Az interjúalany beszél német származásáról (0:03), a németek bevonulásáról Délvidékre, ami után a család Szegedre, majd Kiskundorozsmára költözött (0:36), a német és szovjet megszállással kapcsolatos emlékeiről (6:46), az apja beszervezési kísérletéről, majd szökéséről (11:03), a család szegénységéről, éhezésükről (13:51), béresként végzett munkájáról (16:28). Beszámol iskolába való visszakerüléséről, valamint arról, hogyan került a tanítóképzőbe (20:56). Mesél édesanyja egészségi állapota megromlásának következményeiről (27:17), a káderező bizottsággal kapcsolatos emlékéről (28:47), a tanítóképző elvégzése utáni munkájáról, békekölcsönről (33:35), az 1956-os forradalomról, az abban játszott szerepéről (34:55), végül a halálos áldozatot követelő mórahalmi tüntetésről (44:46).

0:00 Budapesten született, fiatalabb éveiben versenyszerűen sportolt, és modellezett, édesapja fodrászmester volt, édesanyja pedig házmester 2:44 a ferencvárosi pályaudvar bombázásánál érték az első bombák, mesél az oroszok bejöveteléről, a fiatal nőket elvitték 6:12 a háború után az oroszok kényszer-lakásfoglalásokat csináltak, a nagyobb lakásokba beköltöznek az orosz katonák 8:36 a háború alatt, és háború után a felhalmozott élelmet fogyasztották, pl. lencsét, babot, krumplit, később pedig cserével keresték meg az élelmet, a háború után pedig nyulakat tenyésztettek, és azokat ették, a jegyrendszer miatt az élelmezés akadozott 10:24 a zsidóüldözések során édesapjának sok vendégét elvitték, de mindenki vissza tudott jönni 12:24 édesapja fodrászüzletében megfordultak mind a németek, mind az oroszok 17:20 visszaemlékezik a háború utáni évekre, különösen az éhínségre és az államosításokra, a családjában történt B-listázásra, a békekölcsönre 24:45 a munkásoknak túlzott normákat írtak elő, így zsigerelték ki az embereket, nem lehetett pl. kapni zsírt, az életkörülmények, és a politikai berendezkedés váltotta ki 1956-ot 28:35 1956 októberében katona volt, de az alakulat feloszlott, Gyálra ment, ahol a rendfenntartás végett megalakították a nemzetőrséget, pár nappal később tér haza, látta az Üllői úton lévő holttesteket 31:00 Maléter Pált nem szereti, mert katonaként lövetett a tömegbe 32:30 1956. okt. 6.-án sebesült meg, de addigra az erős aknatűz, és a légi bombázás megtörte az ellenállást, mesél a Corvin közi eseményekről 36:33 a forradalom valóságos mészárlás volt a túlerő miatt, az ellenállást mutató helyeket szétlőtték, később a hatvanas években az épületek árkádosítása is azért történt, hogy ne legyen ott ellenállás 38:15 őt is elkapják, a karácsonyt és az újévet is börtönben töltötte, 1963-ban szabadult amnesztiával

0:00 családi háttér, gyermekkor, édesapja üzletvezető, édesanyja háztartásbeli volt, az édesapja keresetéből szerényen megéltek 2:16 kereskedelmi lányiskolába járt, de ebből csak két évet végzett el, mert a német megszállás után leállt az oktatás, később 1965-ben levelező tagozatba végezte el az iskolát, és így érettségizet 3:28 mesél a német megszállás napjáról, egy iskolai mulatságon éri őket a hír, másnap német katonák várják őt az iskolában, az iskolájukat bezárták, később jött a sárga csillag viselése, majd a gettóba zárás 6:21 a gettóba költöztetik őket, ott pár hétig laktak; a jómódú zsidókat kivallatták, hogy hova dugták az értékeiket 8:25 pár hét után összepakolt mindenki egy zsákba, és a téglagyárba meneteltetik őket, ott kb. két hétig voltak, reggel egy transzporttal indították őket zsúfolt vagonokban, Kassánál németek váltották a magyar őrséget, Katowicét felismerik, így tudják meg, hogy Lengyelországban vannak, Auschwitzba viszik őket 11:08 a férfiakat külön választják, édesanyjával is sorba állították, később egy SS-katona szétválasztja őket; az ő csoportját fürdőbe küldik, de előtte lemeztelenítik őket, és leborotválták 14:23 beterelték őket egy lágerba, amiről később megtudta, hogy megsemmisítő volt, enni alig kaptak, a csupasz földön aludtak egy hétig, minden reggel sorakozó és névsorolvasás volt 17:02 voltak sorozások különböző munkákra, a kápójuk egy lengyel nő volt, aki szintén fogoly volt, ezek a kápók működtették a tábort; mosdani egy patakban tudtak, rendes ivóvizet viszont nem kaptak 21:07 Ők szeptember 18.-án tartották az újévet, és ekkor határozták el, hogy jelentkeznek sorozásra, elvitték őket egy másik lágerba, Bergen-Belsenbe 23:27 az ellátásuk Auschwitzhoz képest jobb volt, de feladatot nem kaptak 25:55 később név szerint vagonírozzák be, és Duderstadtba viszik őket, egy kőbarakkba került, szerencsére ismerősök közé 27:36 egy közeli gyárban dolgoztak, lőszer-hüvelyeket ellenőriztek; őt azonban az út megviselte, mert nem tudott felállni a vagonban, de sikerült meggyógyítania őt egy lengyel doktornőnek; egy szerény születésnapi ünnepséget is tartottak 32:01 tartottak egy kis Mikulás-napi műsort is, a felszabadulást tavasszal már nagyon várták, mert hallották a közeli bombázásokat, a fogságban is a „Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország” c. dalt énekelték 37:12 a közeledő front elől ismét bevagonírozták őket, három hétig vonatoztatták őket, enni alig kaptak, marharépán éltek 39:09 a Prága melletti Theresienstadt-ba vitték őket, ott május 9.-én jöttek be az orosz csapatok, és felszabadultak 41:16 kimentek a városba, de a tífusz miatt karanténba kerültek később, majd jún. 26.-án értek haza Budapestre 42:22 a nagybátyjához igyekezett, ott sikerült megtalálni őt, ekkor még reménykedett abban, hogy a szülei túlélték a koncentrációs tábort 44:47 hazament Miskolcra, hogy hátha várják őt, de nem volt hova mennie; a házukból mindössze ketten élték túl a holokausztot 49:35 1946-ban férjhez ment ehhez a férfihoz, aki sokkal idősebb volt nála, le is akarták ezért beszélni őt a házasságról, a lakását visszakapta, egy vasüzlet pénztárosa lett 1945 novemberében 51:21 ott nem voltak jók a körülmények, ezért a férje üzletében dolgozott tovább; az első két gyermeke meghalt fejlődési rendellenességben, amit a tábori élet okozott 54:51 a férje munkaszolgálatos volt 1941-től, 1944-ben aknaszedés közben szenvedett súlyos sérülést a fronton