Interjú

Gyűjteményhez ad
gettó
Vörös Hadsereg – Szovjet Hadsereg
Wehrmacht
légitámadás
zsidóság
SS
holokauszt
Auschwitz
'40-es évek

A szenvedés stációi

2907 megtekintés

Hossz: 00:55:00
Leírás: 0:00 családi háttér, gyermekkor, édesapja üzletvezető, édesanyja háztartásbeli volt, az édesapja keresetéből szerényen megéltek 2:16 kereskedelmi lányiskolába járt, de ebből csak két évet végzett el, mert a német megszállás után leállt az oktatás, később 1965-ben levelező tagozatba végezte el az iskolát, és így érettségizet 3:28 mesél a német megszállás napjáról, egy iskolai mulatságon éri őket a hír, másnap német katonák várják őt az iskolában, az iskolájukat bezárták, később jött a sárga csillag viselése, majd a gettóba zárás 6:21 a gettóba költöztetik őket, ott pár hétig laktak; a jómódú zsidókat kivallatták, hogy hova dugták az értékeiket 8:25 pár hét után összepakolt mindenki egy zsákba, és a téglagyárba meneteltetik őket, ott kb. két hétig voltak, reggel egy transzporttal indították őket zsúfolt vagonokban, Kassánál németek váltották a magyar őrséget, Katowicét felismerik, így tudják meg, hogy Lengyelországban vannak, Auschwitzba viszik őket 11:08 a férfiakat külön választják, édesanyjával is sorba állították, később egy SS-katona szétválasztja őket; az ő csoportját fürdőbe küldik, de előtte lemeztelenítik őket, és leborotválták 14:23 beterelték őket egy lágerba, amiről később megtudta, hogy megsemmisítő volt, enni alig kaptak, a csupasz földön aludtak egy hétig, minden reggel sorakozó és névsorolvasás volt 17:02 voltak sorozások különböző munkákra, a kápójuk egy lengyel nő volt, aki szintén fogoly volt, ezek a kápók működtették a tábort; mosdani egy patakban tudtak, rendes ivóvizet viszont nem kaptak 21:07 Ők szeptember 18.-án tartották az újévet, és ekkor határozták el, hogy jelentkeznek sorozásra, elvitték őket egy másik lágerba, Bergen-Belsenbe 23:27 az ellátásuk Auschwitzhoz képest jobb volt, de feladatot nem kaptak 25:55 később név szerint vagonírozzák be, és Duderstadtba viszik őket, egy kőbarakkba került, szerencsére ismerősök közé 27:36 egy közeli gyárban dolgoztak, lőszer-hüvelyeket ellenőriztek; őt azonban az út megviselte, mert nem tudott felállni a vagonban, de sikerült meggyógyítania őt egy lengyel doktornőnek; egy szerény születésnapi ünnepséget is tartottak 32:01 tartottak egy kis Mikulás-napi műsort is, a felszabadulást tavasszal már nagyon várták, mert hallották a közeli bombázásokat, a fogságban is a „Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország” c. dalt énekelték 37:12 a közeledő front elől ismét bevagonírozták őket, három hétig vonatoztatták őket, enni alig kaptak, marharépán éltek 39:09 a Prága melletti Theresienstadt-ba vitték őket, ott május 9.-én jöttek be az orosz csapatok, és felszabadultak 41:16 kimentek a városba, de a tífusz miatt karanténba kerültek később, majd jún. 26.-án értek haza Budapestre 42:22 a nagybátyjához igyekezett, ott sikerült megtalálni őt, ekkor még reménykedett abban, hogy a szülei túlélték a koncentrációs tábort 44:47 hazament Miskolcra, hogy hátha várják őt, de nem volt hova mennie; a házukból mindössze ketten élték túl a holokausztot 49:35 1946-ban férjhez ment ehhez a férfihoz, aki sokkal idősebb volt nála, le is akarták ezért beszélni őt a házasságról, a lakását visszakapta, egy vasüzlet pénztárosa lett 1945 novemberében 51:21 ott nem voltak jók a körülmények, ezért a férje üzletében dolgozott tovább; az első két gyermeke meghalt fejlődési rendellenességben, amit a tábori élet okozott 54:51 a férje munkaszolgálatos volt 1941-től, 1944-ben aknaszedés közben szenvedett súlyos sérülést a fronton
Említett időszakok, témák
  • A két világháború közötti időszak (1918-1941)
  • Művelődéssel, oktatással, képzéssel, tanulással kapcsolatos kérdésekről
  • Munkáról, munkahelyről, a munka jellegéről, az egyéni boldogulás és a munka kapcsolatáról
  • A második világháború időszaka (1941-1945)
  • Magyarország német és szovjet megszállásáról
  • A magyar zsidóság sorsáról, beleértve az embermentést is
  • Személyi és anyagi veszteségekről
  • Családról, családban bekövetkezett fontosabb (személyi, anyagi jellegű és hatású) változásokról
  • Lakóhelyről, szűkebb és tágabb környezetnek az egyén életére gyakorolt hatásairól és annak változásairól
  • Életviszonyokkal, életmóddal és ezek változásával összefüggő kérdésekről
  • Az országos és helyi politikának az egyénre és a szűkebb környezetre gyakorolt hatásairól
  • A korszak mindennapjairól, hétköznapjairól
  • Az 1945-től 1948-ig tartó időszak
  • Családról, családban bekövetkezett fontosabb (személyi, anyagi jellegű és hatású) változásokról
  • Életviszonyokkal, életmóddal és ezek változásával összefüggő kérdésekről
  • Művelődéssel, oktatással, képzéssel, tanulással kapcsolatos kérdésekről
  • Munkáról, munkahelyről, a munka jellegéről, az egyéni boldogulás és a munka kapcsolatáról
Interjúalany neve: Weinberger Katalin
Interjúalany lakhelye: Miskolc
Interjúalany született: Miskolc, 1927
Interjúalany foglalkozása: nyugdíjas közgazdasági technikus
Felvétel időpontja: 2011. május 16.
Felvétel helyszíne: Miskolc
Interjút készítette: Földes Ferenc Gimnázium, Miskolc

Kapcsolódó interjúk

Hossz: 00:27:00
Tárgy: GULAG/GUPVI
Az interjúalany elmeséli, hogy hogyan szállították el őket kényszermunkára a Szovjetunióba, milyen munkákat végeztek ott, hogyan teltek a hétköznapjaik és milyen körülmények között tértek haza. 0:4--az oroszországi kényszermunka kezdete, milyen körülmények között laktak, mit dolgoztak, mit ettek; 2:30--munkája a bányában, egyéb mukái; 4:36--hogyan telt egy nap a munkában; 5:50--hogyan szállítják ki őket a Szovjetunióba; 10:15--hogyan jöttek haza a táborból; 11:2--milyenek voltak az orosz tisztek; 11:53--hogyan gyakorolták a vallásukat a táborban, hogyan teltek az ünnepek (karácsony); 13:26--milyen bányákban dolgoztak, milyenek voltak a körülmények, milyen betegségeket kaptak el; 15:20--milyen vallásúak voltak a fogolyok; 16:48--hazaérkezése, milyen körülmények fogadták itthon; 21:10--kiket engednek haza hamarabb a fogságból, elszállításuk körülményei, kiket vittek el kényszermunkára
Interjúalany: Schrepler István
Felvétel időpontja: 2011. január 29.

Hossz: 00:21:00
Az interjúalany beszél az 1919-es román megszállásról (1:44), pilóta öccséről, akit Olaszországban képeztek ki (9:20), mesél az állomás bombázásáról, az óvóhelyről (11:37), a rekvirálásokról (15:15), arról, hogy a háború után a Felvidéken nemkívánatos személynek nyilvánították őket (16:14).
Interjúalany: Mágyel Istvánné
Felvétel időpontja: 2011. február 18.

Hossz: 00:37:00
0:00 Családi háttér, gyermekkor, édesanyja árva volt, mesél a harmincas évek gazdasági válságának hatásáról az édesanyja családjáról, nagyon korán férjhez ment 3:44 1944. ápr. 3.-án zárja az iskolai évet vizsgákkal, akkor jött a nagy bombázás, ekkor már a Ferencvárosban laktak, a teherpályaudvar közelében, így a környéket nagyon sok találat érte 5:44 az első bombázáskor kimenekülnek a pincéből a közeli kis erdőbe 7:51 később a Rákóczi útra költöztetik őket, üres lakásokba, ahonnét zsidókat telepítettek ki, a házban élő zsidókat később Auschwitzba viszik, és nem is térnek vissza a haláltáborból 10:36 a légitámadások alkalmával később géppuskával is lőtték a lakosságot, élelemként az elesett lovakat vágták össze a bombázások alatt 12:40 a szovjetek bejövetelét felszabadulásként élték meg, mindenhol németeket kerestek, de atrocitást nem tapasztalt, az édesapját azonban elviszik, és három évig kint volt Szibériában 14:06 a lakásuk és a ház tönkrement, ablakok nem voltak télidőben, újságpapírral fedték az ablakot; édesanyja az apja fogsága miatt elment dolgozni 17:08 a Veres Pálné Gimnáziumba íratták be, akkoriban elitgimnázium volt, szerencséjére nagyon jól ment neki az orosz, de emiatt volt konfliktusa a tanárral, azonban később egy orosz tagozatos gimnáziumba kerül át 20:31 az orosz tagozatos gimnáziumban csupa kádergyerek járt, ráadásul sokszor kocsival 23:21 két évig a honvédségnél dolgozott a Haditechnikai Intézetben, férjhez ment, Gyöngyösre pedig akkor kerültek, amikor a férje vállalata révén ott kapott lakást, majd általános gépész szakon végez Salgótarjánban 26:13 a mátraaljai szénbányáknál dolgozott később, onnan ment nyugdíjba 26:52 1956-ban még a szüleinél élt a Ferencvárosban, közel volt az Üllői úton a laktanya, az ötvenhatosok valójában nem akartak rendszerváltoztatást, csak sajtószabadságot és az oroszok távozását 28:57 a férje mentős volt, a forradalom előtt két nappal volt az eljegyzésük, nem látták egymást napokig, és nem tudtak kapcsolatba lépni, az Üllői út jobban szét volt lőve, mint a háború után 31:50 az orosz katonákkal beszélgetett, azt hitték eleinte, hogy Lengyelországot megtámadták a fasiszták, de a katonák felettese puskatussal verte őket, hogy nem állhattak szóba a helyiekkel 33:19 ötvenhatban a politikai foglyokkal együtt kiszabadult köztörvényesek fosztogattak, és látta a köztársaság téri lábbal felakasztott ávósokat 34:10 mesél édesapja szibériai fogságáról, eleinte nem is tudták, hogy hova vitték, Oroszországból nem írhatott levelet, nagyon kevés élelmet kaptak, a nyers cukorrépát is megették a földekről
Interjúalany: Hársszegi Tiborné
Felvétel időpontja: 2011. március 11.