Az interjúalany a felmenőiről(dédapjáról, nagyapjáról)az ő mindennapjairól mesél(1:22).Nagyapja nem csak hazájában, hanem a világon mindenhol festett, szobrászkodott - sőt szőnyegeket is tervezett, készített(17:04).Nagypja sokat festett az első világháborús harctereken, a látvány nagyon megvieslte - 1920-ban meg is halt(20:56).Édesapja mérnök lett, nem nagyon örökölte apja művészi hajlamait. Bár sosem politizált, a háború után B-listázták, kirúgták munkahelyéről(23:30).Az interjúalany gödöllői lokálpatriótának vallja magát, hiszen ide járt általános iskolába, gimnáziumba. Ezzel kapcsolatban a helyi oktatási rendszerről is mesél(27:00).A Budapesti Műszaki Egyetemen mérnöki diplomát szerzett, utána egy ideig Budapesten is dolgozott, majd egy gödöllői szakmunkásképzőben vállalt tanári állást. Ezzel kapcsolatban tanári élményeiről mesél(28:25).Majd szintén a BME-n mérnök-tanár képesítést szerzett, másodállásban a Műszaki Egyetemen tanított, közben egyetemi jegyzeteket írt(31:06).1990-ben Országgyűlési képviselő lett az MSZP színeiben. Ez a történet a KISZ-től indult, az interjúalany ezt adja elő(31:59).Korábban megismerkedett Demjén Pállal, aki szinte minden rendszer az ellenségének tekintett. Ismerte Péli Tamás cigány származású festőt is. Ezzekkel a személyekkel kapcsolatban meséli el emlékeit(41:10).1994-ben egyéni képviselő lett, ennek lejárta után önkormányzati a választásokon is elindult(43:08).

0:00 gyermekkor, 1967-ben intézetbe került, mert a szülei osztályidegenek voltak, édesapja nemes volt, édesanyja cigány, a szülei házasságát nem nézték jó szemmel 6:15 felidézi az intézeti időket, nehéz idők voltak, a lányokat többnyire prostitúcióra kényszerítették 8:41 ő kis korában került az intézetbe, ezek börtönszerűek voltak, verték a gyerekeket folyamatosan 12:18 minden nap fél hétkor kellett kelni, általában üvöltéssel ébresztették a gyerekeket, a rendszer nem engedte, hogy jót tegyenek a gyerekekkel, a társadalom szemetévé tették őket 14:23 középiskolába nem mehetett akárhova, mert osztályidegen is, és cigány is volt, ennek ellenére akkoriban nem volt viszály a cigány és a magyar gyerekek között 18:39 kisdobos és úttörő is volt, manapság ez nagyon hiányzik a fiatalokból 20:44 a KISZ a középiskolában volt, a zenés estek voltak a legjobbak, de a politika nem érdekelte 21:11 kötelező volt a sorkatonaság számára, ahol egészségügyi katona volt, a szabályok nagyon szigorúak voltak, amelyeket minden áron betartottak, voltak Oroszországban is hat hónapot 24:23 Péli Tamás műtermében találkozott először a festészettel 26:55 később épületszobrász lett 29:04 a rendszerváltoztatás jót és rosszat is hozott, a 80-as évek több publicitást tettek lehetővé a roma művészek számára

Az interjúalany beszél családjáról, iskoláiról (0:12), majd arról, hogy a II. világháború ő is ki volt írva munkára, de terhessége miatt mégsem kellett mennie. A román katonák fosztogatásairól szól, de az oroszokra nem tud rosszat mondani. A férjét haza is hozták neki a munkáról (3:20). Szól arról, hogy svábként nem telepítették ki, de a neveket magyarosítani kellett (7:30). Szól arról, hogyan kommunikáltak az oroszokkal (8:25), valamint az 1950-es évek mezőgazdasági terrorjáról, a szövetkezetesítésről, valamint a falu fokozatos kiürüléséről (9:30). Elmeséli, hogyan került a korcsmábába dolgozni a férjével (12:30). Beszél a vallás és a kommunista rendszer kapcsolatáról a faluban (14:15), a Kádár-korszak megélhetéséről, a TSZ pozitív szerepéről, valamint a rendszerváltoztatás utáni elszegényedésről (14:15). Szól arról, hogy amikor az oroszok meglátták, hogy terhes, cukrot és pelenkát hoztak neki (17:30). Végül elmeséli, hogyan kellett állampolgárságot váltania a visszacsatoláskor, és hogy nem tudott három évig találkozni Romániában maradt szüleivel (19:25).