Az interjúalany beszél a II. világháborúról (0:38), csendőr édesapja visszatéréséről a hadifogságból (4:10), illetve a háború után az élet megindulásáról, az oktatás jellegéről (9:27). Megemlíti a soproni határsáv kiépülését (25:12), az 1956-os forradalom helyi hatásairól (29:90), illetve a Kádár-korszak mindennapjairól, munkáról, lakásról, KISZ-tagságról és vallási életről (33:00).

Az interjúalany beszél híres, muzsikus cigány felmenőiről, a Kádár-korszak oktatásáról és mindennapjairól. Azt is elmondja, hogy hogyan lett belőle újságíró, majd tanár. 0:52--hogyan került kapcsolatban a család a zenéléssel, nagy zenész elődök; 9:50-- a régi értelmiség kapcsolata a cigányzenével, Krúdy Gyula kapcsolata cigányzenész nagyapjával; 17:10--dédnagyapja, Radics Béla temetése az 1930-as években; 21:0--mi a véleménye a cigánykérdésről; 26:20--kapcsolata a zenével és az írással, tanulmányai; 28:28--gyermekkora a Kádár-korban, milyen volt a korabeli oktatás; 32:0--családja életmódja a Kádár-korszakban; 34:9--hogyan került a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola és Kollégiumba, véleménye a mai diákokról

Az interjúalany 1926-ban született Szentesen. Beszél földművelő szüleiről, gyermekkoráról, tanyasi iskolában töltött diákéveiről. (01:26) Később szentesi iskolában tanult. (03:02) Mivel a családnak nem volt rá pénze, az interjúalany nem tanulhatott tovább. Ferihegyre költöztek, ahol lovaskocsit vezetett. Ezután Romániába kerültek, ahol a lakosság nem fogadta be őket, a kútjukat is megmérgezték. Az egész család lebetegedett, anyja, nagyapja és egy lovász meghalt. (07:10) Ezután nagyanyja nevelte Szentesen, apja újranősült, mostohája vele volt egy idős. (09:18) Gyógyszertárban dolgozott, de a német megszállás után a zsidó gyógyszerészt elhurcolták (az időpontra rosszul emlékszik!), így alkalmi munkákat kellett vállalnia. (09:38) A Rákosi-korszakban mezőgazdasági munkákat végzett, de a kemény beszolgáltatási rendszer miatt szinte minden terményt elvettek. (Az interjúalany a beszolgáltatások időszakát tévesen 1943-ra teszi!) (10:32) Beszél szovjet megszállásról. A lakosságot hídépítési munkára kényszerítették. Később az erőszakoskodó katonák elől az interjúalanynak bujkálnia kellett. (16:26) Későbbi férjét három évre elvitték katonának, miután visszatért a szolgálatból mozdonyfűtő lett. 1945-ben vette el az interjúalanyt. (20:00) Nehezen tudtak letelepedni, először a nagyszülőknél laktak, majd albérletbe mentek. Beszél mindennapi nehéz életükről, három kisgyermeküknek is a földön kellett dolgoznia. A férj egy idő után mozdonyvezető lett, akkor javultak életkörülményeik. (23:46) Legidősebb fia vízvezetékszerelő, lánya könyvelő, kisebbik fia mozdonyvezető lett. (25:08) Az interjúalany csak otthon tudott dolgozni, amíg a gyermekeit nevelte. (26:52) Később üzemben végzett kézművesmunkákat. Ezután gyári bedolgozó lett. Közben állatokat nevelt. Nagy nehézségek árán sikerült a családnak egy kertes házat vennie. (29:20) A férj 50 éves korában agyvérzést kapott, ápolásra szorult. Ezután minden munkát az interjúalanynak kellett elvégeznie. 1981-es nyugdíjazása után is még öt évig dolgozott. Férje halála után társasházba költözött. (30:42) A rokonság nagy része már meghalt, csupán gyerekei és unokái élnek. (33:06) Az 1956-os eseményekről a rádióból értesült. (Az angol-magyar 6:3 meccset rossz időpontra teszi!) (34:32) Beszél a jegyrendszerről. (35:30) A rendszerváltoztatás könnyített a helyzetén. (37:18)