Az interjúalany beszél szüleiről (1:26), a Horthy-korszakról, arról, hogy édesapja egy királypárti professzornál kellett megvédje a doktoriját (3:13), a család második világháborús emlékeiről, nagybátyja haláláról (5:18), a háború utáni adminisztratív változásokról (6:50), édesapja eltávolításáról a munkahelyéről (9:02), 1956-os emlékeiről, arról a felröppent hírről, hogy a Dunántúlt el fogják csatolni (10:06), az 1956-os megemlékezésekből (10:58), a KISZ keretein belül folytatott munkákról (12:25), a megfigyelésekről, besúgókról (13:22), arról, hogy X-es, vagyis osztályidegen volt (14:02), tanulmányairól, munkájáról (14:44), festőművészi pályafutásáról (19:05), a kortárs képzőművészeti kiállításokról, alkotásokról (20:20), a galerikről, ifjúsági klubokról, szórakozóhelyekről, mozikról (22:16), a rendszerváltoztatással kapcsolatos elvárásairól, és annak megvalósulásáról, a kulturális élet stagnálásáról (26:03), a rendszerváltoztatás hatásairól személyes életére, a határon túliakkal való kapcsolattartásról, kiállításairól, terveiről (28:08).

Az interjúalany beszél családjáról, tanulóéveiről (1:20), valamint arról, hogy jegyző édesapját üldözték a nyilasok, bújdosnia kellett (3:58). Szól arról, hogy az ott maradt kisnyilasok megalapították a kommunista pártot, így tovább folytatódott édesapja üldöztetése. Bár a népbíróság felmentette, az egészsége ráment az üldöztetésre, nem kapott érte nyugdíjat, és a lakását is elvették (6:35). Szól arról, hogy a megszálló orosz katonák elvették édesapja zsebóráját (11:05), majd arról, hogy édeasnyja rokonai meghaltak a Don-kanyarban (12:50). Szól a zsidók gettóba tömörítéséről és elhurcolásáról (13:12), majd a református kollégium államosításáról, a változásokról, a tandíj eltörléséről és a tanári kar megváltozásáról, valamint a sportéletről (16:10). Szól arról, hogy osztályidegennek számított "népnyúzó jegyző" édesapja miatt, a felvételijét pedig elvágta a párttitkár (28:05). Egy állami gazdaságnál helyezkedett el, ahová katonai szolgálata után nem akarták visszavenni (30:25). Elmeséli, hogy egyszer nem fogadták el az aratási jelentését, mert nem írt bele hazug adatokat a túlteljesítésről (31:58). Szól katonai szolgálatáról, ami épp 1956 október végén ért volna véget, és ahol rádiósként teljesített szolgálatot (36:45). Beszél arról, hogy nem örültek az 1956-os forradalomnak, mert nem szerelhettek le, hanem készültségbe álltak (38:45), valamint arról, hogy el voltak készülve Zalaegerszeg megvédésére, de a szovjet túlerő miatt megadták magukat (41:45). Az ezredparancsnok "árulása" miatt a lakosság megvetette a katonákat (44:35). Visszatért a civil életbe, a textilgyárban helyezkedett el és esti iskolában érettségizett (47:08). Végül arról szól, hogy miként állt ellen a pártba való belépésnek, miként lett üzemvezető, és hogyan működött az üzem (51:02).

00:30 - Nagyszülők, szülők (gulyás, kubikos) 05:00 - II. világháború hatása a családra 05:30 - 1956. évi családi tragédia 08:30 - '56 09:00 - TSz-esítés 13:20 - Nem lehetett úttörő, kisdobos 14:10 - Iskola 16:00 - Szakmunkásképző - fodrász 20:30 - Maszek 24:10 - Nyugdíj