociális és gazdasági helyzetének fejlődéséről, a tanyavilág háttérbe szorulásáról, valamint a cigányság egészségügyi és társadalmi helyzetéről (27:30). Szól az 1970-es, 80-as évek gyakori betegségeiről, és arról, mennyire másak napjaink problémái (29:30). Szól hitéletéről és a vallás fontosságáról (29:30), majd politikusi hivatásáról és a rendszerváltoztatásról (36:30). Végül elmeséli, hogy egyszer egy súlyos balesetet szenvedett orosz katonát kellett volna ellátnia, de az orosz bürokrácia nem hagyta, hogy magyar orvos lássa el a sebesültet (39:17).

Az interjúalany beszél Budapest ostromáról, a szovjet megszállással, a szovjet katonákkal kapcsolatos emlékeiről (0:33), a Rákosi-korszakról (2:21), a Nagy Imre-féle enyhülésről, amely pozitívan befolyásolta a család életét (3:48). Mesél édesapja 1956-os forradalommal kapcsolatos tevékenységéről, amelyet Kádárék meglehetősen pozitívan értékeltek a forradalom leverése után, és szabadon szervezhette külföldön bizonyos termékek exportját (5:20), bátyja disszidálásáról, a forradalomban vállalt szerepéről, az október 25-i vérengzésről (9:40), tanulmányairól, arról, hogy Ortutay Gyulának köszönhette, hogy felvehették az egyetemre (16:11). Beszámol a család lakáshelyzetéről (19:10), az első tévéjükről, a tévéadásokról (22:13), az első számítógépekről (25:10), utazási élményeiről (27:45), a rendszerváltoztatással kapcsolatos illúziókról, a sportszurkoló és a kommunizmus kapcsolatáról (31:28).

Az interjúalany elmeséli, hogy származása, illetve későbbi 1956-os tevékenysége miatt miért nem sikerült hosszú időn keresztül megfelelő állást találnia, és hogy hogyan sikerült az 1970-es években beindítania egy lovastúrák szervezésével foglalkozó vállalkozást. 0:12--születés, család; 1:15--továbbtanulása, miért nem sikerült tengerésznek lennie és hogyan tanult tovább, és milyen nehézségekkel kellett szembenéznie származása, illetve 1956-os tevékenysége miatt; 4:2--hogyan kezdett az 1970-es években idegenforgalmi tevékenységbe; 14:37--hogyan működtek a szocializmusban a lovastanyák, milyenek voltak a lovastúrák

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, az Avasi lakótelepi lakásról, a lakóközösségről, ahol nem volt rétegződés, összejárt a munkás és az értelmiségi (0:00). Szól az 1980-as évek mindennapi életéről, a bulgáriai nyaralásokról, valamint a sportéletről, annak közösségteremtő erejéről, a mályi tavi vitorlázásról (5:40). Szól vitorlás válogatottsági kerettagságáról, arról, hogy külön Európa-bajnokság volt keleten és nyugaton, valamint arról, hogy mennyire meglepte a Fertő-tavon a határsáv határvédelmi készülete (7:55). Télen síelni jártak, ami akkor nem számított gazdag sportnak. Éppen a nyolcvanas években kezdett szétválni felső és alsó rétegre a társadalom. Arról is szól, hogy harmincéves szülei akkor nyaralót tudtak vásárolni, valamint arról, hogy a társadalom nagy része pluszmunkákból tudott pénzt szerezni (10:15). Szól a KGST hiánygazdaságának kijátszásáról, mint amilyen a "pulóverezés" volt (13:10). Szól arról, mennyire volt nyilvános akkoriban a politika (15:30), valamint említi Brezsnyev temetésén, amin gyermekként nagyon meghatódott (17:00). A moszkvai és Los Angeles-i olimpiákról is beszél, például arról, hogy az orosz vitorlásokat mindig két kadét kísérte, akik teljesen kiszolgálták a sportolókat (18:20) . Szól arról, amikor a sportegyesülettel fel kellett vonulni május 1-jén, valamint az úttörőmozgalomról és a szabályairól (20:25). Elmeséli, hogy mikortól kezdve nézték el az úttörőnyakkendő szokatlan viselését, valamint azt, hogy neki nem is kellett már KISZ-tagnak lennie (23:30). Szól arról, hogy miként élte meg a rendszerváltoztatást, majd a taxisblokádot (25:18). Szól arról, hogy a közelükben tüntető taxisokat teával kínálták, valamint arról, hogy a blokád véget vetett a rendszerváltoztatáskor még egységes közhangulatnak (28:40).

Az interjúalany beszél fiatalkoráról, arról, hogy milyen oktatásban részesült, hogyan tanult tovább és hogyan sikerült elhelyezkednie. Mesél a katonaéveiről, és a rendszerváltoztatás időszakáról is. 0:10--gyermekkor, szülei, hogyan találkozik a családjában két különböző identitás, milyen oktatásban részesült; 5:53--hogyan költöztek vidékre az 1970-es években, milyen hatással volt ez rá; 9:0--milyen szórakozási, sportolási lehetőségek voltak fiatalkorában vidéken; 13:45--továbbtanulása az autóforgalmi szakközépiskolában; 18:33--emlékei a kisdobos és az úttörőmozgalomról, miért nem lépett be a KISZ-be; 21:35--hogyan viszonyult a társadalom ahhoz, hogy tovább tanult; 23:28--mi történt a szakközépiskolás évek után, hogyan tudott a saját lábára állni és elhelyezkedni Budapesten; 28:15--katonaévei; 33:21--hogyan hatott a karrierjére az, hogy nem lépett be a pártba, és miért nem lett párttag, milyen problémája volt az akkori rendszerrel; 37:9--emlékei a rendszerváltoztatásról

Édesapja lakatosmester volt, édesanyja pedig szakácsnő(0:52). A szolnoki Tabánról(városnegyed) beszél (2:19). 70 házból állt, kb 300 lakója volt, egyszerű emberek(3:34). A Zagyva partján állt egy focipálya(4:07). Fodor Tivadar családi háza műemléki védelem alatt állt - egy darabig támogatást is kaptak ennek a háznak a fentartására(04:37). Ez a ház több mint 200 éves volt(6:17). Mivel a ház állapota egyre rosszabb lett, 1995-ben el is kellett adniuk(6:47). Szolnokon ez a ház volt az egyetlen népi műemlék, de sajnos nem sikerült megóvni(7:34).A sipos téri iskolába járt, jó tanárok képezték. Az interjúalany erről is ejt pár szót(7:54). Az a véleménye, hogy a sport mindenkit jó irányba terelt. Az iskolában legtöbben focizni szerettek, de voltak kézilabdázók is (9:33). A foci jó kezekben volt Szolnokon, mert a Szolnoki Légierő csapata még a Puskás Ferenccel felálló Bp. Honvédot is megszorongatta(10:27). Komoly edzések folytak, ez tartást is adott az embereknek(11:40). Tabánban elég rossz körülmények voltak, de összetartó közösség volt. Az interjúalany beszámol a szolnoki futballcsapatokról, azok szerepléséről (12:36). Az akkori szurkolás sokkal kulturáltabb volt, ellentétben a maival(13:26). Fodor Tivadar elmeséli, hogyan került a tabáni focicsapathoz(15:22). Valamint mesél a tabániak más szórakozási szokásairól, pl. gombfoci(16:59). Továbbá egy "Lator" nevű fiúról is előad egy történetet(19:10). Fodor Tivadar a nem sport jellegű szórakozási lehetőségekről is nyilatkozik(20:01). Az iskolai bálokat is szerveztek, a diákok nagyon várták, mivel az egyik legnagyobb esemény volt(22:15). De a családok inkább összejártak, közben beszélgettek, kártyáztak(22:59). Az akkori szegénység nem törte meg az ottaniakat(23:31). (24:40). A helyi kommunista agitátorok a "piaci legyek" közül kerültek ki(24:39). A Tabán nagyon kedvelt témája volt a művészeknek, ennek okairól beszél Fodor Tivadar(26:46). Az ottani művészekről és azok munkájáról is megtudhatunk pár információt(29:22).

0:00 családi háttér, gyerekkor, Budapesten született 5:36 gyermekkorában sokat focizott 6:20 édesapja 1956-ban pont az ÁVO-ban volt katona, de leszerelt a többiekkel együtt, ő mint futballista volt ott, de 1956-ban a rádióhoz vezényelték, ott lőtték agyon a barátját, aznap hazajött 10:16 iskolai élményeiről mesél, autószerelő lett, otthon volt lehetősége látni egy műhelyt 12:19 sportállása volt futballistaként, nem kellett sokat dolgoznia 15:33 focizott és dolgozott az Ikarusban is, végül sikerült lakást kapnia 18:12 a GMK-król mesél, továbbá arról is, hogy minden nyáron el tudtak menni nyaralni 22:18 elmeséli, hogy a rendőrök megverték az egyik barátját 24:58 telefont például nagyon nehezen lehetett szerezni, külön igénylés kellett hozzá, az autóra éveket kellett várni 27:00 beszél a korabeli sportélet, és az állam kapcsolatáról, valamint a fociéletről

Az interjúalany beszél magáról, családjáról (0:11), gyerekkoráról (1:06), tanulmányairól (2:32), a tanítóképzőről, tanítói gyakorlatáról (5:50), második világháborús emlékeiről, édesapja megöléséről (7:30), a pedagógiai főiskola elvégzéséről, későbbi munkájáról (11:56), az MHK-mozgalomról (14:19), a politika és az oktatás viszonyáról (16:03), a korabeli ünnepekről (17:50), osztályfőnöki munkájáról (18:30), esküvőjéről (20:03), vöröskeresztes munkájáról (21:10), lány tanítványainak érettségiztetéséről (22:25), sportbemutatókról (23:52), az Országos Sportnapokról (24:47), kitüntetéseiről (25:20).

0:00 azt ötvenes években a gyerekek között meghatározó volt a sport, az egyszerűbb sportokat volt lehetőség választani 3:07 a Rákosliget csapatában kezdett focizni, mesél az iskolai focilehetőségekről 7:16 a kerületi sportéletről beszél 10:41 az úttörő bajnokságokban játszottak gyerekként 14:57 mesél a korabeli felszerelésről, pl. a futballcipőről, vagy a pályákról 20:12 a középiskola után a BVSC-nél helyezkedhetett el 23:24 az élsport kiváltságos helyzetet jelentett, lehetett pl. útlevelet kapni 26:04 mesél az élsport utáni időkről, sportfelügyelői állást vállalt a tanácsnál

0:00 családi háttér, gyermekkor, édesanyja pedagógus, édesapja gazdálkodó volt, beszél az politika hatásáról a családi életére 6:56 az iskolás élet alatt a szülei járatták zenére, később inkább a sport felé fordult 13:41 Kiskunfélegyházán folytatta középiskolai tanulmányait, kollégistaként, mesél a kollégiumi életről 17:11 jelentkezett az egyetemre, nagyon nagy volt a túljelentkezés, neki sem sikerült, a katonaságtól való leszerelés után állást ajánlottak neki az iskolában, a nagy gyerekbumm miatt sok helyen dolgoztak képesítés nélkül, később azonban levelezőn elvégezte a tanárképzőt 22:05 akkoriban a fizetési viszonyok teljesen mások voltak, mesél arról, hogy mire tudta költeni a fizetését 25:30 a külföldi utazásokra emlékezik vissza, kelet felé könnyebb volt utazniuk azoknak, akik jobbak voltak a mozgalmi életben, később azonban az utazási lehetőségek bővültek, neki az is volt a gondja, hogy a katonaságnál alá kellett írnia egy nyilatkozatot, hogy három évig nem megy külföldre, kijutott Erdélybe is, ahol sokkal keményebb ellenőrzés volt, mint Magyarországon 32:31 elmeséli a kalandját, amikor ellenőrzik a hatóságok, és azt hitték, hogy a kiskunfélegyházi laktanyát akarta kikémlelni 37:41 a rendszerváltoztatás egy teljesen új lehetőségeket hozó korszak volt, nagy várakozás előzte meg, sokan várták az életük jobbra fordulását

0:00 családi háttér, egy Romániából átköltözött családban született, a revízió idején visszaköltöznek, de a revízió után ismét Magyarországra költöznek 8:18 a debreceni egyetemen történelem-földrajz szakra veszik föl, később Kunszentmiklóson lesz gyakorló tanár 11:28 az 1956-os eseményekre emlékszik vissza, Kunszentmiklóson a kollégiumhoz mentek a tüntetők, felvonultak, a tanítás elmaradt 15:21 1957 januárjában átkutatják a kollégiumot 17:58 később behívják a rendőrségre, majd elviszik, de végül hazaengedik 22:02 odaköltöznek a szüleikhez, ekkor kéri az áthelyezését Balatonfűzfőre, az ottani szakmunkásképző kollégiumába 25:01 mesél a kollégiumban töltött időkről, és a munkáról, a kollégiumban szigorú rendszer volt, központosított rendelkezésekkel

Az interjúalany beszél a családjáról (0:28), édesapja második világháborús hadifogságáról (1:08), gyerekkoráról (2:16), tanulmányairól (3:21), a kisdobosként és úttörőként átélt élményeiről (8:57), KISZ-tagságáról (10:26), a szórakozási lehetőségekről (12:11), munkáiról (14:23), a katonaságnál eltöltött időszakról (16:27), az 1956-os forradalomról (19:00), a sportolók helyzetéről a Kádár-korszakban (21:45), külföldi útjairól (24:25), a Kádár-korszak válságjelenségeiről (26:16), a rendszerváltoztatásról (27:41).

Az interjúalany beszél arról, hogy hogyan került kapcsolatba a karatéval, milyen és hogy hogyan tudott ennek kapcsán külföldre utazni. Mesél ismerőseiről, akik disszidáltak, megjárták Recsket, illetve 1956-ban katonaként szolgáltak Mosonmagyaróváron. Szól saját katonasággal és KISZ-szel kapcsolatos élményeiről is. 0:26--születés, iskolák, hogyan kerül kapcsolatba a karatéval 4:20--külföldi utazásai a karate révén 6:00--milyen ellenőrzéseknek esetek alá a Sopronba járó egyetemisták 11:14--milyen nagyobb külföldi versenyeken tudott részt venni 13:30--egy ismerősének Recskről és a disszidálásról őrzött emlékei 17:00--egy másik ismerősének emlékei a mosonmagyaróvári sortűzről és Dudás Istvánról 21:15--milyen lehetőségei lettek volna a disszidálásra, milyen különbséget látott az akkori külföldi és helyi viszonyok között 24:30--a katonasággal és a KISZ-szel kapcsolatos emlékei

Az interjúalany beszél családjáról, iskolaéveiről, ezen belül a hagyományos és a szocialista nevelés együttéléséről (0:06). Beszél nagyszüleiről és társadalmi helyzetükről, a kulákká nyilvánításról (11:38). Gyerekként élte meg az 1956-os forradalmat Szolnokon (14:38). Beszél családja politikai beállítottságáról és arról, hogy miért nem disszidált a család 1956 után (18:23). Szól a sport szerepéről (23:35), a katonai szolgálatról (30:30), valamint a művészetpolitikáról és a művészek helyzetéről a Kádár-korszakban (36:50). Végül annak történetét meséli el, ahogy társaival egy művészeti iskolát szerettek volna létrehozni Szentendrén, ami kiváltotta a politikusok rosszallását (43:04).

Az interjúalany röviden megemlíti, hogy apját 1944-ben behívták katonának (0:02), beszél a tanyasi életkörülményekről (0:47), a szovjet megszállásról, a katonák viselkedéséről (2:50), nagyapjához költözéséről (6:09), saját lakás vásárlásáról, a beszolgáltatásokról (7:34), a tanyasi iskoláról (8:26), a kanászéletről (röviden említi a második világháborút követő inflációt) (10:56), majd édesanyja, és saját későbbi munkáinak felsorolásával folytatja (14:49): kitér a "gyógynövényes" munkára (16:37), a fonalgyárban végzett tevékenységére (22:09), több termelőszövetkezet összevonásával kapcsolatos munkájára (24:24), majd a hely sportélet sajátosságait taglalja (25:50). Beszámol a falu fejlődésének főbb mozzanatairól (29:38), a gyapottermelés megindulásáról (30:14), végül arról, hogy milyen pozitív hozadéka van annak, hogy szocialista mintafaluvá választották ki Székkutast (33:44).

A 91 éves Palásthy úr Kassán született. Beszél arról, hogyan fogadták Csehszlovákiában élő magyarként a bécsi döntést (0:00), majd rátér az ottani oktatás leírására (4:35), különös tekintettel a nyelvtanulásra (9::02) és a szórakozásra, művelődésre (12:30). Beszél második világháborús katonai szolgálatáról és ausztriai brit hadifogságáról (17:45). Ottani esküvőjéről (23:40) is szól, valamint a hazatérés nehézségeiről (26:20). Szól a Benes-dekrétumokról és a többnemzetiségű Csehszlovákia felépítéséről (28:15). Rátér a szlovák nacionalizmusra és a csehszlovák-magyar lakosságcserére (32:35). Magyarországon a szegedi tanítóképzőben helyezkedett el, ahol meglepte az ottani osztálytagozódás a felvidéki egyenlőség után (36:12). Beszél a szovjet rendszer kilépüléséről, a szaktudás hiányáról, és bátyja koncepciós peréről (39:03). Szól arról, miként figyelték őt is, mikor tanárcsere programon vett részt Szabadkán (44:24). Szemét operáltatni Svájcba szeretett volna utazni, ezért előtte és utána el kellett mennie az ÁVH-ra (47:38). Beszél arról, hogyan kérték fel később az ávósok, hogy legyen a csapatuk edzője (49:20).

Az interjúalany elmeséli családjának történetét. Hatgyermekes családból származik, jó eszű, eleven gyerek volt. Szolnokon érettségizett, a Szegedi Egyetemre vették fel matematika-fizika szakra, de anyagi okok miatt fizikai munkát kellett vállalnia. (02:54) Országos válogatott diszkoszvető volt, így végül az 50-es évek elején a TF-re került. A TF-en és a Fradinál is dolgozott közben, így elég jól meg tudott élni. (06:02) A diploma megszerzése után Szolnokra került testnevelőtanárnak 1955-ben. (08:30) A Szolnoki MÁV edzője is volt. Torokvérzés miatt tanári és edzői pályáját fel kellett adnia, az ifjúsági mozgalommal kezdett foglalkozni 1963-tól. Sportfelelős lett, a megyei edzőképzést vezette, a megyei ifjúsági sportot felügyelte. (12:26) 1972-ben Szolnokon rendezték az első diákparlamentet, ennek szervezését sokáig az interjúalany többedmagával végezte. Számos programot rendezett az iskolásoknak, gyakorlatilag szabad keze volt. (14:08) Szolnokon 1974-ben tanácselnök-helyettes lett. Elsősorban a művelődéssel, oktatással, sporttal, egészségüggyel és szociálpolitikával foglalkozott. Később feladatköre bővült. (15:36) A legfontosabbak a különböző építkezések voltak (lakások, sport- , oktatási- és közszolgálati épületek). Közel 9.000 lakás épült. Sok volt a gyerek és egyre több család költözött be a városba. Szolnok a 70-es években épült ki, ez főleg az új ipari üzemeknek és az építőiparnak volt köszönhető. (21:56) Beszél a rengeteg gyerek elhelyezésének problémáiról. Az interjúalany részt vett a Széchenyi Gimnázium létrehozásában 1986-ban. A megterhelés miatt lemondott a tanácselnök-helyettesi tisztségről és elfogadta a létrejövő gimnázium igazgatói posztját. Sikerült összeszednie egy jó tanári kart. Több gimnáziumba ellátogatott, hogy tapasztalatokat szerezhessen. A gimnáziumot végül a Honvédelmi Minisztériummal közösen hozták létre, így az ország minden pontjáról érkeztek ide a gyerekek. Az interjúalany volt a felvételi bizottság elnöke, elérte, hogy a diákokat érdemeik és ne kapcsolataik alapján vegyék fel. Két év alatt az ország legjobb atlétikai csapata alakult ki Szolnokon. Az iskola nagyon hamar 20 osztályos gimnázium lett. (31:10) Az interjúalany büszke a Szolnokon végzett munkájára, mind a sport, mind az oktatás terén (33:32)

0:00 a Testnevelési Főiskolán töltött éveiről beszél, a férfiak akkor csak két év szolgálat után jelentkezhettek, a mindennapi egyetemi életre emlékezik vissza 4:31 a fiúk fokozatosan eltűntek a padokból, mert egyre többen kikerültek a frontra, a hirdetőtáblán pedig megjelentek a gyásztáviratok 7:51 mesél a kosárlabdában elért eredményeiről, a mesél a különböző sportágakról 9:45 a Margit-híd felrobbantásáról mesél, két ismerőse a robbantás túlélője volt, az ő történetüket mesél is 13:09 mesél a légiriadókról, és a bombázásokról, ezek egyre sűrűbbek lettek 18:05 1944 őszén még elindult az oktatás, de a létszám már nagyon megcsappant, novemberben az évnek vége lett, mert a katonaság költözött be az épületekbe, de ő nem tudott hova menni, a családja elmenekült már Szegedről, csak úgy maradhattak, hogy állományba vették őket 22:20 később ott sem maradhattak, egyik évfolyamtársához ment, de a házat találat éri, így egy kocsival és egy menetlevéllel átmenekülni Pestre, ott egy családnál lakott márciusig 24:18 az utazás nem volt könnyű, mert a vonat szakaszosan járt, Nagykőrösig jutott el, onnan gyalog ment Kecskemétre, onnan pedig Szegedre utazott, májusban Budapestre tehervagonok tetején tudott visszautazni 26:57 a háború után a kosárlabdát folytatta, nem volt sportmezük, cipőjük, nem kaptak a pályán kívül semmit 30:41 a háború után a semmiből kellett indulni, az üzletekben nem volt kapható semmi, a háború után, amikor gyermeke volt, nem volt tüzelőjük 34:12 mesél az inflációról, és a jegyrendszerről 37:02 a férjét feljelentették a népbíróságon, de felmentették, viszont ez a meghurcolás nagyon súlyos teher volt a családnak, mindennap várták azt, hogy jönnek értük 39:35 a férje nem taníthatott tanár létére, ezért órásmester lett, csak 1962-ben tudott tanárként elhelyezkedni 45:08 1949-ben áthelyezték a tanárképző főiskolára, így lett tanár 46:37 mesél az ötvenes évek sportéletéről, a szovjet szisztémát akarták a bajnoki rendszerben megvalósítani 49:40 a Munkára, Harcra Kész mozgalomról mesél

Az interjúalany beszél a családjáról (1:10), tanulmányairól, az iskolai sportéletről (1:48), arról, hogy édesapja megjárta a Don-kanyart, majd hadifogságba került (8:34), visszatér a családja bemutatására (11:10), majd hosszan mesél a kollégiumról, kollégiumi munkájáról, a szakmunkásképzésről (18:05).

0:00 családi háttér, gyermekkor, édesapja Diszel község körjegyzője volt, édesapja vívott, emlékezik a berlini olimpia sikereire 4:40 a háború után teljesen kirabolják őket, édesapjának egyetlen ige maradt, ő az olajiparban helyezkedett el 6:45 1956 után a Volánnál, majd a Finommechanika Vállalatnál dolgozott 7:48 a leventemozgalomra emlékezik vissza, 1943-44-ben volt levente, 12-13 éves kortól volt kötelező, alaki kiképzést kaptak, ugyanakkor nagy hangsúlyt fektettek a sportra, (úszás, ökölvívás, birkózás, foci), ezek a hadászathoz is kellettek 11:58 a leventemozgalomban inkább 1938-tól volt erősebb a politikai felhang, erősebbé vált a háborús orientáció, az ötvenes évek sportsikerei a korábbi leventemozgalomból is fakadtak 14:38 ő csak egy évig volt levente, sőt a frontra is hívták őket, mert a szovjetek már Magyarországon harcoltak, főleg 12-13 éveseket, többen is a szovjet táborokban végezték 16:58 mikor elérte Nagykanizsát a háború, ő elment az olajiparosokkal Németországba a front elől, részben nyelvtanulás okán is, a szülei nyelvismeretéről is mesél 19:30 Nagykanizsát a bolgárok foglalják el, akik nem bántak jól a lakossággal 20:42 elviszik őt is közmunkára a háború idején, tankcsapdát és futóárkot ásni, az édesapja emiatt összeütközésbe kerül a nyilasokkal, ezért küldik az olajiparba dolgozni 24:05 1957-ben elbocsátják politikai okok miatt, az új állásából szintén elküldik a próbaidő után 26:22 1947-ben Nagykanizsán megalakul a vívó szakosztály, és ő is jelentkezik, mert édesapja vívó volt, de a szakosztály megszűnik, 1959-től ismét részt vesz a kanizsai vívószakosztály működtetésében, mesél a vívócsarnok építésének megszervezéséről 32:50 a Magyar Vívószövetségnél is dolgozott, beszél a vívás miliőjéről, Gömbös Gyula idejéből mesél el egy vívással kapcsolatos történetet 40:54 a vívószakosztály még mindig működik, ez a legfontosabb eredmény

Az interjúalany 1948-ban született Kiskunmajsán. A család nehéz helyzetbe került, házukat és földjüket elvették, kilakoltatták őket, Kiskunfélegyházára kellett költözniük a nagyszülőkhöz. Édesapja századosként leventéket képzett ki, 1944-ben frontszolgálatra jelentkezett, majd hadifogságba esett. Miután hazatért Kiskunmajsán bíró lett. Mivel a kommunisták szorongatták, kitanulta a villanyszerelői szakmát és abban dolgozott. Sopron környékén kapott állást, így az interjúalany nagyon keveset látta az édesapját. (04:52) Beszél iskolás élményeiről. Osztályidegen (apai és anyai részről is vitéz felmenői voltak) mivolta miatt hátrányosan megkülönböztették. Mire végzett az általános iskolával, már mehetett gimnáziumba, majd egyetemre. (10:22) Elmondja hogyan vették el a család kiskunmajsai vagyonát, telkét, házát egyik napról a másikra. 1948-ban egy Jugoszláviából menekült 16 éves magyar lány érkezett hozzájuk, 2 hónapig bújtatták. A rendszerváltoztatás után újra felkereste a családot az egykori bújtatott, azóta is tartják a kapcsolatot. (14:38) 1950-ben kellett elhagyniuk Kiskunmajsát. Édesapja a komlói bányában kapott villanyszerelői állást. Jól keresett, de az osztályidegenség miatt nem költözhettek a bánya közelébe. Közben mindig neveltek 1-2 állami gondozott gyereket is. (17:52) Az 1956-os forradalom Budapesten érte a családot. (23:24) Beszél gimnáziumi éveiről. A tanárokat nagyon tisztelték. Tudás és kapcsolatok segítségével került a Marosvásárhelyi Főiskolára. (31:42) Életének nagy részét a sport töltötte ki. A főiskolán nagyon jó baráti kapcsolatba került hallgatótársaival. (35:02) A főiskola után futballból próbált megélni, de nem volt elég a fizetés, így TSZ-ben lett főagronómus. 1978-ban ajánlottak fel neki tanári állást, pedig semmilyen képesítése nem volt. Már tanárként kezdett el testnevelésszakon tanulni Szegeden. Közben kollégiumvezető is lett. (38:24)

0:00 családi háttér, gyermekkor 2:29 mint úttörő, volt a csillebérci táborban, az ottani tapasztalatait ifjúsági vezetőként kamatoztatta 4:22 lehetősége volt sportolni, és a kultúrával foglalkozni 7:30 elnyeri a járási művelődési ház igazgatói posztját 9:46 1956-ban nyert felvételt a tiszti iskolára, de a forradalom után leszerelt, és a jászberényi hűtőgépgyárban helyezkedett el 13:55 a hatvanas évek elején megszűnt a vállalat, és elhelyezkedett az április 4.-e gépgyárban, mesél a munkás kollektivájukról 19:51 1957-ben párttag lesz, felidézi a motivációit 21:30 1956-ban tiszti iskolás volt, harci cselekményekben nem vett részt 26:50 mesél a vállalat szociális intézményeiről 31:45 ezek az idők a rendszerváltoztatás után bajba került, kilátástalanná tette a környék helyzetét

Az interjúalany beszél az 50-es, 60-as évek sportéletéről és focistaként befutott karrierjéről. 0:45--születés, család, iskolák 2:10--a II. világháborúval és a megszállással kapcsolatos emlékei 4:54--hogyan került kapcsolatba a labdarúgással, milyen volt a korabeli sportélet, hogyan támogatták a sportban tehetséges gyermekeket az iskolák 8:44--hogyan figyeltek fel arra, hogy tehetséges a fociban, hogyan lesz a Honvéd tartalékos játékosa, milyen csapat volt akkoriban a Honvéd 12:50--házassága, hogyan jut lakáshoz, milyen munkát végez, milyenek voltak a korabeli focisták, kikkel került kapcsolatba közülük 17:05--volt-e lehetősége arra, hogy külföldön játszon, a politika és a futball kapcsolata, foci a mindennapokban 19:45--milyen szakmát tanult a foci mellett, milyen egyéb sportokat űzött 23:30--hogyan kezdett rajzolni

Az interjúalany 1933-ban született Szentesen. Apja kertész volt, anyja háztartásbeli. A négy testvér közül ő volt a legfiatalabb. (00:48) 1940-ben kezdett iskolába járni. Beszél a Klebelsberg által építtetett tanyasi iskolákról, amelyek egyikébe járt elemibe. 1942-ben vezették be a nyolcosztályos iskolát. Beszél az oktatás menetéről. Az egészséges életmód és a fűtés hiánya miatt sokat gimnasztikáztatták a diákokat. A háborús időszakban össze kellett vonni több osztályt. (07:52) A háború után kapott kedvet a sporthoz az iskolai testnevelőórák hatására. Elsősorban futott, úszott és gátat ugrott. (10:12) Beszél arról, hogyan élte meg gyerekként a II. világháborút. Apja katona volt, 1944-ben hazaszökött. A jegyrendszer miatt nehéz volt hozzájutni a szükséges élelemhez, árucikkekhez. Szentest nem bombázták, de hallotta és látta a szegedi légitámadásokat. Egy repülőgépet a közelben lőtték le, a néger pilótának sikerült ejtőernyővel kiugrania. Ez az akkor gyermek interjúalanynak maradandó élmény, mert akkor látott először lezuhanó repülőt, ejtőernyőt és négert. (16:26) 1944 szeptemberében érte el a Vörös Hadsereg Szentest és környékét, ez jelentette a harcok végét. Azonban a háború utáni évek sem voltak könnyebbek, többször éhezett a család, szinte mindenüket elvették. (18:06) Az iskolában előnyben volt, mivel mindig egy fejezettel a diáktársai előtt járt. Mire középiskolába került a háború után, már teljesen más volt az iskolarendszer szellemiségben és oktatási rendszerben is. Az interjúalany közgazdasági gimnáziumba került. Oroszt kellett hivatalosan tanulnia, de mivel nem volt képzett orosz szakos tanár, sok esetben latint oktattak. (24:22) 1948-ban lehetett már egyértelműen tudni, hogy Magyarország a szocialista táborba kerül. Innentől kezdve a hangulat is háborús volt, főleg a jugoszláv-szovjet konfliktus miatt. (27:02) Hogy a fiatalok készek legyenek a háborúra már a sorkatonaság előtt, elindult az MHK (Munkára Harcra Kész) Mozgalom. Azonban valódi célját a mozgalom nem érte el, hanem a magyar sport utánpótlásbázisa lett. Elsősorban atlétika gyakorlatok voltak, sok futót nevelt ki a Mozgalom. Az MHK versenyeken kiemelkedő teljesítményt nyújtókat kiemelték, így került az interjúalany a Szegedi Vasutas Sportegyesülethez, mint atléta. (32:40) Az interjúalany 1952-ben döntötte el, hogy testnevelőtanár lesz. Elmondja, hogyan jutott be a Testnevelési Főiskolára. Beszél a TF-en zajló oktatásról. A TF viszonylag konzervatív iskolának számított, elsősorban jó testnevelőtanárokat akartak képezni, nem a szocialista embertípust létrehozni. Kiváló szakemberek oktattak, nem a párthűség volt az elsődleges. (41:10) Sok élsportolót személyesen is ismert. Egyesek tanították, többekkel együtt tanult. Az iskola elvégzése után nem dönthetett arról, hova kerül, így nem mehetett haza Szentesre. Végül olimpikon barátjának a segítségével Vácra került. (44:46) Az interjúalany beszél az OTHS-ról (Országos Testnevelési Sporthivatal). Nem volt külön minisztériuma a testnevelésnek, hanem ez a társadalmi szervezet intézte az ügyeket. Ide tartozott a testnevelés, szabadidő- és versenysport. Amikor testnevelést tanított, még másképp zajlottak az órák. A gyerekek sokkal lelkesebbek voltak és órán kívül is sportoltak, mivel nem vette el a szabadidejüket a TV, számítógép. Jó baráti társaságok alakultak ki, amelyek együtt dolgoztak. (47:34) Az interjúalany testnevelői munkájáért több kitüntetést is kapott. Beszél a kollégiumi nevelőtanárként végzett munkájáról, a diákönkormányzatok létrejöttéről. (52:36)