Az interjúalany beszél gyerekkoráról, a II. világháborús emlékeiről (0:29), édesapja elhurcolásáról (2:27), mesél az 1950-es évek hétköznapjairól, a jegyrendszerről, beszolgáltatásról (5:00) és az iskolás éveiről (7:36). Majd rátér az 1956-os eseményekkel kapcsolatos személyes emlékeire (13:06), rokonságában történt disszidálásra (21:06), ezután részletesen beszél a katonaságnál tisztként eltöltött éveiről (24:10). Megemlíti a szovjet katonákhoz fűződő viszonyát (35:21), a csehszlovák válságot (39:05), majd elmeséli a Szovjetunióban tett utazását (40:00).

Az interjúalany beszél második világháborús élményeiről (0:05), arról, hogyan telt egy napjuk (5:41), az itthoniakkal való kapcsolattartásról és a távházasságról (7:18), a háború utáni visszavonulás során elkövetett visszaélésekről (16:22), a kivégzéstől való megmeneküléséről (19:12), hadifogságba szállításukról és szökéséről, elfogásuk ismételt kísérletéről (24:59), a hazatérése utáni eseményekről (40:38).

Az interjúalany beszél gyermekkoráról és oktatásáról a Debreceni Református Kollégiumban (0:25). Feleleveníti II. világháborús emlékeit, a debreceni tankcsatát, illetve az orosz katonák erőszakoskodását (3:30). Külön szól arról, hogy kétszer is el akarták vinni málenkij robotra, de végül megmenekült (06:20). Visszatér iskoláira (9:04), kiemelve a szakérettségisek szerepét (10:30). Tanárként Debrecenben (12:26), majd Sopronban helyezkedett el, s utóbbival kapcsolatban szól még a "kuruc-labanc" kulturális különbségről is (14:35). Beszél az általa szervezett és országossá növekedett fizikaversenyekről (17:25), majd arról, hogy mennyiben volt hátrány a kommunizmus ideje alatt egyházi iskolában tanítani (19:13). Szól arról, hogy miként maradhatott meg egy-két egyházi iskola az államosítások ellenére is (20:50). Végül a családalapításról, boldogulásukról és a családjáról szól (24:03).