Az interjúalany beszél gyermekkoráról, zsidó származásáról és szocialista elkötelezettségéről (0:07). Szól budai középosztálybeli családjáról, Bródy Imrével és Bródy Sándorral való rokonságáról (1:05). Szól korai érdeklődéséről a politika és a ping-pong iránt (3:15). Érettségi után Svájcban tanult tovább történelemszakon, ám ott egy illegális kommunista mozgalom szervezésébe kezdett (5:22). Szól a világháború szörnyűségei elöl Svájcba szöktetett Kasztner-csoportról, akinek ifjú hölgy tagjába beleszeretett és a háború után elvette (11:10). Szól arról, hogyan halt meg édesapja munkaszolgálatosként és hogyan szerezett édesanyja és húga hamis papírokat a svájci konzulátusról (13:20). Elmondja, hogyan lőtték a Dunába egyik nagybátyját, a másik, Bródy Imre odaveszett koncentrációs táborban (18:04). Szól hazajöveteléről, házasságáról, arról, hogyan lépett be a pártba, lett a Szabad Nép írója, és hogyan került a Külügyminisztériumba (20:40). Szól 1949-es letartóztatásáról, és arról, hogy nem vette észre a Rákosi-rendszer diktatúrájának kiépülését, pedig a felesége figyelmeztette. Elmeséli, hogyan vitték az Andrássy út 60-ba, hogyan vallatták ki, és közölték vele, hogy a régi svájci barátai imperialista ügynökök (24:25). Elmeséli, hogy félreértésnek tartotta, majd azt, hogy hetekig tartó vallatás után összeállt az összeesküvési vádirat (31:40). Szól bírósági ítéletükről és a különböző börtönökben eltöltött időről (36:05). Végül mesél meglepetésszerű szabadulásáról, hazatéréséről, melynek részleteit Déry Tibor is felhasználta novellájában. Az 1956-os forradalom elleni szovjet intervenció folytán úgy döntött, elhagyja az országot (41:50).

Az interjúalany beszél édesapja első világháborús emlékeiről, családjáról (0:48), tanulmányairól (4:51), a front átvonulásáról, a magyar katonák bújtatásáról, a helyi harcokról (6:55), a katonaságról és a tangazdaságról, ahol a katonaság után dolgozott (20:30). Mesél további tanulmányairól (22:46), arról, hogy 1956 októberében Csehszlovákiában volt kiránduláson (26:56). Kitér a megtorlásra és a disszidálásra (30:53), tanítói munkásságára (32:00), majd visszatér katonai élményeire a határőrségnél, kitér egy határőr halálra ítélésére (34:35), beszél a téeszesítésről, a család érintettségéről (41:38), a beszolgáltatásról, melyet édesapja túlteljesített (43:15). Végül beszámol a rendszerváltoztatás utáni kárpótlásról (44:48).

1923 augusztus 30-án született Biharugrán(0:45). Bár jó tanuló volt, az édesapja nem engedte tanulni, mert kellett neki a sagítség a ház körüli munkákban(1:04).17 és fél éves korában házasodott össze az akkor 25 éves férjével(1:44). Férje részt vett az erdélyi bevonuláskon, de utána újra behívták az orosz frontra(2:10). Nem lehet tudni, hogy először orosz vagy román fogságba esett de utána Besszarábiába szállították(3:02). 16 biharugrai társaival együtt raboskodott, hazatértek, de a rabságban szerzett sebek miatt végül mindannyian odavesztek, közben a házuk egy tankcsata miatt teljesen leégett(4:02). Ekkor nem voltak otthon, mert egy szomszéd településre menekültek az orosz csapatok elől, de végülis hazamentek, ekkor vették észre, hogy leégett a házuk(5:55). 1945 őszén Cser Róza megbetegedett, de nem nagyon volt orvos, gyógyszer szinte semmi sem volt(8:01). A férje fogságban lelt haláláról nem beszélhetett senkinek, mert a kommunisták azt mondták erre, hogy"Miért vonult be katonának?"(9:13). Tekintet nélkül a szörnyű körülményekre az oroszok elvitték az állatokat és azokat Szovjetunió felé terelték(10:34). A helyi kastélyt a háború végén a megszálló oroszok és románok teljesen kifosztották. Így végül a kúriát végleg lebontották (12:43). A ház újraépítésekor a falu népe rendkívül együttérzően segítette a munkát, amivel csak tudta(15:46). A viszonylagos rend csak 1948-ra állt helyre, addig az állam szinte semmennyire sem tudott segítséget nyújtani a rászorulóknak(17:15). A család saját búzájára is őrlési engedélyt kellett kérni, ha lisztre volt szükségük(18:22). Bár nem volták kommunisták, de mégis alkalmazkodniuk kellett a rendszerhez, hiszen másképp nem tudták volna felépíteni a házukat(21:11). Örültek, hogy vége lett a háborúnak, mert azt remélték, hogy a férfiak hazajönnek(22:30). A házból gabonát és párnákat loptak az oroszok mögött érkező román katonák. Valamint állandó félelemben tartották a falusi lakosságot, főleg a nőket(23:45).A román katonák elől többször is bujdosni kényszerültek(26:12).