Barna Sándor 1940-től sorkatonai szolgálatát teljesítette, így vett részt 1941-ben a Bácska visszafoglalásában.1942-ben a szovjet frontra került. Részletesen elmeséli hogyan érkezett meg a Don folyóhoz, Uriv térségébe. Szól az itteni csatákról, illetve a szovjetek áttöréséről, mely közben meg is sebesült. 0:11--milyen volt a levente mozgalom; 1:15--mikor és hova vonult be katonának, hogyan került a tiszti iskolába; 3:30--részvétele Bácska visszacsatolásában; 5:23--hogyan jutott ki a fontra, milyenek voltak a körülmények a szovjet hadszíntéren; 8:22--a komolyabb harci cselekmények kezdete; 16:42--miért került ki az első vonalba, milyen emlékei vannak az oroszok támadásáról, hogyan lőtték el mellőle a bajtársait; 26:46--hogyan töltötte fel magyar katonaság bűnözőkkel a sorait, hogyan vezényelték át a Don egy másik frontszakaszára és hogyan érte el itt a front; 36:0--hogyan kezdett el menekülni a frontról és hogyan találja meg a százada maradékát; 40:0--hogyan zajlott a további visszavonulás és hogyan ütköztek meg az oroszokkal; 50:55--hogyan került kórházba és onnan haza

Az interjúalany beszél családjáról (0:22), arról, hogy nevelőintézetbe került (1:13), arról, hogy többször került börtönbe (3:27), majd elhatározta, hogy változtat addigi életmódján (5:40). Mesél a REF-esekről (6:40), szabadulása utáni elhelyezkedéséről (11:05), bokszolói pályájáról (12:25), az 1956-os forradalommal kapcsolatos emlékeiről, melyek elsősorban a Köztársaság tér környékéhez kötődnek (15:58). Beszámol arról, hogy családját a második világháború alatt deportálták (16:53), arról, hogy milyen jó élményei kötődnek az intézetben eltöltött évekhez (17:55), végül pedig kitér tanulmányai ismertetésére (21:58).

Az interjúalany beszél arról, hogyan hívta konspirációs beszélgetésre a piarista gimnáziumból a Gellérthegyre Kovács László káplán. Nemcsak a bázisközösségről, hanem arról is beszéltek, hogyan kell lerázni a belügyi megfigyelőket (0:35). Szól arról, hogy nem csak keresztény közösség voltak, de itt nyilvánosságot kapott például 1956 is. Eldöntötte, hogy Szegedre megy kispapnak (6:00). Felvették Szegedre, de rögtön el is vitték katonának Nagyatádra. Leszerelés után még egy évig Budapesten maradt a közösségben (10:00). A szemináriumban alacsony szintű volt a képzés (13:38), el is bocsátották, csak a kalocsai érsek közbenjárására maradhatott bent (15:08). Diakónus-szentelése helyett ismét el akarták bocsátani, a kispapok szolidaritást vállaltak vele, de ezúttal tényleg elbocsátották (18:55). Társai is el akartak jönni, de lebeszélte őket, mert ezzel csak az állam dolgát könnyítenék meg (22:20). Ezután sokat barangolt az országban, mert ekkor egyre inkább Bulányi-ellenes fordulatot vett a közélet, és sehol nem fogadták szívesen. Bulányi atya egyik barátjához irányította, ahol sokáig élt. Végül a csehszlovákiai földalatti egyházban akarta magát felszenteltetni, de végül úgy döntött, hogy laikusként akarja a közösséget szolgálni (24:20). Sok munkahelye volt, de gyakran kirúgták, vagy megtiltották neki, hogy fénymásolót használjon (35:30). Végül a Bulányi-féle mozgalomról, annak szerepéről, valamint a rendszerváltoztatás utáni karrierjéről szól (40:00).