Az interjúalany szülei földművesek voltak, ő maga is tanyasi iskolába járt. Gyerekkorára és a pusztai életre emlékezik vissza(0:08).Édesapja 18 évesen vonult be az első világháborúba, szerencsésen túl is élte a harcokat(7:10).Férje a második világháborúban fogságba esett, először Romániában, majd a Szovjetunióban raboskodott. Az ő háborús történetéről mesél(9:28).Antal Jánosné arról mesél, hogyan kérte meg a férje a kezét, s hogy a házasságnak akkoriban milyen feltételei voltak akkoriban(17:29).A Horthy-korszakban rendezett anyagi körülmények között éltek, ezzel kapcsolatban a szűkebb családi kör történetéről is beszél(18:57).Az édesapja a helyszínen élte át Budapest ostromát. Édespja és saját háborús élményeiről beszél(21:25).Az interjúalany a gyerekkori földműves munkáiról mesél(23:58).A szovjet megszállással kapcsolatban elmeséli, amikor először találkozott vörös katonával. Beszámol a fosztogatásokról és az erőszakoskodásokról(25:15).1949-ben kilakoltatták a családot a tanyájukról és egy lakást kaptak helyette. Az új körülményeket eleveníti fel(34:02).Ezt a videot nem lehet tájmkódolni...

4 fiútestvér közül ő volt a legkisebb, Ede bátyja el is esett a keleti-fronton(0:6). 1944-ig, a bombázásig a nagynénje házában élt(0:31). 14 éves korában élte meg a bombázást, szerencsére a szőnyegbombázás szélén lakott, így elkerülték a bombák(2:26). A délkeleti irányból érkező gépek először nyomjelző lövedékeket dobtak le, ezután érkezett a háromhullámos bombázás(4:02).Kimenekültek a Zagyva gátjához, onnan nézték a füstölgő romokat, majd pár óra múlva visszamerészkedtek a városba(5:50).Az utcák és az épületek 60-80% elpusztult(6:14).Ezután nem élt át ilyen közvetlenül bombázásokat, mert a légiriadó esetén kimenekültek az országból(7:15) 1944. szeptember 19.-én, az utolsó bombatámadás alkalmával 130 gép támadta Szolnokot(8:16). Szolnok városát 9 légitámadás érte, a célpontok főként a hidak, a vasút, repülőtér vagy más intézmények voltak(8:35) A közuti hidat 1944 augusztusában pedig láncos bombákkal támadták, de ez nem járt sikerrel(8:50).1944 november 4.-én jöttek be a szovjet csapatok, de egy puskalövés nélkül, mivel a német hadsereg már elhagyta a térséget(11:22). A szovjet katonák a Petőfi utcán közelítették meg a város központját, a németek egy kivételével az összes hidat felrobbantották(12:56). A hidak felépítésében munkaszolgálatosok, később pedig civil vállalatok segédkeztek - Szurovecz Pál is itt dolgozott több hónapig(13:34).1950-ben be kellett vonulnia, egy hadosztályparancsnok gépkocsivezetője lett.(15:00) Majd a Honvédségen belül gépkocsivezetőoktató lett(16:04). Amikor szabadságon volt egy távirati parancsot kapott, amit megkésve teljesített, így egy év börtönre ítélték(16:15). Ebből 2 hónapot a fogházban töltött, majd Inotára és Kazinczbarcikára rendelték kényszermunkára(17:40). Ezután visszaszállították a Katonai Főügyészségre, a börtönbe(18:30).Két hónap múlva egy katonai munkatáborba szállították, ahol másfél hónapig tengődött, végül innen hazaengedték szabadságra(20:36). Kaposváron kellett újra bevonulnia, egy gyalogosegységnél lovász lett (21:06). A gyalogoshadosztály központja a keszthelyi Festetics kastély volt(22:23). A Honvédségnél futbalozott, már 17 éves kora óta játszott profi csapatoknál(23:57). Cukorgyárban is dolgozott, majdnem 40 évig, géplakatosként(25:41). Volt olyan időszak, amikor a gyár egy "kampányban" 70000 vagon cukorrépát dolgozott fel(26:47).Amikor a gyárat lebontották Szurovecz Pál szeretett volna pár képet készíteni arról a helyről, ahol y40 évet dolgozott - nem engedték meg neki(28:16)

Az interjúalany mesél arról, hogy hogyan élte meg Kárpátalján a II. világháborút, amelyben édesapját is elvesztette, hogyan sikerült magyarként a Szovjetunióban továbbtanulnia és boldogulnia, és milyenek voltak itt a hétköznapok. Beszél Magyarországra való áttelepüléséről, és arról, hogy hogyan sikerült itt új életet kezdenie. 0:38--milyen volt az élet Beregszászon gyermekkorában, mivel foglalkoztak, iskolái; 2:00--hogyan szórakoztak fiatal korukban, mit sportoltak; 3:35--hogyan harcolt az apja a második világháborúban, hogyan halt meg utána munkatáborban; 5:20--milyen volt a viszonyuk a zsidó emberekhez, milyen emlékeket őriz a zsidók gettóba zárásáról; 7:15--milyen emlékei vannak a II. világháborúról, milyen volt az óvóhely; 10:23--hogyan élte meg Kárpátalja visszacsatolását, milyen volt magyarként a Szovjetunióban élni; 12:15--hogyan érettségizett le Ukrajnában, mit dolgozott az érettségi után; 14:03--hogyan sikerült továbbtanulnia Kijevben; 16:30--milyenek voltak a hétköznapok Beregszászban, milyen volt a jegyrendszer; 18:25--miért számított osztályidegennek, hogyan éltek vallási életet, milyen veszélyei voltak ennek; 21:05--hogyan készültek az ünnepek előtti felvonulásokra, milyenek voltak az ünnepélyek; 22:15--milyen volt a katonai oktatás az iskolában, miért mentették fel a katonai szolgálat alól, mit dolgozott geofizikusként; 23:39--hogyan értesültek az 1956-os eseményekről; 26:50--miért, hogyan jöttek át végül Magyarországra; 33:24--mihez kezdtek az átköltözés után, milyen munkát kapott ő, illetve a felesége; 36:40--milyen szórakozási lehetőségeket találtak itt Magyarországon, hogyan üdültek; 38:00--milyen emlékei vannak a Kádár-korszakról; 39:25--hogyan került ki Mongóliába dolgozni; 40:20--hogyan vett részt a rendszerváltoztatásban, hogyan élte meg a rendszerváltoztatás körüli éveket