Az interjúalany beszél tanulmányairól, a tanyasi iskolákban tanuló gyerekekről (0:54), második világháborús élményeiről (4:10), egy szovjet őrnagy elszállásolásáról (8:09), a háborúban elesett kiskunmajsai magyar katonákról (9:25), majd visszatér a háborúval kapcsolatos emlékei felidézésére (10:25). Beszámol a beszolgáltatásokról (12:56), a B-listázásról, amely az édesapját is érintette (14:18), a feketevágásokról, a kulákok elleni propagandáról (16:27), a helybeli zsidók deportálásáról (18:57), az ’50-es évekkel kapcsolatos emlékeiről (22:21), arról, hol tartózkodott az 1956-os események idején (23:29), és arról, hogy a Kádár-korszakból elsősorban a rengeteg gyűlésre, valamint Kádár utolsó beszédére emlékszik (24:29).

Az interjúalany beszél gyerekkoráról (0:53), szüleiről, életkörülményeikről (2:04), II.világháborúval kapcsolatos emlékeiről (4:18), a leventemozgalomról és arról, hogy korengedélyes katonák szerettek volna lenni, de lebeszélték őket (11:56). Mesél a szovjet megszállásról (14:08), a TSZ-ekről, a fizetésről, melyet terményben kaptak (20:30), a háború alatti beszolgáltatásról (22:08), a kulákokkal szembeni terrorról, és a családját ért atrocitásról (24:08), egy „köpönyegforgató” ismerőséről (32:20), majd ismét kitér a TSZ-ekre (35:15), és megemlíti, hogy az 1956-os forradalomról csak hallottak (40:17).

Az interjúalany Szalay Ferenc, Szolnok polgármestere, országgyűlési képviselő. Elmondja családjának történetét, esztergomi származását. Családjában a kommunista rendszer alatt is beszéltek a "tiltott" témákról, a II. világháború, a Horthy-korszak, a Rákosi-korszak, az 1956-os forradalom valós eseményeiről. (02:54) Beszél arról, milyen nehéz volt vallásos életet élni. Édesapja kiugrott katolikus pap volt, miután szülei elváltak édesanyja nem engedte templomba járni Esztergomban. Miután elköltöztek, a vallás fontos szerepet játszott az életében. A mai napig aktívan részt vesz a szolnoki hitélet szervezésében. Véleménye szerint a vallás szükséges a megfelelő erkölcsi értékrend kialakulásához. (5:32) Elemzi az ország demográfiai problémáit. Fontos lenne, hogy minden család legalább két gyermeket vállaljon, utána pedig neveljék bele a gyerekekbe a fontos értékeket, elsősorban példamutatással. (8:38) Beszél gyermekkoráról, iskolás éveiről. Eleven gyerek volt, ezért édesanyja többször új iskolába íratta be. Kémia fakultációra járt, közben aktívan sportolt. Ez a tanulás rovására ment, ezért szakmát kellett tanulnia, autóvillamossági műszerésznek tanult. A szakmunkásképzőben nagyon rosszul érezte magát. Ekkor kezdett el keményen tanulni, hogy mégis mehessen főiskolára. (12:20) Az egri főiskolára került, ahol KISZ tag lett. A különböző programok szervezésében vett részt, de ezek kulturális és szórakoztató jellegűek voltak, politikával nem foglalkozott. 1979-ben, amikor több évfolyamtársát kötelezték, hogy belépjen az MSZMP-be, ébredt rá, hogy milyen rossz is a politikai rendszer. Az interjúalany fellépett a kötelező pártpolitika ellen, ezért családi háttere miatt zaklatták. (15:00) Későbbi feleségét a főiskolán ismerte meg. Mivel ő szolnoki volt, az interjúalany is követte őt ide. Itt kaptak lakást, munkát és itt tudott kosárlabdázni is. Módszertani előadóként ellenőrizhette a szolnoki sportéletet. Beszél az egyes szakosztályok nagy edzőiről (17:14) Beszél jobboldali identitásáról, de elismeri a baloldali értékeket is. Ő a konzervatív értékeket követi, tiszteli a múltat, a nemzetet, a vallást. Mindemellett nagyon fontosnak érzi a szociális érzékenységet, így értékrendjében jobb és baloldali elemek egyaránt fellelhetők. (18:28) Elmondja, hogyan került a politikai életbe. 1990-ben felkérték, hogy dolgozzon az Egészségügyi-, Szociális- és Sportbizottság sport alosztályában. Beszél a bizottsági munkáról, érezte, hogy tehet valami fontosat Szolnok városáért. (20:02) 1994-ben lett a FIDESZ színeiben városi képviselő. 1998-ban az előző polgármester államtitkár lett, így ő lett a szolnoki jelölt, a választásokat megnyerte. 2002-ben elvesztette a választásokat, ez azért volt élete legrosszabb időszaka, mert úgy gondolta, hogy a lakosok értékelni fogják eddigi munkáját. Ráébredt, hogy a hála nem politikai kategória. 2006-ban újra jelöltette magát polgármesternek, néhány szavazattal sikerült nyernie. 2010-ben újra megnyerte az önkormányzati választásokat és a körzetben először ő jutott be FIDESZ-es egyéni képviselőként a parlamentbe. Büszke arra, hogy a baloldali város mostanra konzervatív értékeket is magáévá tett. (25:18) Elmondja a parlamenti munkáját. A Turizmus- és Sportbizottságban dolgozik. A FIDESZ-en belül először a szakpolitikusok alakítják ki álláspontjukat, csak utána kerülnek a témák a frakció elé. Elmondja, hogy Orbán Viktor nehéz vitapartner, de teljesen demokratikus gondolkodású. (28:14) Sok civil szervezet munkájában vesz részt, legfontosabb számára ezek közül a szolnoki Széchenyi városrész fejlesztése. Többedmagával sikerült rávennie az itt élőket, hogy kapcsolódjanak be a közösségi munkába. (31:26) Elmondja, hogy szerinte mit kell csinálnia egy jó polgármesternek. Nem szabad különbséget tennie az emberek között és nem szabad mások elé helyeznie magát. Össze kell tartania a közösséget, mindig a többség érdekeit kell képviselni. (34:16) Az interjúalany a Kosárlabda Szövetség elnöke. Itt fontos szakmai munka folyik. Mindig elmegy a meccsekre is. Elmondja, hogy a szolnoki kosárlabdának már közösség összetartó ereje van. Fontos, hogy a sport példaképeket állít a fiatalok elé. (36:48) Minden területen elsősorban édesapját tekinti példaképének. Emellett nagyon tiszteli Áder Jánost, Navracsics Tibort, Orbán Viktort, Máramarosi Győzőt (evezős edző). (38:46) Legnagyobb sikerének családját érzi. 33 éve házas, büszke gyermekeire. Politikailag legnagyobb sikerének a 2006-os választási győzelmet tekinti, mivel sikerült a padlóról felállnia. (41:22) Szeretné elérni, hogy az ifjúság továbbvigye az idősebbek értékeit, folytassák a munkát. Már sikerült létrehozni egy 40-50 fős ifjúsági csoportot. A fiataloknak vállalniuk kell önmagukat, tisztában kell lenniük a bennük rejlő erővel. (42:50)