Az interjúalany beszél a családjáról, gyerekkoráról (0:26), a második világháború alatti menekülésükről a szovjetek elől (2:03). Mesél arról, hogy a ciszterci gimnázium államosítása után egy másik pécsi fiúiskolában folytatta tanulmányait (5:13), azonban kirúgták és kitelepített szülei után küldték (6:02), ahol a Horthy-korszak több prominens közéleti szereplőjével is megismerkedett (7:43), és ahol a családnak egy tyúkólban kellett élni (9:33), míg végül az 1953-as amnesztiával engedték el őket (10:30). Elmondja, hogy tanulmányait az esztergomi ferences gimnáziumban folytatta 1956-ban (12:04), és megemlíti, hogy Svájcba disszidált (13:35). Visszatér a család kitelepítésére (17:43), majd elmeséli, hogy a ferencesek nem engedték ki a gyerekeket harcolni az 1956-os forradalom alatt (19:50). Visszatér disszidálása egyes részleteire (21:34), beszél a svájci magyar emigrációról (23:57), végül a rendszerváltoztatás ottani fogadtatásáról és ismerteti az SZDSZ-el kapcsolatos véleményét (25:05).

0:00 családi háttér, édesapja cipész volt, nagyszülei erdélyi származásúak voltak 2:13 a szülei üzeme tönkrement a világgazdasági válság miatt, az általános iskola négy osztályát négy különböző iskolában végezte, elkezdte a gimnáziumot, de átkerül a polgári iskolába 3:47 Budapesten a Gamma hadiüzemben dolgozott a Fehérvári úton, a lakásukból a háború alatt kibombázzák őket 4:19 ellenálló volt, mesél az ellenállási mozgalomról, az üzemben, ahol elhelyezkedett, nagyon sok német dolgozott, a magyarok hátrányban voltak; az ellenállási mozgalom célja az volt, hogy akadályozzák a német megmozdulásokat, különösen a Volksbund ellen 8:39 a budai hegyekbe jártak hétvégenként, hogy alkalmasak legyenek a fegyveres harcra 10:06 mesél a vezetőjüknek, Szabó Miklósnak a későbbi életéről 11:06 az édesapja a háború után újraalapította a cipőüzemet,de 1948-ban az államosítás előtt feloszlatja, ő pedig ezalatt szakmát szerez, egyetemre nem jut el, mert a katonaság behívja 13:50 a Szovjetunióba kikerülve elvégez egy repülő-fegyvermérnöki iskolát, és ebben a tisztségében volt az iskola tanára 15:23 a közvetlen környezetét nem érintették az atrocitások, de azokról, és a koncepciós perekról mindenki tudott 15:54 1956-ban nagyon sokan váltottak tábort, előbb forradalmárok voltak, majd nem voltak azok 17:48 1956 előtt a hadsereg miatt párttag volt, de utána nem lépett be, sőt, nem érte hátrány emiatt az egyetemi felvételi alatt, Kádár Jánosnak nem tudta megbocsátani azt, hogy a szovjetekhez pártolt 21:04 mesél a reptéri eseményekről, készenlétbe helyezték a repülőgépeket, a repülőtér mellett volt egy kis szovjet páncélos alakulat, de azok nem kaptak se élelmet, se üzemanyagot, ők adtak nekik mindkettőt 29:19 a tisztek bekapcsolódtak az ötvenhatos eseményekbe, felderítést is végeztek 31:20 a városból kivonuló fiatalok fegyvert követeltek, de nem adtak fegyvert nekik, este 34:47 beszél a Kádár-korszakban tapasztalt megfigyelésekről, elterjed róla, hogy a fiát megkeresztelteti, és ezért zaklatták őt, a két fiát megpróbálták beszervezni 36:21 az első külföldi útja a Szovjetunióba vezetett, továbbtanulásra 1950-ben, tömeges részegséget, nagy sovinizmust tapasztalt 38:28 a rendszerváltoztatásról beszél, a várakozásait a változás beteljesítette, leginkább a felelősségre vonást hiányolta 40:41 1977-ig volt a hadsereg kötelékében, a Műszaki Főiskolán tanított, ezt követően egy mezőgazdasági gépekkel foglalkozó vállaltnál dolgozott, mellette pedig hobbiból játékokat talált ki

Az interjúalany 1930-ban született Kunhegyesen. Beszél családjáról, származásáról. Nagyszülei Horthy Miklós szüleinek voltak szomszédai. (03:04) Délvidék visszatérése után (1941) a család visszaköltözött a Zomborba (Bácska), ahonnan az apa származott és ahol újra állást kapott. Itt éltek 1944 októberéig. Az utolsó vonattal jöttek vissza, amivel a teljes hivatali gárda is. Sok szerbet, akik együttműködtek a magyarokkal, kivégeztek a partizánok. Beszél a Délvidéken kialakult harcokról, a család bajai letelepedéséről. (10:02) Részletesen beszél a cserkészetről, a törvényekről, elvekről. 4. elemiben csatlakozott a cserkészekhez. Zomborban is aktív cserkészmozgalom volt a terület elveszítéséig. (13:32) A világháború végén nehezen zajlott az oktatás, össze kellett vonni az osztályokat, ideiglenes tantermek voltak, mivel az iskolák többségéből hadikórházat alakítottak ki. (16:48) 1948-ban érettségizett. Mivel barátaival együtt nem léptek be egyik kommunista mozgalomba sem és korábban cserkészek voltak, 1951-ben behívták őket munkaszolgálatra. Az interjúalanyt laktanyaépítésre vezényelték. (23:18) A második laktanya építésekor, több hónap után kapott Karácsonykor pár nap szabadságot. Később javult a helyzet, villanyszerelőként társaival már felügyelet nélkül dolgozhatott. Két év után térhetett haza. (28:50) 1951-es behívásáig titokban szervezte a cserkészetet. Munkaszolgálata alatt koncepciós perekkel próbálták teljesen ellehetetleníteni a bajai cserkészeket. A cserkészek a Horthy-korszakban egyszerre kaptak lelki- és (fél)katonai kiképzést is. Kiemeli Teleki Pál cserkésszervező tevékenységét és az 1933-as gödöllői jamboreet. (37:24) 1951-ig a "föld alatt", egyenruha és jelvények nélkül, de sikeresen működött a bajai cserkészcsapat. (38:46) 1953-as leszerelése után az interjúalany vízhordalékmérő vállalatnál helyezkedett el, majd a betonútépítőhöz került. (40:20) Az 1956-os forradalom Mezőkövesden érte. Elindult munkatársaival Budapestre, de egy szovjet katonai hadoszlopba ütköztek. Bezárták őket és készültek a kivégzésükre, amikor elkezdték az oroszok a kivonulást és elengedték a munkásokat. Az interjúalany nem is hitte volna, hogy elbukhat a forradalom. (43:22) A szabadságharc leverése után el akarták fogni, de értesült róla, hogy keresik, menekülnie kellett Jugoszláviába, ahol a szerbek elfogták. Beszél a Jugoszláviában uralkodó körülményekről, folyamatos átszállításairól, dolgoztatásáról. Végül Franciaországba sikerült utaznia. (54:20) Beszél Franciaországi munkájáról, életéről. Elmondja, hogyan ismerkedett meg már kint élő magyarokkal. (58:56) Rövid idő után az NDK-ba került, ahol cipőgyárakban dolgozott, majd több mint 30 éven keresztül teherautósofőrként dolgozott. (01:00:04) Haza nem jöhetett, 1961-ben tudott először apjával Bécsben találkozni. A rendszerváltoztatás után visszakapta magyar állampolgárságát is, azóta mindkét országban lakik. (01:03:34)