Az interjúalany először a gyerekkoráról és azt azt átszövő történelmi eseményekről mesél, melyek a következők: Kassai bombázás; Budapest ostroma, a Duna-hidak felrobbantása(0:19); menekülés Bécsbe a front elől – az osztrák idegengyűlölet megtapasztalása(5:25); apja meghurcolása és praktizálástól való eltiltása az ötvenes években(8:17); a társbérlet rendszere(9:55), mindennapjai; a középosztály nyomorúsága a Rákosi – érában(11:39). A forradalom közvetlen előzményei a Műegyetemen(15:14); Sinkovits Imre és Nagy Imre beszéde(17:08); Gerő uszító rádióbeszéde, amelyben a tüntetőket csőcseléknek minősíti: az erre való személyes reflexió lett az interjú címe(20:28). Anekdoták a forradalom napjaiból: a pesti srácok(21:57), Broszman György és a Parlament előtti sortűz(23:24), Makovecz Imre és a puskája, a Három Holló előtt harckocsiágyúval meglőtt öregasszony(28:45), összeégett orosz hullák az Üllői úton(30:05), a forradalom győzelme, a Nyugat képmutatása, „tartsatok ki”(32:30). A november 4. hajnali orosz invázió(34:02), nehéz döntés a disszidálásról(35:46), kalandos vonatút a határtérségbe, az aknazáron átkelés éjszakája(36:56).

Az interjúalany beszél arról, hogy 1956-ban ipari tanuló volt (0:28), azonban az ő története már a forradalom leverése után kezdődött, amikor társaival együtt szervezkedni kezdett a tüntetések márciusi újrakezdéséről (1:08). Elmondja, hogy összeszedték a Mecsekben forradalmárok által otthagyott fegyvereket (3:48). Mesél arról, hogy elsőfokon 14 évre ítélték, azonban másodfokon 10 évre csökkentették a büntetés hosszát (4:32). Kitér arra, hogy nagyapjától elvették a falusi kocsmáját az államosítások idején, édesapja pedig hősi halált halt a második világháborúban (6:55). Beszámol a padlássöprésekről (9:30), elmeséli egy barátja történetét, akinek az édesapját az oroszok lőtték le, és a család múltja miatt kénytelen volt nevet változtatni (10:23). Elmondja, hogy az egyik rabtársát a Horthy-korszakban a feleségével együtt az emberpiacról vitték dolgozni, azonban az így összekuporgatott pénzből tudott venni egy földet, amit a kollektivizálás idején elvettek tőle, és kuláknak nyilvánították (11:45). Mesél a börtönben alakított önképző körről (15:00), arról, hogy miután szabadult, egy nagyrészt börtönviseltek számára fenntartott építőipari vállalatnál helyezkedett el segédmunkásként (16:38). Beszél az 1960-as amnesztia után folytatott éhségsztrájkról, ami azért tört ki, mert sokak szerint nem a megfelelő embereknek adtak amnesztiát (17:44). Beszámol arról, hogy miután kiengedték, havonta kellett jelentkeznie a rendőrségen, és felmerült benne a disszidálás gondolata is, de végül itthon tanult szakmát és leérettségizett (18:48). Felelevenít gyerek- és fiatalkorában származó emlékeket, többek között a Szabad Európa Rádióról (19:46). Rátér arra. hogy a rendszerváltoztatás után először a bíróságra ment az ítélete megsemmisítése végett, majd útlevélért folyamodott (27:15), és kikérte a rá vonatkozó iratokat a Történeti Hivatalból [Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára] (28:42). Kifejti a rendszerváltoztatással kapcsolatos nézeteit, külön hangsúlyt helyezve arra, hogy az emberekben még ma is él a mindenről és mindenkiről gondoskodó állam képe (30:25). Beszél a kárpótlásról, kitüntetéseiről (33:54), végül feleleveníti első börtönben töltött karácsonyához kapcsolódó pozitív emlékét (37:27).

Az interjúalany kitagadott apa gyermekeként született. Polgári iskoláját nem fejezi be, hogy ne legyen osztályidegen, és munkásként dolgozik. A világháború kapcsán beszél a zsidőüldözésről, az elgázosításról, az orosz katonák zaklatásairól, valamint a háború utáni munkanélküliségről, a munkaszerzés lehetőségeiről. Mesél az 1956-os makói eseményekkel kapcsolatos emlékeiről is. 0:11--születés, család, apja és bátyja halála; 6:17--iskolája, gyermekkora; 13:30--a makói zsidók és elszállításuk; 19:59--emlékei a II. világháborúról; 28:31--mit csináltak a háború után, milyen volt az újrakezdés; 31:55--az oroszok által bántalmazott lányok; 34:17--emlékei az 1956-os makói eseményekról; 41:44--mi változott a rendszerváltoztatás után az azelőtti időszakhoz képest, milyen volt a munka a Kádár-korszakban