A 91 éves Palásthy úr Kassán született. Beszél arról, hogyan fogadták Csehszlovákiában élő magyarként a bécsi döntést (0:00), majd rátér az ottani oktatás leírására (4:35), különös tekintettel a nyelvtanulásra (9::02) és a szórakozásra, művelődésre (12:30). Beszél második világháborús katonai szolgálatáról és ausztriai brit hadifogságáról (17:45). Ottani esküvőjéről (23:40) is szól, valamint a hazatérés nehézségeiről (26:20). Szól a Benes-dekrétumokról és a többnemzetiségű Csehszlovákia felépítéséről (28:15). Rátér a szlovák nacionalizmusra és a csehszlovák-magyar lakosságcserére (32:35). Magyarországon a szegedi tanítóképzőben helyezkedett el, ahol meglepte az ottani osztálytagozódás a felvidéki egyenlőség után (36:12). Beszél a szovjet rendszer kilépüléséről, a szaktudás hiányáról, és bátyja koncepciós peréről (39:03). Szól arról, miként figyelték őt is, mikor tanárcsere programon vett részt Szabadkán (44:24). Szemét operáltatni Svájcba szeretett volna utazni, ezért előtte és utána el kellett mennie az ÁVH-ra (47:38). Beszél arról, hogyan kérték fel később az ávósok, hogy legyen a csapatuk edzője (49:20).

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, iskoláiról (0:00), majd középiskolájáról (5:00). Szól arról, hogy édesapja tizenkétszer sebesült meg az I. világháborúban, vitézi földjét csak a többiek után volt hajlandó átvenni. Így 1944 végén kapta meg, de egy fél évvel később vissza is adta (7:12). Szól a román megszállásról, mikor tiszteket szállásoltak el a házukban (8:53). Beszél az Ébredés mozgalomról, amiben megújult az ő hite is (12:35). Elmeséli, hogyan kezdett érdeklődni a zene iránt, hogyan végzett teológiát és konzervatóriumot (14:50). Szól arról, hogy micsoda összetartás volt 1956-ban, és arról, hogy ő is eldöntötte, felmegy a fővárosba harcolni, ám akkor már a szovjet csapatok miatt nem lehetett (19:00). Beszámol arról, hogyan vertek agyon egy ávóst a bányászok Miskolc utcáin (24:00). Beszél az ÁVO működéséről, például arról, hogyan vertek meg egy papot, aki az önkéntes szövetkezetek létrehozására buzdított (25:20). Visszatér az Ébredés mozgalomra, angol-amerikai gyökereire és magyarországi jelentőségére (27:15). Végül arról szól, hogyan lett segédlelkész Miskolctapolcán, hogyan próbálta szervezni a közösségi életet, és miként helyezte át az Állami Egyházügyi Hivatal embere (31:52).

Az interjúalany beszél a két világháború közötti életviszonyokról, a cselédség sorsáról (0:15), házasságáról (7:04). Bátyja dezertálásáról (12:44), az oroszok bejöveteléről (16:55) is részletesen beszél. A korszak vallási életét (21:20) és a zsidóság sorsát (26:35) is megemlíti. Beszél a mezőgazdasági munkáról és az azt kiegészítő kereskedésről (33:3).