Az interjúalany beszél családjáról, gyermekkoráról, családja I. világháborús élményeiről (0:14). Szól továbbá a második világháborúról, annak családjára gyakorolt hatásáról (1:55). Feleleveníti az 1956-os forradalom helyi eseményeit, és értékeli a forradalom jelentőségét (3:46), külön szólva a megtorlásokról (5:38). Beszél a Kádár-korszakról, az alatta töltött katonai szolgálatról (7:48), a gazdasági fellendülésről (11:00), és Sopron iparáról (13:00). Beszél a szövetkezetesítésről (14:00), a határsávról és az állambiztonság jelenlétéről (15:13), valamint az érvényesülés lehetőségeiről (16:36). Rátér a hitélet és a kommunista ideológia ellentéteire, a művelődés lehetőségeire (21:00), majd szól a rendszerváltoztatás előzményeiről, első jeleiről (26:15). Beszél politikai pályájának kezdeteiről (30:56) és összehasonlítja a rendszerváltozás előtti és utáni életkörülményeket (34:08). Végül a horvát kisebbség helyi helyzetéről szól (38:30).

Az interjúalany mesél családjáról, gyerekkori emlékeiről, özvegyen maradt édesanyjáról (0:18). Beszél második világháborús élményeiről, hosszan részletezi a szovjet megszállók viselkedését, elmondja többek között, hogy édesanyja miért nem lett erőszak áldozata, mesél egy idős hölgyről, akit megerőszakoltak (6:05), majd további hasonló történetetekkel folytatja (15:13). Beszámol arról, hogyan kutatták át a szovjet katonák a lakásokat (19:59), majd a megszállással kapcsolatos emlékezéseit két 15 éves fiú tragikus történetével zárja (20:44). Röviden kitér az 1956-os forradalom közvetlen előzményeire, majd elmondja, milyen emlékeket őriz az október 23-i eseményekről (21:50). Később a forradalom és szabadságharc további történéseit meséli el, főként személyes élményeire támaszkodva (31:10): beszél többek között orvlövészekről (37:40), agent provocateur-ökről (41:57), állítólagos Dunába lövésekről (43:11), az október 25-i vérengzésről (44:15). Elmeséli egy pufajkásokkal kapcsolatos történetét (45:18), végül az utókornak címzett üzenettel zárja a beszélgetést (54:29)

0:00 családi háttér, gyermekkor 0:56 mesél a korabeli oktatási rendszerről 9:40 a két világháború közötti időre emlékezik vissza 13:06 minden hónapban elvitték őket moziba, de az apácák előbb mindig megnézték a filmet, hogy a diákok megnézheti-e 15:55 a háborús híreket a rádió mondta be, de nem hitelesen; egy ismerősét lecsukták a második világháború alatt, mert nem hitt a németek végső győzelmében 19:11 a német megszállás után kezdődtek a nehéz idők, gettóba zárták Kiskunfélegyházán a zsidókat, és kirabolták, mielőtt elvitték őket, akikkel együtt járt iskolába, mindössze egy tért vissza 24:37 a háború alatt egy ideig volt főhadiszállás Kiskunfélegyházán is, egy ideig tanyára húzódtak, az orosz katonák egy-két napig rabolhattak, de utána felállítottak egy városparancsnokságot, ami valamennyire normalizálódott a helyzet 33:44 karácsony táján mentek először iskolába, de a télikabátját az orosz katonák ellopták, az iskola épületében még fogolytábor működött 35:36 a háború után nagyon sok embert elvittek, Sztálin halála után engedtek ki nagyon sok elhurcolt embert, az egyik transzportról le se tudtak szállni a fogoly, annyira ki voltak merülve 39:21 visszaemlékezik a kékcédulás választásokra, az egyik ismerősük negyven ember helyett szavazott 40:28 az 1956-os tapasztalatairól beszél 43:49 a városba tank is bevonult, lőtt is egyet, a gyalogság támadásának halottja is volt 45:34 a forradalom után következett a megtorlás