0:00 bemutatkozás, arról beszél, hogy hogyan került a tanári pályára, milyen iskolákat járt, az utolsó évben végzett, amikor egyházi iskolában lehetett, az iskolai évekről mesél 7:10 a háborús évekről mesél, Budapesten élte át az ostromot, találkozik a román és az orosz katonákkal, a háború után éhínség volt a városban 13:48 a pincében a háznak a lakói voltak rajtuk kívül, a pincebeli életre emlékezik vissza 16:21 zsidó családokat is bújtattak a pincékben 20:05 a háború után kötelező volt a közmunka, a hadifoglyokat igazoltató bizottságok elé kerültek, mindenkinek igazolnia kellett a múltját, és a származását 23:05 a közvetlen környezetében lévő zsidó családok bevagonírozására emlékezik vissza 25:22 az orosz és a román hadsereg összeszedte a férfiakat, és kivitték Oroszországba, a bevonuló katonákkal szemben nem volt félelemérzete, mentesek voltak a mindennapi zaklatástól 27:55 a pincében elsősorban a bezártság, és a mindennapi élet hiánya okozta a legnagyobb gondot, 1945 áprilisától tudott iskolába járni ismét, szeptemberben tudott ismét Budapesten iskolába járni 34:35 a tanítóképző elvégzése után Pesten, majd férjhezmenetele után Békéscsabán helyezkedett el, és az ottani gyár napközijét vezette, később pedig Szolnokon tanított, ekkor szerzi meg a tanári diplomáját is 36:00 volt egy úttörőcsapatnak a vezetője is, sok helyen jártak az országban 39:10 1976-tól az Országos Pedagógiai Intézetben dolgozott húsz éven keresztül

Az interjúalany beszél családjáról, gyermekkoráról, családja I. világháborús élményeiről (0:14). Szól továbbá a második világháborúról, annak családjára gyakorolt hatásáról (1:55). Feleleveníti az 1956-os forradalom helyi eseményeit, és értékeli a forradalom jelentőségét (3:46), külön szólva a megtorlásokról (5:38). Beszél a Kádár-korszakról, az alatta töltött katonai szolgálatról (7:48), a gazdasági fellendülésről (11:00), és Sopron iparáról (13:00). Beszél a szövetkezetesítésről (14:00), a határsávról és az állambiztonság jelenlétéről (15:13), valamint az érvényesülés lehetőségeiről (16:36). Rátér a hitélet és a kommunista ideológia ellentéteire, a művelődés lehetőségeire (21:00), majd szól a rendszerváltoztatás előzményeiről, első jeleiről (26:15). Beszél politikai pályájának kezdeteiről (30:56) és összehasonlítja a rendszerváltozás előtti és utáni életkörülményeket (34:08). Végül a horvát kisebbség helyi helyzetéről szól (38:30).

Az interjúalany 1940-ben született Tatán, de Gyermelyen nőtt fel. Beszél családjáról, gyermekkoráról. A front elől fokozatosan nyugatra menekültek, így vészelték át a II. világháborút. A család osztályidegen volt, mivel az apa korábban csendőrként szolgált. Hogy elfogadják őket, kiemelkedően teljesítettek az iskolában, munkahelyen. A megkülönböztetés azonban összetartásra kényszerítette a családot, nagy szeretetben nőtt fel. (04:50) Elmondja, hogy édesapja nyugati hadifogságba került, külföldön maradhatott volna, de visszatért családjához. Hazatérésekor azonban a Vörös Hadsereg várta, letartóztatták, elvették minden vagyonát. (06:22) A családban hét gyermek született, az apa a szekrényajtóra felvésve jegyezte meg a születésnapokat. Minden gyermek kiskorától a földeken dolgozott. A háború utáni években nehezen, de éhezés nélkül meg tudtak élni, elsősorban a cserekereskedelemből. (09:02) Részletesen beszél a falusi mindennapi életről: munkáról, aratásról, betakarításról. (17:32) A Rákosi-korszakban a megtermelt javak jó részét be kellett szolgáltatni. (19:00) Újra beszél a falusi életről, megemlítve a munka mellett a szórakozási lehetőségeket, kulturális életet is. A falusi emberek önellátóak voltak. (19:58) Az interjúalany katolikus neveltetést kapott, az egész család vallásosan élt. Az egyházi ünnepeket mindig megtartották a nehézségek ellenére is. (26:16) Beszél a családi életről, a falusi szórakozási lehetőségekről. Édesapja barátaival sokat kártyázott, gyermekeinek is megtanította a kártyajátékokat. (27:40) Visszaemlékezik az 1956-os eseményekre. Édesapja megakadályozta a faluban a vérontást, lecsitította a bosszúszomjas embereket. (29:46) Édesapját a forradalom leverése után nem bántották, de ünnepek előtt pár napra mindig börtönbe zárták. (30:58) Beszél a téeszesítésről. A család nem lépett be a TSZ-be. Mivel csak 3-4 hold földjük volt, nem kényszerítették őket, de a falu lakosainak többségét erőszakkal léptették be. Kezdetben 3 TSZ is létesült. Véleménye szerint a TSZ részben megfelelően működött, de az erőszakos beléptetések miatt elítéli. (35:26) 14 évesen fejezte be az általános iskolát. Tovább szeretett volna tanulni, de mivel osztályidegen volt, nem mehetett középiskolába. A háztartásban dolgozott, ez idő alatt rengeteg könyvet olvasott. (36:50) 18 éves korában vették fel a helyi ÁFÉSZ-hez adminisztrátornak, ekkor kezdhette el a középiskolát. Közben férjhez ment, gyermeke született. (38:20) Férje 1959-ben került Gyermelyre tanárként büntetésből, mivel 1956-ban disszidált. 1958-ban hazaszeretetből visszatért az Egyesült Államokból. Először csak segédmunkásként kapott állást, majd Gyermelyre helyezték tanítónak. (41:00) Az interjúalany férje új állást kapott, ezért Esztergomba költöztek. Az interjúalany több iskolát is elvégzett, nyugdíjazásáig az ÁFÉSZ-nál dolgozott. (41:44)