Az általános iskola után gimnáziumba járt, majd az Egészségügyi Főiskolába jelentkezett (0:44). Édesapja megjárta a második világháborút, szovjet hadifogságba esett, ott 6 évet töltött és az egyik lába komoly fagysérülést szenvedett(1:01). A hatvani házuk a háborús bombázás következtében teljesen megsemmisült(1:50). Szülei mezőgazdasági munkával foglalkoztak, édesapja a háború alatt nem harcolt a fronton, a hátországban sofőrként szolgált (2:58). Az egészségügyi főiskola előtt a hatvani konzervgyárban dolgozott, az áruátvételi osztályon, vagy a titkári irodában (4:30). A vasúti fogászati rendelőben is dolgozott, ekkor kezdte el az egészségügyi tanulmányait (1975) (5:08). 1956-ban 12 éves volt, nincs különösebb emléke az eseményekről, később az érettségije alkalmával az '56-os eseményeket "tévedésből" forradalomnak nevezte, ellenforradalom helyett(6:02). 5 évig a fogaszáton dolgozott, mint képesítés nélküli asszisztens(7:54). Az élete szépen alakult, de 28 év házasság után férjétől elvált, 11 évig élettársával élt, elválásuk óta egyedül lakik(9:08). Munkahelyén 11 orvos mellett dolgozott 30 év alatt, de mindegyik elég jó kapcsolatban volt(11:12). Szeretett a vasúti rendelőben dolgozni, nagyon sok embernek adott munkahelyet, mivel a rendelő az ország egyik legnagyobb, a hatvani vasúti csomóponthoz tartozott(12:00). Egészségügyi tanfolyamokat is szervezett, Hatvanban és vidéken máshol is(13:05). A rendszerváltoztatás után megszűntek az állások, kirúgták a dolgozókat, vagy összevonták, áthelyezték az intézményeket - az egészségügyi padlóra került (14:27). A technikai fejlődés (pl:számítógépek) is sok ember munkáját vette el. Ő maga is kapott számítógépes képesítés(16:59). Napjainkban kötött programja van, igyekszik családjának segíteni, autobuszos kirándulásokat szervez, termékbemutatókat látogat, stb (18:19). A Rákellenes Liga munkájában is részt vesz, a szervezetet ahogy tudja, támogatja(19:43). Fogalommagyarázat (21:58).

Az interjúalany beszél családjáról, gyermekkoráról. 1930-ban született, Hódmezővásárhelyen nőtt fel. Paraszti középbirtokok voltak a környéken. (4:48) Beszél arról, hogyan keveredett bele Magyarország a II. világháborúba, elmondja ennek hatását családjára. 1944 szeptemberében Hódmezővásárhely mellé értek az oroszok, harcok alakultak ki. Mesél a harcokról és az iskolájában kialakított hadikórházról. Segített az orvosoknak, gyógyszert, halottakat szállított. Édesapját zsidó munkaszolgálatos századhoz osztották be őrnek. Magával vitte az akkor 14 éves fiát, hogy legyen a zsidók beszerzője. Apját később a szovjetek hadifogolyként elhurcolták. (10:46) A háború után elkezdett focizni, az ificsapat kapitánya lett. Két éven át veretlenül lettek bajnokok. 16 évesen, 1946-ban már a felnőttcsapatban játszott.(13:58) Beszél gimnáziumi éveiről. Tanára volt Németh László, de a tanári kar többi tagja is jó volt. 1950-ben a Miskolci Egyetemre jelentkezett kohómérnöki képzésre. Elmondja egyetemi élményeit, itt is jó tanárai voltak. 1954-ben kapta meg a diplomát. (23:22) Beszél a fiatalok mindennapi életéről, gimnáziumi szerelméről. (25:06) Beszél az 1956-os forradalomról és annak előzményeiről. Apja elmondta hadifogoly élményeit, így az interjúalany sosem lett egy párt vagy mozgalom tagja sem. Beszél a Rákosi-rendszer hazugságairól. A forradalom kitörésekor beválasztották a miskolci kohó munkástanácsába. Részt vett az október 25-i miskolci egyetemi felvonuláson, beszámol ennek eseményeiről. Október 28-án bekerült a diósgyőri megyei munkástanácsba, az ipari osztály vezetője lett. Itt találkozott a megyei pártbizottság első titkárával, Földvári Rudolffal. Fő feladata a szén és energia biztosítása és a sztrájk szervezése volt. (38:22) A szovjet megszállás után elérték, hogy ne legyenek fegyveres harcok a városban. Tudta, hogy nincs értelme a fegyveres ellenállásnak. Kádár Jánost és kormányát nem ismerte el a szovjet katonák előtt sem. Beszél a forradalom leverése utáni zavaros időszakról, a szovjetekkel való tárgyalásokról, letartóztatásokról. Az interjúalanyt is elfogták, az ungvári börtönbe vitték, ahol az NKVD fogságába került. (55:40) Több kihallgatás után vonaton továbbvitték társaival együtt egy lengyelországi börtönbe, ahol a körülmények borzalmasak voltak. November végén visszaszállították Ungvárra. Itt érdekes módon néhány nap múlva egy szovjet tiszt elnézést kért a letartóztatásért és hazaengedte őket. A gyors hazaengedésnek az lehetett az egyik oka, hogy a miskolci munkások nem voltak addig hajlandóak felvenni a munkát, amíg a Munkástanács tagjait haza nem hozták. Visszaérkezése után megkapta régi feladatait, újra beindult a munka. (1:03:28) Később, 1956 végén egy bizottság tagjaként Kassán is tárgyalt. Komolyabb politikai karriert azonban nem vállalt, mivel ahhoz be kellett volna lépnie a pártba. (01:08:38) Kifejti véleményét a rendszerváltoztatásról. Üdvözölte a demokratikus választásokat, de nem elégedett teljesen, mivel nem tiltották meg, hogy az előző rendszer kiszolgálói részt vegyenek a politikai életben. Szorgalmazta volna továbbá a számonkérést és a forradalom méltó megünneplését. Tagja a Történelmi Igazságtétel Bizottságnak. Szóvá teszi, hogy a Nyugat sem 1956-ban, sem azóta nem támogatja rendesen Magyarországot (01:12:22)

Az interjúalany beszél a két világháború közötti életviszonyokról, a cselédség sorsáról (0:15), házasságáról (7:04). Bátyja dezertálásáról (12:44), az oroszok bejöveteléről (16:55) is részletesen beszél. A korszak vallási életét (21:20) és a zsidóság sorsát (26:35) is megemlíti. Beszél a mezőgazdasági munkáról és az azt kiegészítő kereskedésről (33:3).