0:00 a rendszerváltoztatás előtt egy fegyvergyárban dolgozott bérszámfejtőként, a személyi jövedelemadó bevezetése már jelezte a változásokat 2:38 az ellenzéki erőkre emlékezik vissza 4:19 a férje 1991-ben elvesztette a munkahelyét, őt 1995-ben küldték el a munkahelyéről, ez akkoriban tendencia volt, sokan kényszervállalkozóvá váltak 7:12 a mostani fizetések a rezsihez képest alacsonyabbak, mint a rendszerváltozás óta; a privatizáció igazságtalanságot eredményezett 11:56 felidézi a család második világháborús emlékeit 18:45 a házukon volt a hetvenes években felvett hitel, ezektől meg tudtak szabadulni a rendszerváltoztatás idején, mert lehetőség volt az egybe történő kifizetésre 25:00 az úttörőavatások már elmaradtak a rendszerváltozás után 27:34 a vallásos élet és az egyházak visszakapták a státuszukat, amit a diktatúra elvett tőlük

1929-ben született Mérken, itt is járt óvodába, általános iskolába. A falusi iskolarendszerről és a korabeli egyházi oktatásról mesél Tircsi Zoltán(0:25).Az interjúalany sváb származású, édesapja be is lépett a Volksbundba, emiatt a háború után be is börtönözték(04:04).Tircsi Zoltán szabóinas lett, ezt a munkát maszekként végezte egészen addig amíg nyugdíjba vonult. Ezzel kapcsolatban mesél a feleségéről és a fiáról is(5:22).A bátyja SS katona volt(7:37).Az interjúalany a Horthy-korszakbeli a betelepült svábok öröklésről, a családfelépítésről stb beszél(7:41). A háború végén Németországba került, ahol a 3. osztályt is elvégezte. A bukás előtt álló Harmadik Birodalom mindennapjairól, az oktatásról, valamint a Hitlerjugendről is mesél(10:27).A Hitlerjugend-es egységét Ausztriában oszlatták fel, 1945 július 27.-én ért haza(14:05). Az interjúalany elmeséli, hogy személyes tapasztalatai alapján a KAPO emberei verték csak a zsidó civileket(15:36).A háború munkaszolgálatot is végzett, ennek keretében részt vett a taszári, kunmadarasi repterek építésében. (16:22).Szakmájában elismertnek számított, innen hurcolták el munkaszolgálatra(17:52).Németországban nem éltek rokonai, csak az USA-ban élt egy nagynénje. Volt egy barátja, akinek szintén az USA-ban éltek rokonai, emiatt őt is elvitték munkaszolgálatra(19:12).Az interjúalany sógorának öccse a Hunyadi SS hadosztályban szolgált, emiatt nem is mert hazajönni a háború után. A bátyja az SS múltja miatt 8 évig volt szovjet fogságban. Ezzel kapcsolatban mesél el egy történetet(20:31).A háború után továbbtanulásban, munkában szerencsére nem akadályozták, így szorgalmasan tudott gyarapodni(22:53).Később egyháztanács tag és világi elnök volt. Bár voltak kellemetlenségei, de mégis meg tudta beszélni a problémáit a hatóságokkal(25:21).1948-ban egy barátjával disszidálni akartak, de édesanyja balesete miatt az interjúalany nem hagyta el Magyarországon(27:39).A disszidáló barátja néhányszor hazalátogatott, ezzel kapcsolatban elmesél néhán története(30:04).

A Kárpátalján született interjúalany beszél családjáról, oktatásáról a katolikus nővéreknél, a zeneiskolára, arra, hogy az elkobzott zongorákból tudtak igényelni (0:22). Szól arról, hogy édesapját kényszermunkára vitték a szovjetek, így édesanyja óvodát nyitott (7:40). Apja aztán elkerült Budapestre kórházba, majd úgy döntött, új életet kezd egy másik nővel Magyarországon. Mondta, hogy a családjának "otthagyta a vagyont", amit a szovjetek nyomban államosítottak is. Ekkor nyitotta meg édesanyja az óvodát, aminek épületét rövid időn belül visszaigényelték (11:18). Szól a háború végnapjairól, a hidak felrobbantásáról és arról, hogy az egyik légiriadó során a másféléves testvéréért vissza kell rohanni a bunkerből, mert fent felejtették (15:00). Szól az orosz katonákról, az erőszakoskodásról, a tisztek tekintélyéről, és arról, hogy Kárpátalja Kánaánnak tűnt a beszállásolt orosz katonáknak (19:45). Beszél a vallásos nevelésről, és arról, hogyan szakadt ez meg, mikor édesanyját kirúgással fenyegették. Azt is hozzáteszi, hogy vasárnap az iskola mesefilm-vetítéseket is szervezett a vallási élet szétzúzása érdekében (22:20). Beszél az 1950-es évek Kárpátaljájáról, arról, hogy csinos ruhát csak Magyarországból lehetett kapni, arról, hogy felváltva ültettek magyar és ukrán diákokat az iskolában, a felvonulásokról, a mezőgazdasági munkákról, az élelmiszerhiányról és a kilométeres sorokról (24:54). Szól továbbtanulásáról és elhelyezkedéséről a ruhagyárban (29:00), majd arról, hogy nem hitték el, hogy 1956-ban forradalom van Magyarországon (32:00). Szól arról, hogyan látogatott Magyarországra, majd hogyan költözött át véglegesen családegyesítés címén 1973-ban (35:35). Elmeséli, hogy albérletben laktak Várpalotán, mert a férje a városban tudott dolgozni (37:12). Szól arról, hogy milyen külföldi utazásokat tettek már Magyarországról, hogyan tudtak körbenézni Nyugat-Berlinben (38:15), majd arról, hogy kik maradtak Beregszászban a tágabb családjából (40:35). Szól a rendszerváltoztatásról és arról, hogy 1985-1988 között a férjével együtt Mongóliában dolgoztak, ahol nagyon jól megfizették őket (43:00).