Az interjúalany mesél családjáról, gyermekkoráról, sváb származásáról, névváltozatásáról. (05:12) Részletesen elmeséli szülei életének történetét. (12:40) Elmondja a megszálló szovjet katonák viselkedését. (14:30) Beszámol a falusi életről, munkáról, iskoláról, a padlássöprésekről és a vallási életről. (22:50) Elmeséli, hogy a második világháború végén a falujukból édesapja szabotzsa miatt nem vitték el a leventéket Németországba. (24:32) Az interjúalany beszámol középiskolás élményeiről, kapcsolatairól a katonasággal. (34:54) Kalocsa környékéről a család Ajka mellé költözött, apja és anyja is itt kapott állást. Később Pápára került kollégiumba. (41:04) A rádióból értesült az 1956-os eseményekről. Részt vett a tüntetéseken. (47:54) 1959-ben lépett be a KISZ-be. Többször beszélt a forradalom eseményeiről, egyik tanára mentette meg a kirúgástól. (52:50) Színésznek készült, de nem vették fel, így elektroműszerész lett. (57:46) A Keszthelyi Helikon egyik főszervezője volt, találkozott többek között Kodály Zoltánnal is. Fiataloknak szervezett programokat, elkezdett helytörténettel foglalkozni. (01:09:30)

Az interjúalany beszél az 1950-es évek mindennapi életéről, a Sztálin halála utáni enyhülésről (0:30). Szól a forradalom egyik előzményéről, az 1956 április 4-i pécsi felvonulásról, ahol mozgalmi dalok helyett 48-as dalokat énekeltek, ami botránynak számított (1:20). Bányászként dolgozott, amikor meghallotta az 56-os forradalom hírét (3:30). Szól az október 25-i tüntetésről, annak szétveréséről, az elbújásról, az igazoltatásról (7:18). Beszél a többi nap eseményeiről, egy kollégiumi igazoltatásról (15:00). Szól arról, hogy édesapjával és másik két emberrel fel akartak menni a mecseki Árpádtetőre ellenállni, de addigra már a szovjetek felülkerekedtek. Végül a faluban letették a fegyvert az oroszoknak (18:14). Az MSZMP helyi alakuló ülését szétzavarták, kövekkel dobálták be az ablakát, amiért 57 nyarán le is tartóztatták (21:00). Szól arról, hogy az ötvenhatosokban sose merült fel a bosszú lehetősége (25:25), majd arról, miként ült öt hónapot börtönben (26:30). Szól arról, hogy csak akkor engedték el, amikor már munkát szerzett, de ez nagyon nehéz volt, ha fel is vették, hamarosan fenyegetés hatására kirúgták. Végül segédmunkásként tudott elhelyezkedni (28:25). Szól arról, hogyan sikerült főiskolára mennie a szerencse, a jóindulat és az adminisztráció figyelmetlensége miatt, majd arról, onnan hogyan került egyetemre, és végül hogyan végzett villamosmérnökként (31:14). Szól arról, hogyan lett szakoktató, és hogyan jelentették fel egyszer múltja miatt, valamint arról, hogyan különböztették meg a Kádár-rendszerben (34:20). Végül arról szól, mit bánt meg, és mit csinálna másként (39:20).

Az interjúalany beszél családjáról (0:25), illetve édesapjának I. világháborús olaszországi hadifogságáról (2:00). Édesapja fogságból való visszatérés után (5:45) rendszeres katonai szolgálatára és a II. világháborúra tér ki (11:35), majd arra, hogyan vitték el málenkij robotra (14:30). Beszél apja fordulatos szabadulásáról (21:12), a hazaút viszontagságairól, a hazatérésről (26:52). A háború utáni kemény évek viszontagságairól (36:58), és az 1953 utáni enyhébb viszonyokról is szól (41:33). Végül az 1956-os forradalomhoz kapcsolódó reményekről és a Kádár-korszakról beszél (42:06).